Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 3 (183. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP):
4146 1382ben Opolei László herceg, Na gy Lajos királyunk unokaöccse hívására Márianosztráról ment 16 pálos, hogy megalapítsák a czestochowai Jasna Gora kolostort. E kegyhely immár hat évszázadon át nemcsak Lengyelország lelki központja és a hagyományos lengyelmagyar barátság egyik forrása, ha nem Európa népei megbékélésének is a szimbóluma, hiszen a lengyel millenniumkor, 1966ban Wyszynski bíboros, prímás és Wojtyla érsek, a későbbi II. János Pál pápa vezetésével a lengyel egyház itt hirdette meg a németek felé azt a történelmi megbocsátást, a mely lehetővé tette az évszázadok óta szemben álló népek kibékülését és ezzel az egységes Európa megalapozását. Nagy Lajos király - a velenceiek elleni győztes hadjáratát lezáró béke alapján - Budára hozatta a pálosok névadó szentjének akkor Velencében őrz ött ereklyéit, amit azután a török időkig a pálosok budaszentlőrinci főkolostorában őriztek, s Thébai Remete Szent Pált Magyarország védőszentjének nyilvánította. Amint Magyarország, úgy a pálos rend is továbbfejlődött Mátyás alatt, aki számos adományozáss al és kolostoralapítással is kifejezte megbecsülését a rend iránt. Kinizsi Pál és Magyar Balázs által alapított vázsonyi kolostor szerzetesei írták a törökverő hős felesége számára azokat a magyar nyelvű imakönyveket, amelyek reneszánsz kori kincseink. Ugy ancsak Mátyás kortársa volt az a Báthory László, hárshegyi remete, aki - a pálos hagyomány szerint - magyarra fordította a Bibliát és magyar nyelven megírta a szentek életét. Pálos szerzetes volt a költő Csanádi Adalbert, a rendi történetíró Gyöngyösi Gerg ely és az államférfi Martinuzzi Fráter György váradi püspök, bíboros, kinevezett esztergomi érsek is, aki a független erdélyi fejedelemség megszervezéséért, és titokban az ország újraegyesítéséért harcolt. 1551ben erőszakos elvesztése egyszerre jelezte re ndje és az ország sorsát. 1526ban nemcsak Mohács mezején harcoltak pálosok, de a visegrádi és márianosztrai pálosok a környék népével együtt sikeresen megvédték a visegrádi várat és a benne őrzött koronát a portyázó törököktől. A hódoltság idején a törökö k mellett a protestantizmus ürügyén a feudális főurak is rabolták, pusztították a kolostorokat. Mindezek ellenére a ferencesek mellett a pálosok voltak azok, akik a hódoltsági sorsra jutott magyarság lelkigondozását vállalták. A katolikus megújulás korában pedig a jezsuitákkal együtt folytattak missziós tevékenységet. Vértanúik között is kiemelkedik Cseppelényi György alakja, akit 1674ben fejeztek le. A Budavár visszavételével kezdődő időben a rend is föllendült. Az 1700as évek magyar hazaszeretete, barok k vallásossága, a szószék, a toll, a könyv, majd a katedra szolgálata egybeforrt a pálosok történelmével. 1773ban Mária Terézia öt gimnáziumot bízott a pálosokra, tanáraik között olyan nevek szerepelnek, mint Virág Benedek, Ányos Pál és Verseghy Ferenc. V ezetésükkel 1772 és '79 között szervezték meg a Magyar Hazafiúi Társaságot, amely a kezdődő reformmozgalom, a magyar szellemi élet irányítója volt. A bécsi udvar ugyan megakadályozta az intézményesülést, ám a Társaság így is a Magyar Tudományos Akadémia el őfutára, és a kezdeményezés kétségtelenül a pálosoké volt. A II. József által képviselt, magát felvilágosodottnak hirdető, valójában egyház- és magyarellenes politika nem viselte el sem az imádkozó szerzetesek, sem a magyar karakter létét. A császár 1786b an feloszlatta a pálos rendet is, amelynek ekkor a magyar rendtartományban 24 kolostorában 313 tagja volt. A császár halála után sem került sor a pálos rend visszaállítására, aminek igazi oka a rendet jellemző magyar szellemiség volt, továbbá az a tény, ho gy a Vallásalap nem akarta visszaadni a pálosok elvett javait. Közel 150 éves távollét után sikerült Lengyelországból visszatelepíteni a rendet. 1934ben Budapesten a gellérthegyi Sziklatemplomban kezdték meg szolgálatukat. 1950ben 4 rendházban 21 pálos p ap és 20 testvér működött. A szerzetesrendek szétszóratásakor a többi szerzetessel együtt a pálosokat is internálták, sokukat bebörtönöztek, többen vértanúságot szenvedtek. A koncepciós Grőszperben a szerzetestestvérek néhány civil ismerőssel együtt össze sen 150 évet kaptak, P. Vezér Ferencet halálra ítélték, és 1952. március 28án a Kisfogházban felakasztották.
