Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABAD GYÖRGY, az MDNP
4222 legalább illendőség arra, hogy egy egye temi poszt betöltésekor seregszemlét kellett tartani, megnézni, nemcsak azt, hogy ki adta be a pályázatot, vagy kik adták be, hanem hogy az adott tudományossági szektorban kik vannak olyanok, akiknek az egyetemre hozatala javára lenne a felsőoktatás minősé ge emelésének. Anélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznék, én nagyon határozottan ajánlom a művelődésüggyel foglalkozóknak, hogy a pályázati rendszernek az ilyen felfogását tegyék általánossá, ha szabad azt mondanom, tegyék kötelezővé. (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) Az, hogy kiket oktatunk, az szorosan összefügg a közoktatási törvény és a felsőoktatási törvény összefüggéseivel. Legyen szabad itt is hangsúlyozni, hogy nem elég határozott a vertikum egybeépítése, a közokt atási törvény nem mindenben szolgálja a felsőoktatási törvény követelményeit, érettségi és felvételi vizsga viszonya, kapcsolata nem eléggé tisztázott, nem eléggé következetesen érvényesített. Én úgy gondolom, hogy itt fontos lépésekre van szükség ahhoz, h ogy a "kiket" esetében, a minőségi kiválasztás a jelenleginél jobb legyen. S legyen szabad itt egy nagyon fontos körülményre felhívni a figyelmet. A művészeti főiskolákon és egyetemeken leginkább, de kívánatos lenne, hogy mindenütt az első év legyen vagy l ehessen rostáló év, ahol nem az az elv érvényesül, ha már felvettük, akkor segítsük át az első nehézségeken, ami természetes követelmény, hanem nagyon fontos legyen az, hogyha a középiskola nem jól képzett, ha a felvételi vizsga nem volt eléggé hatékony, a kkor az első évben búcsúztassuk el nagyobb arányban a minőség követelményeinek megfelelően azokat, akik nem lesznek kiválóságai az adott választott szakmának, s ezt jó tanár az első évben már nagyon magas százalékarányban el tudja bírálni. Kiket, kit tanít sanak, hogyan és mire? A "mire"t, azt az egyetemek, főiskolák szuverén módon meghatározzák, az államnak bizonyos általános normatívákat érvényesíteni kell, nincs időm most ebbe belebocsátkozni, de a "hogyan" kérdésében, sajnos nem minden felsőoktatási int ézményünkben érvényesül az az alapelv - egyszer már felhívtam erre a figyelmet, azoknak a bizonyos közbülső módosításoknak a tárgyalása során ugyaninnét - hogy a nagy különbséget, a mi az alsó és középfokú oktatási intézmények és a felsőfokúak között meg k ell, hogy legyen, azt érvényesítsék. Az alsó és sok tekintetben még a középfokú intézmények, azok reprodukálásra tanítanak túlnyomórészt, sajnos nagyobb mértékben, mint ahogy az kívánatos. A felsőoktatási intézményeknek produktivitásra kell tanítani, ez az alapkövetelmény, ez és nem formális szempontok különböztetik meg az egyetemet az egyéb intézményektől, hiszen ott olyan embereket kell nevelnünk, a majdani szellemi vezérkarunknak, a majdani tisztikarunknak az egyéniségeit, akik nem várhatnak állandóan fe lső utasításra, vezérszavakra és parancsokra, hanem akiknek meg kell tanulni azt, hogy önállóan, s ez nemcsak frázis legyen, hanem a képzés lényege. (13.40) Akik nemcsak reprodukálni tudják azt, amit mások előbeszélnek nekik, legyenek politikusok, vagy Nob eldíjasok, hanem akik produkálni tudnak a számukra mindig megújuló valóság anyagából olyat, ami akkor és másnap éppen korszerű lesz. Ezt megértetni, ezt felismerni, ez az egyetemnek a dolga, és itt van az a nagy ugrás, amit világosan, semmi módon nem feje z ki sajnos a törvény szövege. Nem mondja ki, pedig ki kell mondania és le kell vonnia a következtetéseket ebből. Két dologról szívesen beszéltem volna még, de csak az egyik lesz. Nagyon fontosnak tartom én is, és egyetértek az elmondottakkal, hogy itt egy továbblépés van a '93as törvény legfőbb érdemének vonatkozásában, tudniillik az oktatás, felsőoktatás és tudomány kapcsolata terén. Elmondták többen, hogy miben látják, egyetértek velük. A tandíj kérdéséről szeretnék egy fontosnak gondolt mozzanatra figy elmet felhívni. A tandíjról sokkal világosabban rendelkezik az 1993as törvény, mint ahogy az a gyakorlatba átment, a különböző egyezkedések során felmerült, és vannak kihasználatlan lehetőségek. Legyen szabad a 31. § (6) bekezdését csak általában idézni, ahol kedvezményekről van szó, ahol tandíjmentességről van szó, ahol a hallgatók támogatásáról van szó, és ahol van egy c) pont (Elnök csengetéssel jelzi a felszólalási idő leteltét.) - egy fél perc türelmet kérek - van egy c) pont, tessék figyelni, esetleg a
