Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 6 (186. szám) - Philippe Séguin, a Francia Nemzetgyűlés elnökének és kíséretének köszöntése - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÓNYA IMRE (MDNP):
4507 hogy nem vált be, sem mi olyasmi nincs, ami azt tenné indokolttá az elmúlt évek alapján, semmi olyan tapasztalat ennek a hazai működésében, de akár nemzetközi vonatkozásban olyan tapasztalat, aminek alapján le kéne vonnunk azt, hogy valami gyökeres változtatást kell csinálni a fennálló intézményrendszeren. Ilyen körülmények között úgy érzem, hogy marad a legfőbb szempontként az az igény, hogy a stabilitás érdekében a fennálló intézményrendszeren gyökeres változtatást ne idézzünk elő. Úgy vélem, hogy a Házszabályban kialakított a lkotmányozási rend ennek a kritériumnak is megfelelő garanciáját nyújtja, hiszen amennyiben az ötpárti egyetértés nem születik meg, akkor marad az alkotmányban a korábbi rendelkezés. Ez a stabilizálás irányába hat, és sokakkal szemben, akik úgy vélekednek, hogy eklektikus lesz ezáltal az alkotmány, én úgy gondolom, hogy nem lesz eklektikus, hanem stabilizálja a fennálló intézményrendszert ez a rendelkezés, és ezért a második kritériumnak a garanciáját is látja a Magyar Demokrata Néppárt. Ezért a továbbiakba n is részt kíván venni ebben az alkotmányozási folyamatban, mert ez a két kritérium, tehát a széles politikai egyetértés biztosítása, illetőleg a fennálló intézményrendszer lényeges elemeinek a megőrzése biztosítottnak látszik a parlament alkotmányozási me netében. Nem így a harmadik kritérium. És erre hívnám föl nyomatékosan a figyelmet. A Magyar Demokrata Néppárt ugyanis úgy véli, hogy csak úgy szabad alkotmányt elfogadni a Háznak, hogyha a politikai egyetértés és az intézményrendszer stabilitásának biztos ítása mellett biztosítható a széles körű társadalmi támogatottság is. Nem értünk egyet Torgyán Józseffel, amikor valahogy úgy fogalmazott, hogy a társadalmat kirekesztjük az alkotmányozásból. Különbséget kell tenni természetesen. A parlament törvényhozási folyamatába mint az alkotmányozás egyik részébe nem lehet belevonni a civil szervezeteket meg a szakmai szervezeteket, vagyis közvetlenül a döntéshozatali mechanizmusba. (15.00) Aki olyan látszatot kelt, vagy aki azt állítja, hogy úgy kéne alkotmányozni, h ogy itt a civil szervezetek is itt legyenek az alkotmányozó bizottságban vagy akárhol, és a döntéshozatalban szavazataikkal vagy akármilyen módon közvetlenül részt vegyenek, az úgy vélem, hogy nem mond igazat, ha olyan látszatot kelt, hogy ezt meg lehetne valósítani. Ezt nyilvánvalóan nem lehet megvalósítani, a parlamenti törvényhozási mechanizmusban az egyetlen követelmény a politikai egyetértésre való törekvés a parlamenti frakciók között. És itt nem a pártok alkotmányozásáról van szó, tisztelt képviselőt ársaim, ezt nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, és nem jön ide, amire Torgyán József hivatkozott, az alkotmány úgy emlékszem 3. §a, hogy a pártok csak részt vesznek a társadalom akaratnyilvánításában. Persze, a pártok csak részt vettek, de az Országgyűlé si képviselők azok viszont meghozzák a törvényt és megszavazzák a törvények sorában az alkotmányt is. Ez nem a pártok alkotmányozását jelenti, hanem az Országgyűlés alkotmányozását, amelyben egyébként a frakciók révén nyilván a pártok alapján történik a vá lasztás, de ettől függetlenül, ez nem pártdöntéshozás, hanem ez az Országgyűlés döntéshozása. Egy egészen más kérdés viszont, hogyha a törvényhozásba közvetlenül nem is lehet belevonni a civil szervezeteket, szakmai szervezeteket, tehát a parlamenten kívül i szférát, viszont valamilyen módon - és nagyon sokféle módon - el kell érni, hogy becsatornázzuk ezeket a véleményeket a mi döntéshozatalunkba, és ezen keresztül is érhetjük el azt, hogy a társadalom végül is magáénak érezze azt az alkotmányt és valójában elfogadja saját magáénak, és elmondhassuk, hogy ez az alkotmány ugyanúgy egy széles körű társadalmi támogatottságon alapul, mint az az eredeti, a '89es, ami annak idején nem vitás, hogy a társadalom széles körű támogatottsága körében, között született me g. És ezzel kapcsolatban hadd utaljak arra, hogy itt nem arról van szó megintcsak, hogy az egyes intézményeket milyen szinten támogatja a társadalom, és én messze nem értek egyet azzal, ami Bihari Mihály felszólalásában hangzott el, hogy talán népszavazás ra kéne bocsátani, nem azokat az intézményeket, amelyekben nagy a társadalmi egyetértés, tehát nem az ilyen 90:10%os alapon a társadalom által eldöntött intézményeket, hanem éppen azokat, ahol nagy vita van, hogy mi legyen.
