Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 19 (147. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1718. szám) általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP):
423 működik, nem kell szétverni. Hiszen a kereszténydemokraták a programjukban s oha nem akarták szétverni a termelőszövetkezeteket - vissza lehet keresni , sőt azt mondtuk, hogy a jól működőket továbbra is fenn kell tartani. De azt hiszem, van egy helyzet, amikor a tulajdonviszonyok, a részaránytulajdon már olyan helyzetet teremtett, hogy akik ott vannak, már saját maguk sem tudják, hogy fiúke vagy lányok. Ezekre kellene, kell nekünk itt, a parlamentben megoldást találni, koncepcionálisan pedig eldönteni, hogy mit akarunk a jövő évezred mezőgazdaságában, de még ennek az évezrednek az utolsó éveiben is. Amikor ezt a bevezetőmben elmondtam, csak azért mondtam el, mert valójában ma három- vagy négyféle típusú falu, szövetkezés vagy mezőgazdaság van az országban. Vannak jól működő szövetkezetek, amelyekről azt lehet mondani, hogy nincsene k anyagi gondjaik, megoldják termelésüket, értékesítésüket és az egész vertikális rendszerüket. De vannak olyan szövetkezetek a falvakban, amelyek napról napra élnek, és bizony, nehéz körülmények között. Számomra az a legsúlyosabb gond, hogy voltak olyan t ermelőszövetkezetek, amelyeket felszámoltak, és még a tengelyvégszöget is eladták a felszámolók a huszadik községbe. Vajon mi lesz ezeknek a községeknek a sorsa? A Bodrogközben harmincegynéhány termelőszövetkezet volt, most három működik, a többi pedig fel számolás alatt, illetve megszűnőben van. Bár nem hiszem, hogy csak egyedül az FM feladata ezen térségek gondjainak felvállalása, de ha Orosz Sándor képviselőtársam idézett a manchesteri alapelvekből, én az Európa Charta egyegy mondatát próbá lom idevetíteni, nevezetesen azt, hogy a mezőgazdaság a vidékfejlesztés alapeleme. Nem lehet ettől eltekinteni, hiszen a falu, a föld egy és ugyanaz, az ott dolgozó nép nem választható szét a föld tulajdonlásától. Azt hiszem, ha ezek a gondolatok, a szövet kezés alapelvei, a vidék fejlesztése itt mindnyájunk gondolatában egyként jelenik meg, akkor a kereszténydemokratáknak sohasem a kolhoz jutott az eszébe a szövetkezetekről, hanem az, hogy közös gondolkodással hová tudnak eljutni, és hogyan tudják felemelni azt az elesett vidéket, amelyik oly sokszor és oly sok időben mindig szembenállt a változásokkal, és a döntő nehézséget a falvak vitték el. Talán ez a törvénymódosítási javaslat a magyar társadalomnak ezekre az alapvető problémáira várna megoldást a törvé nyhozástól és a kormányzástól. Ezekre azonban a törvényjavaslat - hogy úgy mondjam - nem ad gyógyírt, a tényleges és valóságos problémák megoldása érdekében talán nem vagyunk hajlandók belenyúlni abba az érdekütközésbe, és ennek oldását felvállalni. A prob léma gyökere persze nem az, hogy a törvényjavaslat csupán langyosvizes borogatást és helyi érzéstelenítést ajánl, hanem az, hogy sem ebből, sem pedig az egyéb megnyilatkozásokból - például a mezőgazdasági támogatási rendszerből vagy az adópolitika részét k épező intézkedésekből - nem rajzolódnak ki a kormány egységes szövetkezeti politikai, esetleg családi, magánvállalkozási, mezőgazdasági elképzelései. Nem tudjuk - és sokan nem tudják , hogy ez a kormányzat hosszú távon milyen szerepet szán a szövetkezetek nek: erősíteni vagy éppen ellenkezőleg, felszámolni kívánjae azokat, vagy éppen a családi farmgazdaságok felé akare majd munkát kifejteni. Talán néhány példát említenék a jelenlegi problémákra - amit már itt képviselőtársaim is felsoroltak , amelyekről az idő előrehaladottságára tekintettel csak röviden kívánok szólni. A kívülálló üzletrésztulajdonosokból létrejött egy döntési kompetenciával nem rendelkező új tulajdonosi kör, amelynek érdekei jelentősen eltérnek a tagsági joggal is rendelkező többi tula jdonostól. Mind a mai napig nem alakult ki a szövetkezetek - és tegyük hozzá, valamennyi mezőgazdasági vállalkozó - körül egy olyan kiszámítható, stabil gazdasági környezet, támogatási rendszer, valamint az ágazat sajátosságaihoz igazodó hitelrendszer, ame ly ha nem is hosszabb távra, de legalább háromnégy évre előre tervezhetővé tenné a mezőgazdasági tevékenységet. Sem a növény, sem a gyümölcstermesztés, de az állattenyésztés sem nélkülözheti az előrelátást.
