Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 5 (185. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
4370 elképzelés egyik lehetősége. Másik két lehetőséget is felemlítettünk a tárgyalások során, hogy ez akár megyei listákon is, akár regionális listákon is vagy negyedikként ennek kombinációjaként is elképzelhető. Bá r ehhez nem ragaszkodtunk. Többféle van, kérem ne értelmezzék félre az álláspontunkat. A 100 egyéni kerülettel kapcsolatban pedig felhoztunk számtalan egyéb nemzetközi példát is, ebben valóban a százezres választókerületek nagysága okozhat problémát termés zetesen, de a világon nem szokatlanok az ekkora nagy választókerületek. Azt valóban el kell döntenünk, hogy szükségesnek érezzüke azt, hogy a parlament létszámát radikálisan csökkentsük vagy nem. Amennyiben szükségesnek érezzük, akkor valóban szükség van arra, hogy nagyobb választókerületek legyenek. Ez az SZDSZ javaslatában is egyébként így van, csak nem akkora mértékben, mint a Fidesz javaslatában. Tehát mindenképpen szükség van a választási térképnek az átrajzolására, itt lehetnek a vitás pontok. Ha az önkormányzatok szintjét nézzük, és mondjuk Franciaországgal hasonlítjuk össze magunkat, ahol pont százezresek a választókerületek nagyságai, mint a Fidesz javaslatában, ott átlagosan kétszer annyi önkormányzat jut egy választókerületre, mint Magyarországon . Tehát még ebből a szempontból sem lehet problémás ez a javaslat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Most soron következik Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum részéről, őt követi majd Baráth Etele, a Magyar Szocialista Párt képviseletében. Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum 1989 óta vesz részt az alkotmányozási folyamatban. Akkor még Kelet- és KözépEurópában tízmi lliók abban reménykedtek, hogy a diktatúrák bukása után Európa térségében valóban emberhez való élet, országélet és nemzeti élet jöhet létre. Alkotmányozó szükségszerűség volt akkor, 1989ben, majd pedig Antall József kormányzásának első hónapjaiban, hogy sürgető gyorsasággal kellett a rendszerváltoztató alkotmányt létrehozni. Azóta már tudjuk, hogy azok a kompromisszumok, amelyeket kötöttünk, azok az ellentmondások és feszültségek, amelyekre már akkor is figyelmeztettek bennünket, végül is egy nagyon elle ntmondásos rendszerváltoztató folyamatot fog karbantartani, és tette ezt ez az alkotmány végül is oly módon, hogy létrejöhetett a politikai intézményi rendszer változása és létrejöhetett a gazdasági rendszernek a megváltoztatása is a maga ellentmondásaival , ingerültségével, kínlódásaival, gyötrelmeivel. Vane ma alkotmányos szükséghelyzet, alkotmányozó szükségállapot? Valamennyi felszólaló egyetértett eddig abban, hogy ilyen szükséghelyzet nincsen. Vane a társadalomnak igénye új alkotmányra? Ebben már mego szlanak a nézetek, és annak ellenére, hogy az elmúlt esztendők munkája nyomán tudós műhelyektől kezdve, parlamenti képviselőkön át civil szerveződésekig, valóban egy hatalmas ismeretanyag, tapasztalati anyag gyűlt össze, mégis az ország közvéleménye érzéke tlen, és joggal érzéketlen, hiszen lekötik a napi megélhetési gondok, és lekötik azok a gyötrelmek, amelyeket nap mint nap meg kell élnie. Úgy vélem, hogy egy ilyen helyzetben nagyon kétséges lesz az alkotmány, az új alkotmány elfogadottsága, különösen akk or, amikor nem születtek meg azok a rendszerváltoztató folyamat jogi részének, szakaszának e területét meghatározó törvények, amelyeket számon fog kérni az ország közvéleménye attól az alkotmánytól, amelytől ezt számon kérni valójában nem lehet. Itt a vilá gban ma egy olyan helyzetben él az ország, a nemzet, amelyben a diktatúrák bukása után újabb válságok jöttek létre, gondolok itt a gazdasági érdekütközetekre, amelyek olykor kontinentális méretűek, gondolok, utalok röviden a vallásháborúkra, a függetlenség i háborúkra vagy arra a tényre,
