Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 10 (187. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés az Országgyűlés alsó- és felsőháza első együttes ülésének 100. évfordulójáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GYULA miniszterelnök:
4517 Köszönöm, elnök ú r. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Kapcsolódva ahhoz, amit a házelnök elmondott, én is úgy ítélem meg, hogy időről időre szót kellene váltanunk a parlament munkájáról. Különös tekintettel azokra a sokrétű és nehéz feladatokra, amelyek előtt ünk állnak még a nyári szünet után s legfőképpen ősszel. Én nem kívánok szólni arról, hogy éleződik a parlamentben a légkör, a vita, időnként eldurvul a hangnem, én arról kívánok szólni, hogy valóban rendkívül fontos, hogy azoknak az aggályoknak az ügyében , amelyek fölmerülnek a törvényhozás munkájával összefüggésben, közösen tegyünk valamit. Annál is inkább, hiszen ez az Országgyűlés hoz olyan döntéseket, amelyek meghatározó jelentőségűek az ország helyzete és jövője szempontjából. Múlt héten zajlott az e urópai országok parlamentjei elnökeinek tanácskozása, s ott is aláhúzták annak fontosságát, hogy folyamatosan működtetni kell és biztosítani, különösen az átalakulóban lévő országokban, a határozott jogszabályalkotást. Engedjék meg ezzel összefüggésben, ho gy néhány olyan konkrét kérdésről szóljak, amelyekkel az elkövetkező és a jelen időszakban is foglalkozunk. Először is az államháztartási reformmal kapcsolatban. Mint ismeretes, új jogszabályok megalkotására van szükség olyan nagy jelentőségű területeken, mint az egészségügy, a nyugdíj, a közoktatás, a felsőoktatás, és ősszel pedig napirendre kell hogy tűzzük a helyi és területi önkormányzatok finanszírozásával, működésével, a közigazgatási reformmal és más, ugyancsak az államháztartással összefüggő kérdése ket. Azt hiszem, aki egy kicsit foglalkozik ezekkel az ügyekkel, tudja, hogy körülbelül tíz év óta napirenden vannak ezek a kérdések, miközben első ízben foglalkozik ebben a szakaszban a Magyar Országgyűlés ezekkel a konkrét kérdésekkel. Miként tudják azt is, hogy nagyon bonyolult, összefüggő rendszerekről van szó, amelyben természetesek lehetnek a viták, az ellentétek. Ezzel kapcsolatban elhangzott olyan ellenzéki megnyilatkozás is, mely szerint gyakorlatban a Kádárrendszer restaurálása folyik. Megítélése m szerint, aki ilyet mond, nincs tisztában a folyamatokkal, a politikával és mindazzal, ami a demokratikus intézményrendszer működésével függ össze. Ezt azért szeretném aláhúzni, hiszen lényegében a régi rendszer maradványainak lebontása, megszüntetése van napirenden az államháztartási reform egyes részterületeiben. Tehát pont ellenkező a folyamat, mint ahogy azt egyes képviselők, ellenzéki képviselőtársaim állítják. Arról van szó, hölgyeim és uraim, hogy a paternalista, teljesítménnyel alá nem támasztott á llami működéseket, állami feladatokat kell hozzáalakítanunk a kor mai követelményeihez. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy mindaz, amit most teszünk, benne van a kormányprogramban. Ugyanakkor azt is szükségesnek tartjuk az államháztartás reformjával össze függésben, hogy a társadalom sok tagja, az állampolgárok egy része vesztesnek érzi magát ezeknek a várható intézkedéseknek a következményeként. De tudjuk, hogy itt lényegében csak keretekről van szó, jogszabály alkotta keretekről. Éppen ezért elengedhetet lenül fontos, hogy a kormány, az Országgyűlés be tudja mutatni a lakosságnak azt, hogy mit nyerhet az ország, illetve mit veszíthetnek az egyes állampolgárok az államháztartási törvénnyel összefüggő jogszabályalkotás, új rendszer terén. Azt, hogy mibe kerü l egy jól működő egészségügyi, nyugdíj- és egyéb ellátási rendszer. De azt is be kell mutatnunk, hogy a reformok keretében, következtében milyen fejlesztési, modernizálási lehetőség nyílik az egyes intézményekben, beleértve az intézményeknél az állami közr eműködést és támogatást. A második dolog: elhangzottak ezekben a hetekben olyan megnyilatkozások is, hogy ma az ország helyzete rosszabb, mint két évvel ezelőtt. (Közbeszólás a jobb oldalon: Így van!) Feltehető en az mond ilyet, aki nem ismeri vagy nem akarja ismerni a tényeket, a valós helyzetet. Mert nyilvánvaló, hogy a makroszintű pénzügyi, gazdasági mutatók lényegesen jobbak, mint 1994ben voltak. Hadd említsem meg: az államháztartási, költségvetési hiány köz el felére csökkent, illetve csökken az elmúlt két évben. Rendkívül gyors ütemű, látványos javulás megy végbe a fizetési mérleg
