Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 6 (186. szám) - Philippe Séguin, a Francia Nemzetgyűlés elnökének és kíséretének köszöntése - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
4491 gondolom, hogy a politika is - újból és újb ól visszatér és vissza fog térni, és ez ne akadályozzon bennünket abban, hogy egy, a jelenlegi alkotmánynál jobb alkotmányt fogadjunk el. Úgy gondolom, hogy komoly esély van arra, hogy a jelenlegi alkotmánynál jobb alkotmányt fogadjunk el, és ebben a munká ban - megítélésem szerint - el kell szakadni attól a szemlélettől, hogy bármelyik kormány, bármelyik párt, bármelyik parlament ajándékot adna a társadalomnak. Ez az elmúlt 40 évnek a jellemzője volt, amikor valamiféle politikai ajándékként fogalmaztak meg egyegy ágazati törvényt, annak elfogadását vagy módosítását. Egy alkotmány az nem ajándék a társadalomnak, egy alkotmány az éveken keresztül készülő szakmai és politikai döntési sorozatok eredménye, fáradságos szakmai munka 80 százalékban, s a társadalmi közvéleményt és társadalom véleményét figyelembe vevő politikai akarat, döntéshozatali szempontból ebbe a folyamatba beépítő norma, olyan norma, amely csak akkor lesz papíralkotmány, hogyha a társadalom igényeinek nem felel meg, a demokrácia és a jog által ános elveinek és értékeinek nem felel meg, egy adott ország történetileg kialakult jogi kultúrájának, államszervezeti megoldásainak nem felel meg. Ebből a szempontból vonjunk le következtetést arra vonatkozóan, hogy ez az alkotmány papíralkotmány lesze va gy élő, szerves alkotmány. Szerintem ma is élő, szerves alkotmánya van a Magyar Köztársaságnak, ez az új alkotmány szerintem annál jobb lehet, és komoly esély van arra, hogy lényegesen jobb lesz. (13.40) Néhány kérdésre szeretnék csak egyegy mondat erejéi g kitérni, amelyekről nagyon sok hozzászólás hangzott el. Az egyik a halálbüntetés kérdése. Azt gondolom, hogy a halálbüntetés megengedése vagy meg nem engedése nem közjogi kérdés, nem alkotmányozási kérdés. Ez nem azt jelenti, hogy nem jelentős kérdés és hogy ne osztaná meg a társadalmi közvéleményt jelentősen, és ne lehetne akár népszavazáson megkérdezni a társadalmat arról, hogy vajon kívánjae visszaállítani vagy nem kívánja, de hiba lenne a halálbüntetés kérdését az új alkotmány koncepciójával, illetve szövegével összekötni, mert ebben az esetben nem az alkotmány kétszáz paragrafusáról, hanem erről az egy paragrafusról folyna a vita, és hangulati elemek alapján döntenének az emberek, illetve a halálbüntetés kérdésében elfoglalt álláspontjuk alapján. Már pedig a halálbüntetés kérdésében az álláspont nem politikai, nem pártpolitikai álláspont, az szigorúan magánemberi, erkölcsi, világnézeti kérdés. Ezen az alapon ugyanahhoz a párthoz tartozó két ember közül az egyik szükségesnek tarthatja, átmenetileg vagy véglegesen, a másik pedig lehetetlennek, illetve elfogadhatatlannak tarthatja a halálbüntetés kérdését. Úgyhogy én óvnék attól, hogy a majdani alkotmányról folytatott népszavazás során erről a kérdésről is döntsenek. Ennek a technikáját meg lehet találni v alamilyen módon, csak nem szabadna az alkotmány szövegének az elfogadásához kötni. A köztársasági elnök megválasztása, illetve az egykamara, kétkamara. El kell hogy mondjam azt, hogy a köztársasági elnök megválasztása tekintetében az MSZP kezdettől fogva a közvetlen választás mellett volt; 1990ben a Király Zoltán által kezdeményezett népszavazás kapcsán is, amit az MSZP támogatott, 1994es választási programjában is és az alkotmányelőkészítő bizottságban is. Más döntés született, tudomásul vettük. Nem mon djuk azt, hogy ettől antidemokratikus az a koncepció, ami megszületett, tudomásul vesszük, hogy a pártok többsége nem ért egyet a közvetlen választással. Ettől a vitába még be kívántuk hozni, éppen azért, hogy a szélesebb társadalmi közvélemény is érveket és ellenérveket hangoztasson ezzel kapcsolatban. Csak egyetlen dologtól óvnék. Hogy valaki a közvetlen vagy a közvetett választást úgy állítsa be, hogy az az egyedül demokratikus és az egyedül jó megoldás. Mindkettőre van példa. A nemzetközi példák özönét hozhatjuk föl. Mindegyik mellett és mindegyik ellen szólnak érvek. Azt gondolom, hogy ezeket az érveket még egyszer számba vehetjük, aztán majd kialakul valamilyen többségi álláspont, amelyet a demokrácia követelménye alapján természetesen mi is kötelezőne k fogadunk el a magunk számára. Ugyanez a véleményem az egykamara, kétkamara ügyében. Mindenre van példa: nemszövetségi államok, új államok esetében működő kétkamarára: Lengyelország, Csehország, Szlovénia,
