Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HEGYI GYULA (MSZP):
4300 Ha azok is úgy érzik, akik '56ban lapítottak, vagy még meg sem születtek, hogy most az igazság bajnokainak tarthatják magukat csak azért, mert a patkó másik oldalán ülnek, tegyék ezt. Én keresztény emberként megbocsátok nekik. (Kitörő taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) (Az e lnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Nagy Erzsébet! Egy évvel ez előtt Albániában jártam, Tirana főterén, pontosan ott, ahol most egy rossz választás után rossz választ adott a hatalom a tüntetőkre, és bementem a dzsámiba, ami Tirana főterén áll, ott találkoztam egy idős muzulmán úrral, aki nagyon keveset beszélt olaszu l, talán még nálam is kevesebbet, bár én is keveset beszélek; és amikor megkérdezte, hogy honnan jöttem, akkor azt mondtam, hogy Magyarországról jöttem. Ő rám nézett és nagyon rossz kiejtéssel azt mondta, Imre Nagy - príma antikommunista, vagy első antikom munista, ahogy fordítjuk. Én magam nem vagyok sem príma ember, sem antikommunista, mégsem kezdtem el vele vitatkozni, mert úgy éreztem, hogy vannak pillanatok és vannak helyek, amikor a jelkép mindenki számára annak a jelképe, amiért fontosnak tartja. Nagy on sok ember van a világon, aki a kommunizmus bűneit elítélve Nagy Imrét az antikommunizmus szimbólumának látta a határokon túl, és nem hiszem, hogy ezzel érzelmileg lehet vitatkozni. Történészként persze azoknak, akiknek ez a tisztük, lehet vitatkozni. Ak i járt Toledóban az Alcazarban, a francoizmusnak a francói szélsőjobboldalizmusnak a fellegvárában, a szó valódi értelmében is fellegvárában, az tudja, hogy Nagy Imrének ott emléktáblája van a legkülönbözőbb jobboldali nacionalista mozgalmak képviselői me llett, mögött. Nekem ez, mint baloldali embernek és magyarnak, aki tudok valamit a kis ország történetéről, nem tetszett különösebben. Ott sem jutott azonban eszembe, hogy valamilyen módon tiltakozzak vagy nemtetszésemet fejezzem ki. Őszintén szólva örülte m annak, hogy a XX. századi magyar történelem legalább egy személyiségét ismerik Spanyolországban is, és azok a spanyol jobboldaliak, akikkel egyébként a legkevésbé sem rokonszenvezem, tudják, hogy a magyar népnek volt egy mártírja, aki a szabadságért harc olt. Én általában, tisztelt Képviselőtársaim, nem tartozom azok közé, akik indulatból vagy csak azért is leszavaznak mindent, ami az ellenzéki oldalról jön. Név szerinti szavazás alkalmából is volt, amikor az ellenzékkel együtt szavaztam. Meg kell azonban mondani, hogy azt, amit az ellenzéki pártok a Nagy Imreemléktörvény ügyén műveltek, vagy néhány ellenzéki képviselő ennek az emléktörvénynek az ürügyén művelt, az szerintem nagyonnagyon messze áll attól, amely a nemzeti megbékélést szolgálja. Nagyonnagy on messze áll attól, amit higgadt, józan ellenzéki politizálásnak és igenis hazafias politizálásnak nevezhetünk vagy gondolhatunk. A történelemben sokan változtak, és a történelem maga is változott. Hogy emlékeztessek csak arra a tényre, hogyha ma elolvass uk például a Független Kisgazdapárt 1945ös programját, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy sokkal baloldalibb, mint a Magyar Szocialista Párt 1990es programja. Ez azonban csakis kizárólag abból ered, hogy a század közepén, amíg az államszocia lizmus csődjével nem szembesültek a nemzetek, addig illúziók éltek, hitek éltek, és mi a cinikus utókor nevében őszintén szólva nem tudjuk, hogy kinek könnyebb, annak, akinek voltak legalább álmai és illúziói, vagy azoknak, akik a század szinte minden nagy illúziójának bukását is meg kellett szemlélniük, vagy fiatalabb nemzedék tagjaiként már abba kellett beleszületniük, sajnos az illúziók nagy többsége csalókának bizonyult. Igen, Nagy Imre szocialista volt, igen, Nagy Imre hitt a demokratikus szocializmusb an, és azok számára, akik a világon mindent a liberális kapitalizmus haszonelvűségéből szemlélnek, azok számára, nyilvánvalóan tévedett, e tévedését vállalta azt hiszem, és mindannyiunknak vállalnunk kell azt, hogy a században más eszmények is voltak, mint az, amely most elborít mindent, vagy elborítani látszik.
