Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 19 (147. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1718. szám) általános vitájának folytatása - PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP):
414 PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP) : Tisztelt Eln ök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt öthat év politikai, gazdasági, tulajdonosi változásai gyökeresen megváltoztatták a szövetkezetek működési feltételeit, belső viszonyait. Hajlamos az ember a szövetkezeti törvénnyel kapcsolatos észrevételeit a saját maga által személyesen is megélt, megtapasztalt élmények, hatások alapján megtenni, bár a szövetkezeti törvény nemcsak a mezőgazdasági ágazatban kell hogy fontos keretét biztosítsa a gazdálkodásnak. Az eddigi vitában több dilemma is elhangzott, am elyekkel kapcsolatban én is kifejteném véleményemet. Az egyik ilyen, hogy kelle ez a módosítás, vagy inkább az egységes szövetkezeti törvényre kellene jobban koncentrálni; illetve e rövid módosítás hátráltatjae az új megalkotását. Egyáltalán: milyen szöv etkezetet akarunk? Úgy vélem, minden feltett kérdésre adandó válasz esetében óhatatlanul a "van"ból, az úgynevezett mai valós szövetkezeti állapotokból kell kiindulni, így több esélyünk lehet a kedvezőbb döntések kialakítására. Tény, hogy a szövetkezetek kényszerű átalakítása 1992ben, a kárpótlás végrehajtása, az élelmiszergazdaság privatizációja együttesen egy elég nagy csődtömeget hozott össze. Hogy milyen eredménnyel, illetve mértékben, az közismert. Csak emlékeztetőül néhány gondolat: A vagyonnevesít éssel - a kárpótlási elemeket is figyelembe véve - a kibékíthetetlenség melegágyát alapozták meg; rögtön háromfelé kezdték húzni az így kialakult szövetkezet, illetve társaság közötti öszvérszövetkezetek szekerét. A kárpótlás levezénylésével a legjobb föld ek keltek el bagóért - egy aranykorona általában 500 forintért , a vége felé pedig gyep sem jutott 5000 forintért aranykoronánként. Az élelmiszeripart már régen privatizálták, mire a félpénzért eladott föld helyett valami tulajdonosi jogosítványt szerezhe ttünk volna a vertikális integráció szellemében. Mindezt tetézte 1993 elején a földkiadó és földrendező bizottságok megalakulásáról és működéséről szóló törvény, amely karóerdővé varázsolta volna a határt. Aki még mindezek után is ki merte ejteni a száján, hogy ő szövetkezni akar, azt vagy megszállottnak, vagy őrültnek nevezték. Amikor - úgy az átalakulás táján - érdeklődtünk, hogy miként lehetne hitelhez jutni, azt mondták: inkább rajzoljuk le, mert nem értik, hogy itt ki a gazda, és hogyan tud ez az egész működni ennyi különböző irányban érdekelt tulajdonossal. Azt mondani sem kell, hogy a több száz újdonsült tulajdonos ellenére az egész eszközrendszer még mindig az volt, ami: egy nagyüzemi, több ezer hektár hatékony művelésére alkalmas technológia a megfe lelő színvonalon és szakértelemmel. (18.30) Szóval a szövetkezeti struktúra - Simon József képviselőtársam szóhasználatával - buldózerrel való átalakítása elég sok romot hagyott, igen sok áldozattal és nem csoda, hogy igencsak szétszakadt a mezőny a gazdál kodás és a működés területén. Az esetleges vagyonfelélés pedig nem akarat, hanem a kialakult helyzet következménye volt elsősorban. Szerencsére az 1994. év második felében, de inkább '95ben stabilizálódott az agrárágazat helyzete, megszűnt a politikai nyo más, a macera. A figyelem elsősorban az újraszerveződés, a gazdaság, a piacépítés, a versenyképesség javítása irányába fordult. Ezért tartom fontosnak, hogy foglalkozzunk a szövetkezet, a szövetkezés kérdéseivel, hiszen a meglévő és működő eszközök tulajdo ni viszonyai, működésük hatékonysága - figyelembe véve a szövetkezetek, illetve tagjai felhalmozó képességét - ezt igénylik a törvényhozóktól. Nem beszélve arról, hogy a vidék állapota, az emberek megélhetésének a gondjai is erre figyelmeztetnek bennünket. Így tehát azt gondolom, kell a törvény módosítása, de olyan, ami hosszú távra is helytálló folyamatokat indít el. Ugyanakkor kell egy egységes szövetkezeti törvény is, ami már letisztult tulajdoni struktúrát, stabil piaci viszonyokat, illetve intézményren dszert és egy bölcsebb politikai környezetet feltételez. Dilemmaként felmerül és a vitában is több hozzászólás kapcsán elhangzott, hogy milyen szövetkezetet is akarunk. Raiffeisentípusút, beszerző- értékesítőkereskedőt, szolgáltatót? Legyene közös terme lés? Mennyi legyen a közös oszthatatlan vagyonuk? Az emberek saját földjeiken, saját
