Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 6 (186. szám) - Philippe Séguin, a Francia Nemzetgyűlés elnökének és kíséretének köszöntése - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
4498 Az alkotmányozás alanyával kapcsolatban a koncepció azt tartalmazza, hogy az alkotmányozásnak két alanya van, éspedig az Országgyűlés és a Mag yar Köztársaság állampolgárainak közössége. Az alkotmány eszme, amely már a középkorban kialakult, és modern értelmezésében, mint az alkotmányos államszervezet követelése a XVIII. század végére, a polgárosodásért vívott küzdelmek középpontjába került, szük ségképpen feltételezi, hogy egy új alkotmánynak széles körű, a parlamenti pártok körét lényegesen meghaladó konszenzuson kell alakulnia. Az alkotmány az államalkotás, a nemzet legfontosabb dokumentuma, ezért valódi társadalmi szerződést, valódi népakaratot kell kifejeznie. Ellenkező esetben súlyosan sérül a népfelség, a népszuverenitás elve. Mindezekből következik, hogy az alkotmányozás legfontosabb alapkérdéseiben még a végleges normaszöveg elkészülte előtt ki kell kérni az alkotmányozás Országgyűlésen kív üli másik alanyának, a népnek a döntését. Vagy másképpen fogalmazva: míg a törvényhozó hatalom az Országgyűlést, addig az alkotmányozó hatalom az Országgyűlést és a népet együttesen jelenti. A végleges normaszövegről történő népszavazás csak formális lenne , hiszen érdemben nem tud dönteni az alkotmányról, mivel nincs mód a részletekben, illetve az alapkérdésekben való állásfoglalásra, csak az egész alkotmány elfogadására vagy elutasítására. Az új alkotmánnyal kapcsolatos valódi társadalmi konszenzus mellőzh etetlen feltétele tehát az, hogy a végleges normaszöveg elkészültét megelőzően olyan alapkérdésekben, mint például a szociális szféra szabályozásának mikéntje, az Országgyűlés egy- vagy kétkamarás mivolta, a köztársasági elnök megválasztásának módja, és mé g néhány nagy horderejű kérdésben a végső döntést maga a magyar nép hozza meg. Mindezek alapján a Kereszténydemokrata Néppárt ellenzi a koncepció általános vitájának a lezárását is mindaddig, amíg a nép népszavazáson nem döntött az új alkotmány említett al apvető kérdéseiben. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Megadom a szót Balsai István képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. DR. BALSAI ISTVÁN (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az a véleményem, hogy a negyvenkettedik órába érke zvén az alkotmánykoncepció általános vitája, a helyzet nem változott az első órához képest. Körülnézek itt a parlament üléstermében, azt hiszem tíz alatt van az Országgyűlés jelen lévő tagjainak a száma, a kormányt három államtitkár képviseli, és a jelenle gi, talán az egyik legfontosabb szakaszához érve a vitának, ugyanazt az érdektelenséget, azt a közönyt kell elsősorban szóvá tennem, amely a folyamat egészét, különösen ennek a vitának, ennek a többhetes maratoni vitának az alakulását követte. Egyetértek a z előttem nem sokkal felszólaló Bihari Mihály képviselőtársammal, aki szintén, talán egy kicsit optimistábban, de szóvá tette. Tisztelt Országgyűlés! A legnagyobb közönyt az alkotmányozással kapcsolatban a kormány tanúsította. Nemcsak azért, mert most sinc sen jelen a kormány egyetlenegy miniszteri tagja, hanem például azért szeretném ezt hangsúlyozottan kiemelni, hogy a Magyar Demokrata Fórum elképesztőnek tartja azt, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke az alkotmány általános vitájával kapcsolatban ne m tartotta érdemesnek, hogy itt az Országgyűlésben néhány gondolatot kifejtsen. Nem tartotta érdemesnek, ugyanakkor arra módot kerített, módot talált, hogy egy, valamilyen fórum jellegű találkozón kétségeket ébresszen az alkotmányozással kapcsolatban, növe lje azoknak a számát, nemcsak az ellenzéki pártokat értve ez alatt, akik nem látják ezt az alkotmányozást egy sikeres folyamatnak. Igen Tisztelt Országgyűlés! Szóvá kell tennünk azt, hogy nem tartotta a miniszterelnökön kívül más tagja sem a kormánynak érd emesnek az időt, ezt a negyven órát arra, hogy képviselői, vagy kormánytagi minőségükben hozzászóljanak a vitában elhangzottakhoz, vagy kifejtsék álláspontjukat.
