Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 5 (185. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TÓTH TIHAMÉR (MDNP):
4377 hivatalnak a működését. A jelenleg meglévő anyagi ösztönzési rendszernek a továbbfinomításáva l esetleges újabb kedvezmények beépítésével lehetne valóban ösztönözni az önkormányzatokat arra, hogy próbálják meg a közösen, együtt elintézhető feladatokat egy hivatalban intézni, egy hivatalban megoldani ezeket az ügyeket, de ugyanakkor ügyelni arra - é s azt hiszem, hogy a jelenlegi hatályos szabályozásnak ez az egyik legnagyobb hibája, hogy nem teszi lehetővé azt , hogy körjegyzőség esetén az egyes körjegyzőséghez tartozó településeken állandó ügyelete, állandó kihelyezett dolgozója legyen a körjegyzős égnek és emiatt elveszíti a lakosság azt a kapcsolatát, amelyik a hivatallal, az államigazgatást, a közigazgatást végző ügyintézőkkel kellene hogy meglegyen. Tehát egyetértek azzal, hogy a körjegyzőségeknek a számát lehetőleg bővíteni kell, de ne kizárólag és kifejezetten csak lakossági lélekszámhoz legyen előírva és körjegyzőség esetén is minden körjegyzőséghez tartozó településen legyen állandó jelenlét a hivatal dolgozói részéről. Képviselőtársaim szóltak már előttem az önkormányzatok részére törvényben, jelenlegi hatályos szabályozás szerint is törvényben meghatározott kötelező feladatok ellátásáról, illetve az ezen túlmenően önként választott feladatok ellátásáról. Nagyon lényeges az, hogy mely feladatoknak a helyben való intézését és végzését adja le a kormány, az állam az önkormányzatoknak, és úgy, ahogy azt a jelenlegi szabályozás is rögzíti. Ez csak és kizárólag abban az esetben történhessen, hogyha ehhez az anyagi fedezetet is biztosítja. Ugyanis megint ott lehetünk, hogy semmit nem érnek azok az ál talános rendelkezések, amelyek elmondják ugyan nagyon szépen, hogy állami feladatot csak akkor lehet, hogyha ehhez megvan a megfelelő rendelkezés, ( sic! ) hogyha évenként a költségvetésben is mindig csökkenő, fogyó mértékben hajlandó csak hozzájárulni az ál lam a korábban az önkormányzatokra átruházott feladatok végzéséhez. Nagyon lényeges, hogy azokat a támogatási rendszereket tovább működteti, mert ez az egyetlen biztosíték arra, hogy hosszabb távra tudjanak az önkormányzatok az anyagi gazdálkodásukat tekin tve tervezni és ne kelljen évről évre izgulni, és évről évre bizonytalanságban lenni a tekintetben, hogy jövőre hogy fog majd megváltozni a támogatási rendszer, milyen feladatok, illetve milyen célok és címek megvalósítása esetén lehet központi költségveté si támogatást igényelni és milyen lesz ennek a mértéke. Szeretnék utalni most itt a legfrissebb történésekre e tekintetben. Az elmúlt évben a parlament kormányzati többsége úgy változtatta meg a címzett és céltámogatásokra vonatkozó törvényt, hogy a kistel epülések iskoláira vonatkozó támogatást kivette belőle és helyette új címként megjelent az iskolabusz vásárlásának a támogatása. Tulajdonképpen lehetne azt mondani, hogy ez egy koncepció és egészen addig lehetett reménykedni abban, hogy ebből lesz is valam i, míg kézhez nem kapták, illetve a parlament el nem fogadta az idei évre vonatkozó címzett és céltámogatást és egyetlenegy ilyen kérelmet nem támogatott. Tehát teljesen álságos az, hogy ha azt mondjuk az önkormányzatoknak, hogy tessék kérem nyugodtan terv ezni, tessék kérem nyugodtan ezekre a célokra odafigyelni és ha éppen valaki a kisiskolát megszünteti, bezárja, és a gyerekeit a másik faluban lévő, másik településen lévő iskolában fogja taníttatni, hogy ehhez majd kedvezményesen megpályázható autóbuszt t ud szerezni, hogyha a parlament azt fogja mondani, hogy nagyon sajnáljuk, de ilyen célra nincsen pénz. Ezt szeretném továbbgondolni és továbbvinni az önkormányzatok által fenntartható és fenntartandó társulások tekintetében is. Nem a direktív szabályozás, nem az előírásos jellegű szabályozás az, amelyik itt alkalmas lehet arra, hogy előrevigye a jelenlegi helyzetet és az önkormányzatok gazdálkodásán kedvező irányban változtasson, hanem itt is az anyagi ösztönzés az, amelyik segíthet a kérdés megoldásában, m ert én biztos vagyok benne, hogyha egy nagyobb térség összefogásával tudnak megvalósítani egy olyan célt, mint például egy szilárd hulladéklerakónak az építése, és ennek a kedvezménye és a támogatottsága a költségvetési törvényben úgy jelenik meg, hogy 50 százalékos saját erő és 50 százalékos központi támogatás, de ha ezt egyedileg akarják megvalósítani, akkor csak 20 százalékos központi támogatás van, költségvetési támogatás, nyilvánvaló, hogy ez fogja ösztönözni majd a településeket arra, hogy ne mindenki egyenként lépjen, mert tudja, hogy akkor nagyobb támogatásra számíthat.
