Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 19 (147. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1718. szám) általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP):
422 odáig, ha valaki szövetkezetet említ az ellenzéki oldalon, az meg kizárólag csak arra gondol, hogy értékesítő, besze rző és egyéb szövetkezet. Ennek eklatáns példáit nyújtották itt a viták. (19.10) Engedjék meg, hogy egy felsorolást ismertessek egy 1929ben kiadott könyvből. Ez nem más, mint a Hangyaboltkezelők kézikönyve - merthogy akkor is oktatták. A gyakorlatban is lehetett alkalmazni a szövetkezeti elveket, ezért oktatták ezeket. "Hivatásuk szerint a következő nagyobb szövetkezeti csoportokat különböztetjük meg" - írják tehát 1929ben, majd '34ben és '41ben, azt hiszem, ez a '41es kiadás, ami a kezemben van : "h itelszövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek, értékesítő szövetkezetek, termelőszövetkezetek - két csoportra oszthatók: mezőgazdasági és ipari termelőszövetkezetekre , biztosító szövetkezetek, vállalkozó szövetkezetek." Formájuk szerint valamely központho z tagként nem kapcsolódó vagy valamely központ kötelékébe tagként tartozó autonóm szövetkezetekről, és a tagok társadalmi jellege szerint: agrár, iparos, munkás, tisztviselő szövetkezetekről beszéltek. "Magyarországon" - írják - "a szövetkezetek minden fajtája elterjedt, de a legerősebben a fogyasztási, értékesítő és a hitelszövetkezeti mozgalom fejlődött ki. A magyar szövetkezeti mozgalomnak főleg agrárjellege van, mert a legtöbb szövetkezetet a falu népe alakította." Úgy gondolom, hogy ezek mint tényme gállapítások, a későbbi korokban is megmaradtak - nyilván más jellegű szövetkezetekkel. És hogy hogyan gondolkodtak akkor a szövetkezetekről, engedjenek meg szintén ugyanebből a könyvből egy rövid idézetet: "A gazdasági liberalizmus a kereskedelmi életben a szabad verseny formájában nyilvánul meg. Ha a szabad verseny a gazdasági életben tényleg érvényesülhetne, a fogyasztó a kihasználás, az uzsora ellen a gazdasági tényezők egymás közötti versenye folytán védve volna. A kereskedelem a szövetkezetek ellen ez zel az érvvel agitál, itt azonban csak féligazságról van szó. Nagyon sok esetben előfordul, hogy a gazdasági tényezők - például a kereskedők - az egymás közötti versenyt kartellszerű érdekszövetségek létrehozásával kiküszöbölik és a kisembereket kihasználj ák. Az ilyen kartellszerű érdekszövetségek ellen csak ellenkartellel, a kisemberek tömörülésével, szövetkezéssel lehet védekezni. A szövetkezeteket tehát a kisemberek önvédelmi intézményeinek kell tekinteni." Ha pedig így van, márpedig eleink is pontosan l átták ezt, akkor úgy gondolom - és engedjék meg, hogy ezzel a kéréssel fejezzem be hozzászólásomat , hogy ebben a Házban a szövetkezetekről csak úgy essék szó, hogy abban a kisemberek önvédelmi eszközét nézzük, azaz politikai indulatok nélkül döntsön a ti sztelt Ház, mert a politikai indulatok legfeljebb oda vezetnek, hogy ezen eszközétől is elesik a kisember. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Megadom a szót Rusznák Miklós képviselő úrnak, KDNP, őt követi Kristóf István képvise lő úr, MSZP. RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Nagy figyelemmel hallgattam Orosz Sándor képviselő úr hozzászólását, és azt kívánom, hogy az elvek úgy legyenek. Az 1929ből idézett szövetkezetekről pedig az a gondol at jut az eszembe, hogy ma azzal a ténnyel kellene ma szembenézni az országban, ami van, és ehhez kellene fazont alakítani. Nacsa képviselőtársam a szemembe néz: azt az idézetét vitatom, amit az előző vitában elmondott, hogy mindig hozzáigazítjuk valamihez az átmenet időszakában a törvényt. Vajon - és ezt idézőjelben vagy kérdésként teszem fel - hányszor fogjuk igazítani '90től '94ig, '94től '98ig, '98tól 2002ig? Ha kormányok jönnek, kormányok mennek, mindig igazítjuk valamihez, valakikhez? Úgy gondol om, azzal a koncepcióval kapcsolatban, amelyik a szövetkezés alapelveit itt olyan szépen idézve vázolta, nekünk is a bizottságban, kisebb körökben le kell ülni, és azt, ami ma jól
