Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 19 (147. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1718. szám) általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP):
425 szövetkezeteknek már régóta nincs pénzük arra, hogy különböző szociális célú alapokat képezzenek, vagy a szövetkezeti szolidaritás és a szövetkezeti mozgalom elveit más módon érvényre juttassák, az első feltételként rögzített különbözőséget nyugodtan leírhatjuk. Marad az egy tag, egy szavazat elve, ami ugyan kétségtelenül létezik, de többen ezt is megkérdőjelezik. Gondoljuk végig a helyzetet! A szövetkezetek, különöse n a termelő típusú mezőgazdasági szövetkezetek, a többéves folyamatos tőkekivonás eredményeként végnapjaikat élték vagy élik. Ingatlanba fektetett tőketartalékaikat többnyire felélték és legtöbb energiájukat az APEH, a tb- és a banki tartozások, valamint ezek kamatainak átütemezése, az adóskonszolidáció és annak megfizetése köti le. Alacsony a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége, és ahhoz, hogy számottevő profitra tehessenek szert, igen nagy összegű beruházásokra van szükség. Magtárak kellenek, hogy ne kelljen rögtön az aratás után fillérekért leadni a terményt, modern technológia, fejőgép és hűtőrendszer kell a tejtermelésben előírt magas értékű szabványok teljesítéséért. Mindez csak gyors és nagy összegű tőkebevonás útján lehetséges, ráadásul nem is ak árhogyan. A befektető rögtön problémával szembesül. A befektetés, az alacsony jövedelmezőség és a korszerűtlen struktúra miatt csak az átlagosan elvárhatónál lassabban térül meg. A másik pedig a kiszámíthatóság hiánya. Nem hiszem, hogy létezik ma olyan emb er, aki ilyen feltételek mellett hajlandó jelentős összegeket befektetni a szövetkezeti mozgalomban. Enélkül viszont hogyan és főként miből fogjuk a magyar mezőgazdaságot, s ezen belül a mezőgazdasági szövetkezeteket, hogy úgy mondjam, talpra állítani? Ebb ől az alaphelyzetből kiindulva nem értem igazán, miért van olyan nagy szükség a jogi személyek tagsági viszonyának és tagi jogállásának erősítésére. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény eddig is lehetővé tette, hogy a jogi személyiséggel rendelkez ő szervezetek tagjai legyenek szövetkezeteknek. Feltéve, ha az alapszabály is így rendelkezett. Korlátot jelentett ugyanakkor, hogy a jogi személy tag nem viselhetett tisztséget és nem illette meg a személyes közreműködés joga. A javaslat most el akarja tö rölni a jogi személyekkel szemben felállított valamennyi korlátot, ebből viszont az is következik, hogy a jövőben öt jogi személy természetes személy közreműködése nélkül is alakíthat szövetkezetet. Vajon miért jó egy kft.nek vagy rt.nek, hogy az üzleti kockázathoz jobban igazodó, tőkearányos szavazást a befektetési és kockázati különbséget eltüntető testvéri egyenlőségre cserélik? Miért jó nekik, hogy az eddig teljes egészében rendelkezésükre álló vagyonukat, illetőleg annak egy részét az úgynevezett fel nem osztható szövetkezeti alapba helyezik? Hogyan működik az ilyen, tisztán vagy többségében jogi személyekből alakult szövetkezetben a szövetkezeti szolidaritás elve? Csak ismételni tudom azt a gondolatot, amit Szakál Ferenc képviselőtársam mondott az el múlt vitában, hogy messzemenően támogatni tudjuk azokat a szövetkezéseket, amelyek például sertéstartó, tejtermelő, baromfi ágazatban vagy búzatermelő szövetkezésként alakulnak és ezek a vertikális rendszerben a termelés, feldolgozás és értékesítés problém áját is felölelik. A második törvény szerint az úgynevezett szövetkezeti átmeneti törvény elrendelte a mezőgazdasági és ipari szövetkezetek teljes vagyonának felosztását, a fel nem osztható alapot csak ezt követően, a szövetkezeti törvény alapján fakultatí v módon lehetett létrehozni. Nem tudom, végül is hány szövetkezet élt ezzel a lehetőséggel, de gyanítom, nem sok. Ehhez nem csupán a pénz, hanem sok esetben az elvi azonosulás is hiányzott. A jelenlegi kormányzat nyílt törekvése - a javaslat is ezt tükrözi : visszaállítani a fel nem osztható szövetkezeti alapokat. Ezt a javaslat nem direkt jogszabályi rendelkezéssel, hanem közvetett módon kívánja elérni azzal, hogy kimondja: a jövőben az állami támogatás igénybevételének feltételeként jogszabály előírhatja , hogy a támogatással létrehozott értéket a fel nem osztható vagyon részeként kell kezelni, s azt a szövetkezet megszűnése vagy gazdasági társasággá történő átalakulása esetén a külön törvényben meghatározott szövetkezeti célra kell fordítani. Tehát a szöv etkezeteknek nem kötelező fel nem osztható szövetkezeti alapot létrehozni, csak ajánlatos, mert anélkül nem kapnak állami támogatást.
