Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 5 (185. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - JUHÁSZ FERENC (MSZP):
4434 értékelése sem történhet másként, mint az egyes rendelkezések egyenkénti sorravételével és értelmezésével anélkül, hogy valamiféle következtetésen érvényesülő koncepcióhoz viszonyulhatnánk. Az első bizonytalansági tényező magának a fejezetnek a szövegezése. A jogforrások és jogalkalmazási gyakorlat eddi g is sok zavart okozó módon, párhuzamosan használta a fegyveres erők, fegyveres testületek, rendvédelmi szervek, fegyveres szervek fogalmait anélkül, hogy a fogalomhasználat kereteit biztosan szabályozta volna. Az új szöveg ez tetézi a katonai szervek kife jezéssel és azzal, hogy csak példálózva utal a rendvédelmi szervekre. Jogalkotási gyakorlatunkból csak néhány példát ismertetnék arra vonatkozóan, hogy a fogalomhasználatunk mennyire pontatlan. A honvédelmi törvény fegyveres erők alatt a Magyar Honvédséget és a határőrséget érti. A szolgálati törvény fegyveres szervek alatt éppúgy ért katonát és rendőrt, mint fegyőrt és határőrt és vámost. Hasonló kört szabályoz, de már katonai és rendvédelmi szóval jelzettel a közelmúltban elfogadott hallgatói jogállásról szóló törvény. Semmilyen oka nem látszik annak, hogy ezt a fogalmi káoszt az alkotmánykoncepció, esetleg maga az alkotmány szövege gerjessze. Indokolt a fegyveres erők fogalma alatt továbbra is azokat a szervezeteket érteni, amelyek fő szabályként az orszá g külső fegyveres támadással szembeni védelméért felelősek, és ezen túl egyéb, az alapfeladatukkal nem ellentétes kiegészítő funkciókat is ellátnak. Hasonlóképpen nem kell változtatni azon, hogy az országban a közrend és a közbiztonság védelméért általában a rendőrség, egyes speciális funkciók ellátásáért pedig szakosított rendvédelmi szervezetek felelősek. Egyáltalában nem szükséges, hogy az utóbbiakat a jogforrások közös néven nevezzék, és az sem, hogy ez az alkotmányban történjék. Ha azonban ez megtörtén ik, akkor az a célszerű megoldás, hogy az önálló, specializált feladatkörű rendvédelmi szervezeteket a törvény felsorolja, és a végén utal arra, hogy ilyen szervezeteket újonnan ki hozhat létre. Ezzel függ össze az is, hogy csak ha a szöveg felsorolja a re ndvédelmi szervezeteket, akkor szerepelhet ott a polgári védelem kapcsán a katasztrófavédelem is. Ellenkező esetben nem, hiszen a katasztrófavédelem nem tartozik sem a fegyveres erők, sem pedig a rendvédelmi szervek feladatai közé általában. A részletes fe lsorolástól függetlenül azonban az feltétlenül szükséges, hogy mind a fegyveres erőkre, mind pedig a rendvédelmi szervekre nézve tartalmazza az alkotmány a külön törvényre utalásról szóló rendelkezést. A fegyveres erőkön belül a honvédség és a határőrség a lapfeladatainak közös megfogalmazása lenne indokolt, a határőrizet egyik törvényes célja éppúgy a külső fegyveres támadás elleni katonai fellépésből következik, mint ahogyan a honvédség alapvető funkcióinak meghatározása. A jelenlegi szövegben a határőrség lebeg a kétféle ott szereplő fogalomkör között, ami még a jelenlegi, vitatott, de legalább körülírható helyzethez képest is visszalépést jelent. Itt nyilvánvaló, hogy a koncepció megfogalmazói nem kívántak állást foglalni - vagy legalábbis nem az alkotmán yi vitát kívánták terhelni azzal , hogy a határőrség maradjone jelenlegi funkcióival, ezzel együtt szervezeteivel, vagy mozduljon el a határrendészeti feladatok irányába. Magam sem kívánom itt a vitát folytatni, bár megjegyzem, hogy mélyen egyetértek a honvédelmi bizottság konszenzuson alapuló állásfoglalásával, mely szerint - idézem: "Az alkotmány rögzítse egyértelműen, hogy a határőrség rendvédelmi szervezet, és ennek következményei: nem rendelkezhet sorállománnyal, dönteni kell a határvadászszázadok s orsáról, a határvédelem feladatait át kell adni a honvédségnek, az alkotmányban, illetve a határőrségről szóló törvényben jelenjenek meg." Idézet vége. A szövegből kimaradt az arra való utalás, hogy a honvédség alapvető feladatainak meghatározása lehatárol ó, értelmező jellegű. Ez azért lenne fontos, mert annak ellenére, hogy az előző alkotmány szövegének megalkotásakor is ez volt a szándék, nem változott kielégítően az a gyakorlat, amely a honvédséget bármire felhasználható, kisegítő erőként alkalmazta. (17 .50) Ez pedig nemcsak a honvédség feladatainak meghatározásáról szóló alkotmányos tételt sérti, hanem az állampolgári alapjogokat is, hiszen az állampolgárok személyes szolgálati kötelezettsége nem közmunkakötelezettség. Erre tekintettel a szövegnek az al apvető feladatot, a rendkívüli
