Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 10 (187. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - CSIGE JÓZSEF (MSZP):
4579 az oldalon a nemzetiségi és kisebbségi oktatás területén a követelményeknek az alapelveit akarja meghatározni, sőt ugyanezen oldal legalsó sorában pedig az iskolai oktatásána k irányelveit. Én szeretném megtudni, és úgy gondolom, hogy nem csak én, hanem mindenki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, hogy mi a három között a különbség. Célszerű lenne, hogyha valóban úgy éreznénk, hogy ezek a nemzetiségi iskolák, vagy kisebbségi is kolák ugyanúgy a közoktatás részei, nem más szabályozási rendszer vonatkozik rájuk, nem tudhatjuk jelen pillanatban, hogy mit ért a kormány követelményalapelveknek, mit ért oktatási irányelveknek. Az lenne jó, hogy úgy mint a más iskolában meg tudná határ ozni a 4., a 6., a 8., a 10. osztály végén a tantárgyaknak a követelményeit, vagy ha úgy gondolja, műveltségi tárgyaknak vagy az egyes műveltségi szinteknek a követelményrendszerét. Nem lenne jó, hogyha ez másképpen történne, és főleg nem jó, ha egy oldalo n belül három különböző, ma még definiálatlan fogalommal operálna. Ez nyilvánvaló, hogy célszerű, hogy a kormány változtasson ezen a szándékán és egy egységes struktúrában gondolkozzon. Köszönöm. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Csig e József képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. CSIGE JÓZSEF (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megírt változat kicsit hosszúra nyúló felszólalásom helyett inkább elmondom azt, hogy lassan, tűnődve készültem a felszólalásra, érzékelve és érték elve az oktatási törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat minden pozitív indítványát, szigorú kritikával nézve valamennyi olyan elemét, amely az általam ismert közoktatási rendszerben nem eléggé, vagy nem javít kellőképpen, figyelve arra, hogy az óvo dáktól a középiskoláig, a nulladik évfolyamtól a tizenharmadikig működőképes és minél inkább esélyegyenlőséget biztosító oktatási rendszer jöjjön létre a módosítások következtében, olyan rendszer, amelyben a távolabbi kis falvak és a nagyvárosok kültelkein ek gyermekei is megtalálják a helyüket, ahol a társadalomban megfigyelhető széttagolódás, egymástól való távolodás egy kicsit csökken, és egy kicsit jobb kedvvel, mint ma, taníthat a tanító meg a tanár és tanulhat a diák. Én úgy gondolom, hogy ez a törvény módosítás alapvetően ebbe az irányba megy, helyes célokat, törekvéseket fogalmaz meg, ha a nem kedvező gazdasági helyzetben ezekhez nem is tudja mindig hozzárendelni a megfelelő eszközöket, és mindenképpen kevesebbet, és a tavalyi, idei, gondolom a jövő év i költségvetési törvény is kevesebbet, mint amennyit szeretnénk, mint amennyit kívánatosnak tartanánk. Én úgy gondolom, hogy indokolt bármelyik oldalról a kritika, úgy gondolom, hogy joggal várhatjuk el önmagunktól és ellenzéki képviselőtársainktól is, hog y keressék meg azokat a reálisan létező gondokat és a változtatandó pontokat, amelyekben konszenzusra tudunk jönni, és együtt, a törvény módosításában keresztül tudjuk vinni. Nyilvánvalóan vannak és lesznek is olyan pontok, amelyekben nem tudjuk ezt a kons zenzust megteremteni, nem is feltétlenül szándékaink miatt, hanem eltérő helyzetünk, alapállásunk vagy a választókörzetünk követelményei miatt nem tudunk pontosan közös nevezőre jutni. De a nemzeti érdek, az ország érdeke mégiscsak azt kívánja, hogy kísérl etet tegyünk újra meg újra az egyetértés minimumának megteremtésére, hogy a közoktatási rendszer működőképességét, teljesítményét - és én most tartalmi teljesítményekre gondolok - javíthassuk. Az ugyanis a véleményem és tapasztalatom, hogy valóban jogos az aggály, hogy az utóbbi években - én 67 évre teszem ezeket az utóbbi éveket, és nem törvényszerűen a rendszerváltáshoz kötöm - romlottak ezek a teljesítmények, elbizonytalanodtak az iskolák, bizonytalanná váltak a tantervek, azok végrehajthatósága, cserél hetővé, olykor cserélendővé váltak a tankönyvek, máskor a tantestületeket belső viták és politikai harcok osztották meg, megint máskor a fenntartó és az iskolák közötti viták porlasztották, lohasztották a munkakedvet, és mindezek együttvéve nem tudták elég gé segíteni az egyébként is nehéz körülmények között folyó munka tartalmának erősítését, a nevelés hatékonyságát. És itt ilyen szempontból úgyszólván mindegy, hogy itt egyéni, individuális nevelést
