Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - PAPP PÁL (MSZP):
4274 egész Európa, hogyha nem az egész világ. És ami a teljesítményeiket illeti, ami a szolgáltatásuk szí nvonalát illeti, azt hiszem, hogy semmivel nem voltak rosszabbak, mint a jelenlegi három, e célra rendelkezésre álló hajó, a Hunyadi, a Táncsics meg a Rákóczi. De ezt kitérőként szántam csak. Vagy amikor a közlekedési útvonalakról beszélek, akkor önkéntele nül fölmerül a vasúti szárnyvonalaknak a kérdése. Valamennyien tudjuk, hogy a '68as közlekedéspolitikai koncepció, illetve az akkori munkamegosztás azon a fikción alapult, hogy olcsó az olaj. Tehát el a vasútról és át a közútra. Úgy gondolom, hogy néhány év alatt kiderült, hogy ez a feltételezés, ez valóban csak fikció, és kiderült az is, hogy a vasutak felszámolása, a mellékvonalak felbontása akkor is káros, ha amúgy, szűkebben értelmezett közgazdasági racionalitás talaján egyegy vonalnak az üzemelése, a z gazdaságtalannak tűnik. Hiszen megtapasztalhatják képviselőtársaim is, hogy ahol vasutat fölbontottak, ott nemcsak a közlekedésnek a silányulása következett be, hanem településeknek az elsorvadásához vezetett ez az eljárás, akár a Hegyközi vasút, akár a - hogy a GYSEVnél mondjam - a Fertővidéki helyiérdekű vasútnál a FertőszentmiklósCelldömölk közötti szakasznak a fölszedése és sok más egyéb vasútvonalnak a fölbontása, amit ma, a jelenlegi közgazdasági feltételek mentén, úgy gondolom, hogy nem bontanána k föl. És, ugye, a gazdaságosság paraméterei, azok gyorsan változhatnak. A szállítási igények is gyorsan változhatnak. Én úgy gondolom, hogy a vasútvonalak működtetésénél az összehasonlítási alap, a valós összehasonlítá si alap csak egy lehet, nevezetesen az, hogy ezeket az útvonalakat vajon mibe kerülne létesíteni, mibe kerülne megépíteni ma, a jelenlegi feltételek mellett? Nem nehéz a válasz, hiszen Graz felé Szombathelyről összeköttetést akarunk létesíteni. Rengeteg pé nzbe kerül. Holott ez olyan vonal, ami már egyszer létezett, ami megvolt; politikai okok miatt bontották föl. Ugyanígy Szlovénia felé. Tehát úgy gondolom, hogy a szárnyvonalakat, ezeket a fölbontásokat valahol ilyen szempontoknak kellene mindenképpen aláre ndelni. Vagy a kisvasutak esete: szerencsére a korábban létezett 23 magyar kisvasútból 21 még megvan, és úgy gondolom, hogy ezek, azon túl, hogy embereket szállítanak, a magyar közlekedési kultúrának is emlékei. És megőrzendő emlékei. És a sorsuk néhány mi llió forinttal megoldható. Tehát én azt hiszem, hogy mindenképp meg kell találni azt a lehetséges és optimális működési formát, ahogyan ezeket működtetni, megőrizni tudjuk, feltámasztani tudjuk. Meg kell keresni a megfelelő működtetési formát, tulajdonform át, legyen az társaság, alapítvány, önkormányzati tulajdon vagy bármi más. Hiszen a hatósági felügyelet, illetve az üzemeltetés szempontjából úgyis egységes kezelést igényelnek ezek, tehát ez a szemlélet megköveteli az egységes rendet, az azonos játékszabá lyokat. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy az általános vitának egy előző szakaszában polémia alakult ki a jelen országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban. Ez azért is kár, mert a közlekedéspolitika véleményem szerint nem lehet politikai és kormányzati ciklusváltásoknak a függvénye, mert ezt sem a közlekedés használói, az utasok, a fuvaroztatók, sem pedig a rendszer működtetői nem igazán viselik el. Lehetőség is van és garancia is van arra, hogy jó közlekedéspolitikát alkossunk meg, és erre n em kevesebb alap és garancia mutatkozik, mintsem gróf Széchenyi Istvánnak szavai és gondolatai, amelyek közül felszólaló képviselőtársaim közül többen is idéztek, és amely szavak és gondolatok másfél évszázad elteltével is hitelesek, a mai generációk számá ra is megvalósítandó útmutatást jelentenek. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem valamennyiüket, hogy mindezeket figyelembe véve vitassuk meg, közös bölcsességgel tegyük még jobbá, és fogadjuk el ezt az országgyűlési határozati javaslatot. De hozzá kell tennem , hogy ez a dolgunknak csak a kezdete. A neheze, a magyar közlekedés felvirágoztatása csak ezután fog majd következni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
