Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABAD GYÖRGY, az MDNP
4221 Előző képviselőtársam beszélt a tandíj értelmetlenségéről. Ugyanebben a körben már egyszer elmondtam, hogy várhatólag szó nincs arról, hogy hárommilliárd forint bevétele lesz a tandíjból a magyar felsőoktatásnak. Most a valóságban, vagy az általam ismert számok szerint 1,4, 1,6 milliárd körüli a bevétel. (13.30) (A jegyzői székeket dr. Kávássy Sándor és Boros László foglalják el.) Kompenzáció nélkül, bármifé le egyéb juttatás nélkül ez a tandíj elfogadhatatlan. De ebben a törvényben van egy másik csapda, ami az úgynevezett teljes térítéssel való megfizetés kapcsán felsőoktatási intézményben való tanulást biztosítja. Lesz olyan hallgató, aki ingyen, vagy csekél y tandíjért kapja meg ugyanazt a tudást, és lesz olyan hallgató, aki teljesen önköltségesen, ha úgy tetszik 300400 ezer forintos félévi tandíjért vagy önköltségért fogja ugyanezt a tudást megkapni. Ez a megoldás, el kell hogy mondjam, európai országokban példátlan, és nemrég módunk volt az Európa Tanács képviselőivel tárgyalni, akik elmondták, hogy ilyen típusú korrupcióra lehetőséget adó megoldást semelyik európai ország nem fogadott el, és bízunk abban (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólal ási idő leteltét.) , hogy Magyarország sem fogja elfogadni. Zárszóként azt szeretném elmondani, hogy úgy gondolom, hogy az eddigiek során és a későbbiek során felszólaló képviselőtársaim el fogják mondani, hogy miért nem tudjuk ebben a formában támogatni a felsőoktatási törvény módosítását, hozzátéve, hogy valóban mi is úgy gondoljuk, hogy sajnálatos módon a kormány tevékenysége során végveszélyben van a felsőoktatás, és ezen segíteni szeretnénk. Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Dobos Krisztina vezérszónoklatát. Megadom a szót dr. Szabad Györgynek, a Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoport vezérszónokának. DR. SZABAD GYÖRGY , az MDNP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt távol l évő művelődési miniszter úr! (Bekiabálás a kormánypárt soraiból: Itt van az államtitkár úr!) A közbeszólásra csak azzal szeretnék reflektálni, hogy a felsőoktatási törvény mai vitája során nem volt alkalom miniszter urat üdvözölhetni. A Magyar Demokrata Né ppárt egész átalakulásunkban és egész fejlődésünkben meghatározó jelentőségűnek a minőségi változásokat tartja. Azt, hogy a minőségi szempont minél következetesebben, s lehetőleg az egész államélet, az egész társadalmi élet minden szintjén érvényesüljön. H ogyne akarná akkor a felsőoktatás minőségi fejlesztését, hiszen a felsőoktatásban képződnek elsősorban azok, akik ezt az átalakulást és fejlődést irányítani, vezetni képesek lesznek. Mondhatni azt tehát, hogy aki a felsőoktatás fejlesztésére jótékony hatás sal tud lenni, az közvetve, de nagyon mély összefüggésében ragadja meg a minőségi fejlesztés általános problémáit. A magyar felsőoktatásban alapkérdés, és ezt sokaktól idézve lehetne tanúsítani, hogy hányan ismerték fel, hogy kik tanítanak, kiket tanítanak , milyen módon tanítanak és mire tanítanak. A kik tanítanak kérdése: örvendetes, hogy érvényesül a pályázati rendszer a professzori kiválasztásban, és bizonyos értelemben a versenyeztetés a többi lépcsőfokokon. De mindjárt hozzá szeretném tenni, hogy ez a pályázati rendszer és ez a versenyeztetés olykor formális, nem eléggé felel meg a minőségi kiválasztás követelményeinek, ilyenolyan okoknál fogva, egyegy meghirdetett állásnak eleve jelöltje van, és reménnyel csak az bír, akinek a pályázatát várva várja a nagy többség. Legyen szabad emlékeztetnem a magyar felsőoktatás múltjának egy olyan szakaszára, amikor valamirevaló egyetem nem egyszerűen pályázatot írt ki, hanem a döntés feltételének tekintette (Zaj.) - sajnálom kérem szépen, hogy más témakörre az ülé sterembe sereglők most még ennek a kérdéskörnek a tárgyalását kénytelenek hallgatni, de kérem, hogy ajándékozzanak meg figyelmükkel, vagy hallgatásukkal - tehát a magyar felsőoktatás múltjában igenis volt szabály, de
