Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 10 (187. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP):
4552 A valóság ismeretében számomra nagyon fontos volt, hogy a koalíciós szerződés arra utasította a kormányt, megint idézem: "Vizsgálja meg, hogy az Alkotmánybíróság döntésével összhangban a jelenlegi gyakorlathoz képest miként er ősíthető és érvényesíthető a nevelőtestület véleményező, értékelő, kezdeményező közreműködése az intézményvezető kinevezésében" - eddig az idézet. Örömmel láttam, hogy a módosító javaslatban a nevelőtestület döntési jogkörébe került, idézem: "az intézmény vezetői, intézmény egységvezetői pályázathoz készített vezetési programmal összefüggő szakmai vélemény kialakítása", 43. §. Úgy vélem, ez is több, mint ami a hatályos törvényben szerepel. De kevesebb, mint ami a kormányprogramban foglaltak alapján elvárhat ó lenne. Nincs benne a tervezetben a tantestület kezdeményező közreműködése, amit az alkotmányozás, alkotmánybírósági döntés egyáltalán nem tilt. Az én felfogásom szerint a véleményezés és az értékelés csak annyit jelent, hogy egy személytelen vezetési pro gramról mondhat a tantestület véleményt, s - ha jól értem - magáról a személyről nem. A legjobb vezetési program mögött is állhat egy olyan személyiség, akire, ahogy szokták mondani, a kutyáját sem bízná az ember. Azt már fel sem merem vetni, hogy az önkor mányzati törvény módosításával lényegesen szélesebb jogokkal is felruházhatók lettek volna a tantestületek a kormányprogram szellemében. Nem tudom, végül is a jelenlegi gyakorlathoz képest erősödötte a tantestületek szerepe azzal, hogy a testületi jogok k özött fel van sorolva a fentebb idézett passzus. Egyáltalán megvizsgáltae valaki a törvényelőkészítés hosszú hónapjai alatt, hogy miként erősíthetők a tantestületek jogosultságai e területen? Mélységesen elszomorítana, ha ez számunkra nem lenne fontos ké rdés. A második kérdéskör, amiről szólni kívánok, a pedagógustovábbképzési szakvizsga törvényi előírása. Úgy vélem, nem állok egyedül azzal a véleményemmel, hogy a pedagógusok szakmai továbbképzését már évtizedekkel ezelőtt meg kellett volna oldani. Takác s Péter, Takács Imre és Dobos Krisztina képviselőtársaim hozzászólása megerősített e vélekedésemben. Azt azért kissé bizarr ötletnek tartom, hogy bizonyos tudományszakokban ennek a továbbképzésnek már három év múlva a diplomaszerzés után be kellene követke znie. Képviselőtársamnak rossz véleménye lehet a felsőoktatásról, ha feltételezi, hogy az ott tanultak három év alatt elévülnek. Egyébként nem lenne pedagógiailag sem helyes, ha a gyorsan változó tudomány hipotetikus megállapításai azonnal bekerülnének az oktatásba. Magam, történészként, rémülettel szoktam hallani, hogy például a kettős honfoglalás elmélete, amelyet az általam nagyra becsült László Gyula professzor is csak hipotézisnek tekint, bizonyosságként jelenik meg egyes iskolákban, nem is beszélve a sumérmagyar rokonság délibábos téveszméjéről. Igaz, ez utóbbira itt a parlamentben is lehet hivatkozni. (18.10) Nagyon nem szeretném, ha a következőkben, amikor a pedagógusszakvizsgával és a hétévenként kötelező továbbképzéssel kapcsolatban kérdéseket kí vánok megfogalmazni, bárki azt gondolná, hogy nem vagyok híve a továbbképzés rendszerének. Vallom, hogy a pedagógusok továbbképzését ugyanúgy meg kell oldani, mint a mérnökökét vagy orvosokét, de remélem, hogy erre nem fog születni egy pedagógus továbbképz ő intézet, amely a jövőben majd pedagógus továbbképző egyetemmé alakul, az ismert hazai gyakorlatnak megfelelően. Nem teljesen megnyugtató számomra, hogy a parlamenti döntést követő kormányhatározatban nem szerepel, hogy hol lehet szakvizsgát letenni. Ha a bból indulok ki, hogy ez egy második diploma, akkor arra következtetek, hogy felsőoktatási intézménynek ( sic! ), hiszen ennek van diplomakiadási joga. A harmadik kérdéskör elemzésekor még vissza kívánok térni rá, hogy tudnake erről a felsőoktatási intézmén yek, hogy ilyen feladataik is lesznek. Igaz, kötelezően a szakvizsga - ha jól értem a törvény szövegét - először csak az 1997ben felvett, így leghamarabb, az óvópedagógus
