Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 6 (186. szám) - Philippe Séguin, a Francia Nemzetgyűlés elnökének és kíséretének köszöntése - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÓNYA IMRE (MDNP):
4506 De nem ez az ok, ami miatt ezt a rendkívüli energiát igénylő alkotmányozási folyamatot igenis meg kell kísérelni eredményre vinni, hanem az, hogy annak dacára, hogy a jelenlegi alkotmányos rend alapját képező magyar alkotmány - meggyőződésem szerint - egy széles társadalmi támogato ttságon alapuló alkotmányozási folyamat eredményeképpen jött létre, tehát legitimitása egyértelmű. Ennek ellenére sokan kétségbe vonják ezt a legitimitást, mégpedig formális megközelítés alapján, nevezetesen azon az alapon, hogy az alkotmányt megszavazó Or szággyűlés nem volt legitim, és tulajdonképpen az alkotmányozó kerekasztal sem volt formálisan - hangsúlyozom, formálisan - legitim. Bár hangsúlyozom, hogy ezek csak formális érvek, viszont nem elhanyagolható érvek, és mindenképpen olyan szituációt kell te remteni, hogy ne lehessen kétségbe vonni a magyar alkotmányos rend alapjait. Természetes, hogy nem értünk egyet azokkal a véleményekkel, amelyek időnként elhangzanak - hogy toldozottfoldozott sztálinista alkotmány. Nem értü nk egyet azzal, amikor azt mondják, hogy ilyenolyanamolyan okból nem legitim ez az alkotmány, de hogy ne lehessen azt mondani, ahhoz rendkívül fontos érdek fűződik, mert az alkotmányosság alapjának mindenképpen stabilnak kell lennie. Ezért szükséges, hog y egy nem vitásan legitim Országgyűlés, szabadon választott parlament a lehető legnagyobb politikai konszenzussal meghozzon egy alkotmánytörvényt, olyan eljárás során, amelynek során valóban becsatornázódnak a társadalmi vélemények ebbe az alkotmányozási f olyamatba. A végén egy népszavazással - formálisan is - a társadalmi jóváhagyás megszületik erre az alkotmányra, hogy többé senki ne mondhassa azt, hogy Magyarország alkotmányos rendje nem stabil, és többé senki ne vonhassa kétségbe az alkotmányos intézmén yrendszert. Ez az az alapszempont, ami miatt a Magyar Demokrata Néppárt részt kíván venni ebben az alkotmányozási folyamatban, de csak abban az esetben, hogyha az annak eredményeképpen létrejött alkotmány három követelménynek megfelel. Egyrészt szükséges a z, hogy az alkotmány valóban a mértékadó politikai erők konszenzusán nyugodjék. És itt mélyen egyetértek azzal, amit Bihari Mihály mondott. Itt nem arról van szó, hogy egyik vagy másik pártnak egyik vagy másik alapintézmény vonatkozásában mi az álláspontja , és azt mennyire sikerül érvényesíteni, hanem arról van szó, hogy sikerüljön kialakítani egy olyan konszenzust, hogy egészében a döntési mechanizmus olyan legyen, hogy a mértékadó politikai erők tulajdonképpen azonos arányban engednek, illetve érvényesíti k az elképzelésüket. Úgy vélem, hogy az a döntéshozatali mechanizmus, amit a Házszabály módosításával, és egyébként az összes országgyűlési képviselő négyötöd részének egyetértéséhez kapcsolt alkotmány módosításával végül is a Ház elfogadott, ennek a követ elménynek maradéktalanul eleget tesz. Az, hogy itt a kétharmadot képviselő kormányzó pártok akarata nem érvényesülhet egyoldalúan, hanem kizárólag ötpárti támogatással született döntés lehet érvényes, úgy érzem, hogy olyan eredmény és olyan jelentős garanc ia, amelyik a lehető legnagyobb konszenzust biztosítja. De a másik szempont hasonlóképpen fontos. Tekintettel arra, hogy annak idején az alkotmányosság alapintézményei - mint mondtam, '89ben - a lehető legszélesebb társadalmi egyetértés mellett jött létr e. És itt megint nem az az érdekes, hogy az egyes kérdésekben, az egyes még oly fontos alapintézmények kérdésében kinek mi volt a véleménye - de a társadalmi konszenzus az nagy volt, hogy az alkotmányos intézményrendszert meg kell teremteni, és elfogadta a társadalom, hogy úgy teremtették meg a politikai erők, ahogy megteremtették, nos, ezen a kialakult és működő intézményrendszeren jelentős és alapvető változtatást nem szabad létrehozni. Az egész alkotmányozásnak a célja a stabilizálás, az alkotmányos inté zményrendszer stabilizálása, nem olyan hosszú az az idő, amire visszatekinthetünk, hogy Magyarországon ismét alkotmányosság van, hogy megengedhetnénk magunknak, hogy változtassunk azon, ami éppen hogy csak megindult működni. Egy jól működő és hosszú ideje működő demokratikus intézményrendszerben talán megengedhető, hogy a tapasztalatok alapján módosítsunk valamit. Egy ilyen rövid ideje működő intézményrendszeren csak akkor, ha nagyon komoly ok szól emellett. Ha kiderült a gyakorlatban,
