Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 10 (187. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - CSIGE JÓZSEF (MSZP):
4580 fogalmaz meg célként valaki, vagy kollektív közösségi neve lést, mert maga a személyiség alakítása szenvedett hátrányt és csorbát, és ez nem varrható sem az előző, sem a jelenlegi, sem egy korábbi kormány nyakába pusztán. A viszonyok, a feltételek alakulása eredményezte ezt. Az az igazság, hogy az iskolákban ma is húsz évvel ezelőtt megfogalmazott tantervek szerint folyik a munka, vagy folyna, hiszen azóta megszületett tankönyvváltozatok, politikai rendszerváltásunk úgyszólván lehetetlenné tettek bizonyos tárgyakban, témákban tankönyvi használatot, és olyanfajta sz abadság, vagy ahelyett olykor szabadosság alakult ki, amely a készségek és a képességek fejlesztésében, az embernevelésben jelentettek hátrányt. Én úgy gondolom, hogy szemléletében, a peremfeltételek biztosításában ez a törvény kedvezőbbé teszi a nemzeti a laptanterv bevezethetőségét, javítja a garanciális feltételeket az iskolákat használók számára, szülőkre, gyermekekre gondolok, erősítheti az iskolafenntartókat abban, hogy előretervezhetőbb módon biztosítsák intézményeik fenntartását, javulhatnak a társad alomlélektani, de az iskolán belüli, a pedagógiai, pszichológiai feltételek is, a pedagógiai munka tervezésében, szervezésében és hát konkrétan a végrehajtásban, ami a tantermekben, a tanulócsoportokban folyik. Mert erre van elsősorban szükség, a tartalmi elrendezettségre, a tisztes végiggondolásra, amelyhez az alapokat mégiscsak biztosítja a NAT, és arra, hogy szakmailag igényes munka megszervezése folyhassék. A törvény ilyen szempontból feltétlenül csökkenti azt a provizóriumot, azt a hosszú évek óta tart ó ideiglenességet, amelyről az imént bátorkodtam szólni. A jogbiztonság, a megmaradási biztonság, a szakmai felkészültség erősítése töltheti meg tartalommal az óraterveket, azokat a törvényjavaslatban százalékban megfogalmazott pluszóralehetőségeket, amel yek a nevelőoktató munkában eredményt hozhatnak. (20.20) És én ezt feltétlenül fontosnak tartom, hogy az óvodák működési feltételei biztonságosak maradjanak, hogy ne álljunk meg, vagy ne csússzunk vissza a pusztán egy évig tartó óvodáztatásig. Rendkívül f ontosnak tartom, hogy az óratervekhez pluszként járuló órakeretek tartalommal töltődjenek meg, de a kívánt mennyiséget is elérjék, hogy már az első három évfolyamban, de az azt követő évfolyamokban is konkrétan tervezhető és felhasználható időkerettel dolg ozhassunk, és még egy kicsivel kedvezőbbek is legyenek ezek, és módosító indítványaink majd erre irányulnak, mint ahogyan a benyújtott tervezetben olvashatjuk. Szükségesnek látjuk például, hogy az első három évfolyamnál ne 10, hanem 15 százaléknyi órakeret lehessen, vagy éppenséggel a tizenegyedik, tizenkettedik évfolyam esetében ne 50, hanem akár 60 százaléknyi legyen ez a készségfejlesztésre, képességfejlesztésre, csoportbontásra, tehetséggondozásra fordítható időkeret, amely ugyancsak a tartalom javítása felé viheti el a figyelmünket, hiszen minden esetben, amikor a tartalom felé fordulunk, háttérbe szorulhatnak a külsődleges, az esetleges, nem a személyiséget fejlesztő eszközök és gondolatok, és ebből a gyermekeknek, tanítványainknak csak haszna származh at. Ilyen szempontból rendkívül fontosnak vélem, tartom, hiszem a tankötelezettség kiterjesztését is. Én jól tudom, hogy Európában ez ma még nem általános. De azt is, hogy vannak országok, ahol már kiterjesztett a tankötelezettség. Fiatal tanárként megélte m 35 évvel ezelőtt, amikor kimondta a törvény a 16 éves életkorig tartó tankötelezettséget, és tudom, hogy milyen keservesen vált általánossá előbb csak a nyolc általános, majd a 16 év felé araszolgatással a 16 éves tényleges tankötelezettség, és nincsenek illúzióim afelől, hogy a 18. életévig tartó tankötelezettséget oly könnyen elérhetnénke egyik évről a másikra. Ezért tartom helyesnek, okszerűnek és végrehajthatónak a törvényjavaslat ama megfontolását, hogy a majd ezután iskolába lépő korosztályokra ter jeszti ki - a bizonyos megszorító körülményeket számba véve, feltételekkel együtt, bizonyos engedményeket téve, amiről majd a részletes vita keretében egyébként szólunk - terjeszti ki a 12. évig, illetve a 18. életévig a tankötelezettséget, amely reményeim szerint az ország egésze számára, de különösen az ország szegényebbik, elmaradottabbik keleti fele számára jelenthet emelkedést, hogy az a civilizációs és kulturális lejtő, amire a szaktudományok képviselői oly gyakran hivatkoznak, amelyben nyugatról kele tre haladva csak a
