Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
4285 Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azok közé tartozom, akik elfogultak Nagy Imre személyével kapcsolatban. Talán megbocsátják a személyes vo natkozás említését: az '50es években több rokonomat is kitelepítették, és köztudottan a kitelepítettek kálváriái megszűnését Nagy Imre első miniszterelnökségéhez kapcsolják. Mint történelmünket ismerő, azt is tudom, hogy Nagy Imre első kormányának hivatal ba lépése lezárta a Rákosirendszer legsötétebb szakaszát, és az már Nagy Imrének a közéletből történő eltávolítása után sem térhetett vissza eredeti formájába. Ezt akkor is értékelnünk kell, ha ma már tudjuk, és talán annak idején is gondolhattuk, vagy go ndolták a kor szereplői és szenvedői, hogy mindez csak Moszkva akaratából és jóváhagyásával történhetett. Így nem véletlen, hogy Nagy Imrének a kormányba való visszakövetelése ott szerepelt az október 23ai tüntetés jelszavai között. Az október 28ai kormá nynyilatkozattal és azt követő tevékenységével Nagy Imre túllépett addigi politikai pályafutása korlátain. Neve valóban összekapcsolódik az 1956os forradalom és szabadságharc történetével és ügyével, személye ott található a drámai végkifejlet pozitív sze replői között. Itt kell megjegyeznem, hogy magam is egyetértek azzal a megállapítással, hogy Nagy Imre neve elszakíthatatlanná vált 1956tól, de hozzá kell tennem, miként ezt már hallottuk másoktól is, hogy nemcsak az ő neve. Az 1956os forradalom és szaba dságharc ügyétől elszakíthatatlan a szabadságért, a demokráciáért és függetlenségért küzdött többi szereplő is. Mindenekelőtt a pesti srácok, a Corvinköz, a Szénatér és a többi szabadságharcos bázis vezetői egyszerű, névről ismert vagy névtelen katonái, a munkástanácsok, nemzeti bizottságok vagy más forradalmi szervezetek tagjai, a honvédségtől, rendőrségtől csatlakozó, az újjászerveződött pártok vezetői és más szereplői. És természetesen elszakíthatatlan az a több mint 300 kivégzett mártír is, akiknek nev eit tegnap felállva hallgattuk itt. Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem meggyőződésem, hogy bölcsen döntött az első szabadon választott Országgyűlés, amikor az 1956os forradalom és szabadságharc emlékének törvénybe iktatásánál nem nevezett meg név szerint se nkit sem külön. Ugyanakkor ez önmagában nem zárja ki azt, hogy kiemelkedő történelmi személyek emlékét ne örökítsük meg személyhez kapcsolódó, időszerűség kínálta alkalom felhasználásában. Mielőtt a vita érdemi problematikájához hozzászólnék, szeretnék még visszatérni Nagy Imre személyének méltatásához. Visszatérni, mert az előbb eljutottam 1956ig, de Nagy Imre életpályája 1958ban bekövetkezett mártírsorsával vált teljessé. Ezelőtt a mártíromság előtt tisztelettel hajtom meg a fejem. Nagy Imre ma már nem egy párt politikusa. Személye már nem egy párté, hanem az egész nemzeté. Éppen ezért tartom nagyon sajnálatosnak és szomorúnak és talán nem túlzás, hogy személyéhez méltatlannak is az itt kialakult vitát. Én személy szerint úgy gondolom - miként erre az e lőbb is már utaltam , hogy elvben helye lehet kiemelkedő történelmi személyiségeink emléke törvénybe iktatásának. Ennek azonban csak olyan körülmények mellett olyan előkészítettség után szabad megtörténnie, hogy az Országgyűlés eljárása méltó legyen az üg yhöz. Meg kell jegyeznem: én személy szerint nem tudok hivatalosan lefolytatott hat- vagy hétpárti tárgyalásokról. Jóllehet, amikor Szekeres Imre frakcióvezető úr az ügyben körlevéllel fordult a képviselőkhöz, én válaszlevelemben felvetettem egy olyan egye ztető hétpárti tárgyalás megtartását, amely általánosságban is és a konkrét esetben is megkíséreli megállapodás kialakítását egyes történelmi személyiségei, illetve konkrétan Nagy Imre emlékének törvényben történő megörökítésének kérdéseiről. Vagyis elvben és általánosságban is tisztázza azt, hogy miként bánjunk történelmi nagyjaink emléke megörökítésének ügyével, és a konkrét ügyet is beszéljük át. (18.50) Ilyen hétpárti tárgyalásra, még egyszer mondom - legalább is az én tudomásom szerint - nem került sor . Tudniillik a pártok közti egyeztetést a sajtónyilatkozatok - szerintem - nem helyettesíthetik. És ilyen megnyilatkozások tükrében még én nem találnám vagy nem ítélném meg feleslegesnek a hétpárti egyeztetést.
