Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
4286 Az elmondottakból következik - és nem először mondom most a felszólalásom során , hogy személy szerint nem vagyok elvi ellenzője a neves személyek emléke törvényben történő megörökítésének. Mindenesetre - mindazokon túl, amit eddig elmondtam - az ilyen kérdésekben az azonos mércével való mérés követ elményét is mellőzhetetlennek tartom. És úgy vélem, ha az egyes ellenző álláspontok megismerése mellett ennek a szempontnak a megtárgyalására is a hétpárti fórum alkalmas lett volna, illetve alkalmas lenne. Sőt, úgy gondolom, egy ilyen közvetlen tárgyalás esetleg az elvileg ellenkező álláspontot is, illetőleg állásponton levő pártvéleményeket is befolyásolhatta volna. Az az eljárás viszont, hogy az előterjesztést támogató MSZPfrakció, félretéve egy ilyen szabályszerű egyeztetési eljárás lefolytatásának a l ehetőségét, és feladva egy esetleges szélesebb körű megegyezés létrejöttének lehetőségét, így hozza ezt a kérdést a tisztelt Ház elé, ahogy idehozta, ezt nagyon szerencsétlennek tartom. Egyben Nagy Imre személyével és emlékével szemben is tapintatlan eljár ásnak érzem. Nem lett volna szabad a vértanú miniszterelnök személyét és emlékét egy ilyen vitának kitenni a parlament teljes nyilvánossága előtt, de azt hiszem, annak sem lenne szabad kitenni, hogy egy ilyen természetű törvény ötvenegynéhány százalékos t öbbséggel fogadtassék el. Ugyanis a méltatást célzó törvénynek igazán akkor van katartikus, felemelő súlya és hatása, ha a mögött a nemzeti akaratot kifejező képviselők osztatlan egyetértése vagy támogatása áll. Felvethető a kérdés, tisztelt képviselőtársa im, hogy az ellenzők álláspontjának megváltoztatására mennyiben látok én vagy láttam én esélyt. Úgy gondolom, hogy egy hétpárti egyeztetés során több mindent megvizsgálhattunk volna. Tisztázhattuk volna, mint azt már előbb említettem, hogy elvben miként ál lnak a pártok történelmi események, történelmi személyek emlékének törvénybe iktatásához. Hogy az ellenzés nem abszolút érvényű, azt előttem az sejteti, hogy az 1956os forradalom és szabadságharc jelentőségének törvénybe iktatásáról az első szabadon válas ztott Országgyűlés valamennyi párt egyetértésével, szinte egybehangzóan - talán egy vagy két tartózkodó szavazat volt, ha jól emlékszem - döntött, vagyis akkor az SZDSZ is egyetértett e történelmi esemény jelentősége megörökítésével. Hétpárti egyeztetés so rán végiggondolhattuk volna, hogyha ilyen emléktörvények megalkotásával kívánunk foglalkozni, akkor vane és milyen adóssága van még a magyar törvényhozásnak történelmünk más, jelentős szereplői tekintetében. Magam részéről például indokoltnak tartom Minds zenty József hercegprímás bíboros személye emlékének törvénybe iktatását, aki nemcsak a vallásszabadságért folyó küzdelemnek, de a diktatúrával szembeni ellenállásnak is méltó jelképévé vált még életében, és aki börtönnel, házi őrizettel, majd az amerikai nagykövetség területén vállalt, egyben a hazához való ragaszkodást is kifejezésre juttató, önkéntes, tizenöt éves számkivetettségével felemelő és lélekerősítő példát nyújtott milliók számára. Egy hétpárti egyeztetés során talán sikerült volna meggyőznöm a húzódozó pártokat arról, hogy ha Nagy Imre emlékét őszintén tisztelni és őrizni akarjuk, akkor nemcsak személyéről kell megemlékezni, hanem arról is, amiért ő, és rajta kívül még nagyon sokan küzdöttek ebben az országban, életüket is áldozva az ügyért, a m agyar függetlenség, az ország szabadsága visszaszerzésének évfordulójáról. 1996. június 19én lesz öt esztendeje, hogy Sirov altábornagy úr személyében az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarország területét. Ezzel az ország 47 esztendővel ezelőtt, 194 4. március 19én elvesztett szuverenitását teljes mértékben visszaszerezte. Erről még 1994ben, majd 1995ben ismét törvényjavaslatot nyújtottam be a tisztelt Háznak. A javaslat megtárgyalására mind ez idáig nem került sor. Én most szorgalmaztam, de hiába. A kapott válasz szerint az Országgyűlésnek nincs ideje most az ország szuverenitása visszaszerzéséről megemlékezni. Ne haragudjanak, ha ezek után gyanakvás fog el a törvényjavaslat mögötti szándékunk őszinteségét illetően. Miért kívánjuk Nagy Imre emlékét most törvénybe iktatni, ha az nem számít megemlékezésre méltónak, amiért a mártír miniszterelnök és a magyar történelem oly sok nagyszerű személyisége harcolt és életét áldozta, a magyar szabadság visszaszerzése. A megemlékezés annál inkább is
