Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 3 (183. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - MEZŐ ISTVÁN (MSZP):
4144 Bauer Tamás képviselő úr az SZDSZből jelezte előre írásbel i szándékát, pontosabban írásban a felszólalási szándékát, ezért megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Én némi tépelődés után úgy gondolom, hogy talán helyesebb, hogyha 10 óra előtt 7 perccel már nem fogom elmondani azt, amit eredetileg a mai vitában szerettem volna elmondani, annál is inkább, mert mondandóm túlnyomórészt egy beadandó módosító javaslathoz, egy módosító kérdéshez kapcsolódik. Mint tudjuk, ma is este 10 előtt néhány perccel még itt ülünk, aminek többek között az az oka, hogy a mai ülés első közel egy óráját is a napirend előtti vita vette el, és ez rendszeresen így van. Erre vonatkozólag is módosítás szerepel az előterjesztett javaslatban, és ez módot ad arra, hogy egy reményeim szer int kedvezőbb napszakban, a részletes vitában, ahol nyilván erről még sok szó esik, ott fejtsem ki azt, amit most terveztem elmondani és ezzel tehermentesítem a jelen levőket attól, hogy most hosszasan fejtegessem a gondolataimat. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megkérdezem Tisztelt Országgyűlés jelen lévő képviselőtársaimat, kíváne még valaki felszólalni. Nem. Megkérdezem Hack Péter urat, hogy most kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra? Nem. Köszön öm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom, részletes vitára bocsátásra holnapi ülésnapunkon kerül sor. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Mező István képviselőtársunk, MSZP. Megadom a szót. MEZŐ ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm, elnök úr! Tisztelt Ház! Napirend utáni felszólalásomban a Magyar Úttörőmozgalom 50. évfordulójáról kívánok megemlékezni. Teszem ezt azért is, mert több mint húsz éve és jelenleg is, magam is részt veszek ebben a mozgalomban. A jubileum pontos dátuma tegnap volt, mivel 1946. június 2án alakult meg a Magyar Úttörők Szövetsége. Ellentmondásos, bonyolult időszak volt ez az 50 év. A megalakuláskor, 1946ban, az elpusztult, lerombolt országban a gyermekek helyzete volt a legkiszolgáltatottabb. Éhezés, testet és lelket fenyegető veszélyek kora. A háború után egy demokratikus tavasz jövőképe csillant fel Európában. Az alapítók arról szőttek terveket, hogy a z új gyermekmozgalom a szabadság és közösség eszményére épül. Különös összehasonlítást kínál mai világunk gyermekintézménytelensége, a mozgalom történetének első évtizedeiben létesített gyermekcélú beruházásaival. Csillebérc, úttörővasút, az úttörőházak, a táborok, mind a jövőjére gondoló társadalom gondoskodásának jelképeivé váltak. A mozgalom történetében kimutathatók az esélyegyenlőséget segítő és tehetséggondozó események. Érdemes lenne megszólaltatni azokat a sportolókat, művészeket, együtteseket, akik , illetve amelyek úttörővetélkedőkön tűntek fel. Mindenképpen a történelmi visszaemlékezések tárgyát képezi a buktatók történelmi sorozata. A túlpolitizáltság, az intolerancia. Ez a pártállam megannyi hibáinak egyike volt. Az viszont biztos, hogy arról nem az úttörők és nem az úttörővezetők tehettek, hogy 40 évig csak egy gyermekszervezet lehetett. Bár lett volna több és lett volna konkurencia. Ma tucatnyi gyermekszervezet közül választhatnak mindazon gyerekek, fiatalok, felnőttek, akik befogadó közösségre, az együttes cselekvés örömére és gazdag, sokszínű tevékenységre vágynak. Ezek egyike a Magyar Úttörők Szövetsége.
