Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 3 (183. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ):
4101 kötelező feladatai t, akkor van egy kiegészítő támogatás, szinte ösztönözte arra ezeket a kisvárosokat, hogy adják át az intézményeiket a megyének. Ezzel kapcsolatosan Wekler Ferenc képviselőtársammal adtunk be egy módosítást a törvényhez, ezt a parlament elfogadta, de a fol yamat jórészt lezajlott, s azt gondolom, hogy hibás folyamat volt, hiszen a városnak alapvető része a középiskola, a gimnázium, az odatartozik, attól város, és nem old meg semmit az, hogyha a megyei önkormányzat veszi át, elszakad a várostól, elidegenedik. Tehát, ez a folyamat megindult, hál'isten, hogy leállt, de mindenesetre jelzett egy olyan problémát, ami kisvárosi szinten megjelent. Nagyvárosi szinten nyilván úgy jelenik meg ez a kérdés, hogy azt a meglévő iskolaszámot megtartsam vagy ne, be kell zárno m adott esetben egy iskolát, mert nem tudom fönntartani, vagy megnézem, hogy abban a városban az iskolaellátási kötelezettségek hogyan illeszkednek, hogyan kapcsolódnak össze, s megpróbálok egy differenciált oktatási rendszert kialakítani. És a városban me gjelenik az a probléma is, hogy a város, mint olyan, befogadója a környékbeli településeknek, nemcsak alapfokú oktatásban, hanem elsősorban középfokú oktatásban, tehát bejárnak oda a gyerekek. A városnak pluszköltségeibe kerül a bejáró gyerekek befogadása, ezt is kezelnie kell. Ezt valamiképpen segítette, és jó irányban mozdult el az a bejáró normatíva, ami szintén az 1996os költségvetésben lépett életbe. Tehát irányokat, tendenciákat, azt gondolom, hogy jó értelemben jelzett. S van még egy intézményrendsz ere a közoktatásnak, amiről ma itt nem nagyon esett szó, ezek a pedagógiai szakmai szolgáltatások. Beszéljünk azért erről is, hiszen idetartoznak a nevelési tanácsadók, a beszédjavító intézetek, logopédiai szolgáltatások, korai képességet vizsgáló intézmén yrendszer, és sajnos, azt gondolom, hogy ezeknek az intézményeknek nagyon nehéz most a helyzetük. Szintén a városok igyekeznek ezeket az intézményeket átadni a megyének. Ugyanakkor nagyon nehezen mérhető föl, hogy az ellátási kötelezettségük milyen. Pedig azt gondolom, hogy ezeknek az intézményeknek a tevékenysége és a működése ugyanúgy hozzátartozik a közoktatás rendszeréhez, mint az alapiskola. Tehát ennek az intézményrendszernek a helyzete ma nagyon labilissá vált, vándorolnak a megye és a város között. Ez semmiképp sem jó, hiszen elbizonytalanítja a rendszert. Én azt gondolom, és az a véleményem, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak is alapvetően a városokban, a megyei jogú városokban kell működniük, de természetesen intézményfenntartói társulási formában a megyével együtt. De erre az intézményszerkezetre, tehát a pedagógiai szakszolgálatokra oda kell figyelni, és én örülök annak, hogy a törvényben megjelenik, hogy ezeknek a tevékenységeknek, ha jól emlékszem, az állami költségvetés 1 százalékát kell odaadni és finanszírozni. Ezzel kapcsolatosan szeretnék megjegyezni valamit, és módosító javaslatot is fogunk ezzel kapcsolatosan benyújtani. A törvény megváltoztatja az önkormányzatok feladatellátásának tipizálását, hogy így fogalmazzam. A mostani hatályos törvén y azt mondja, hogy községnek, városnak, megyei jogú városnak, fővárosnak óvodát, alapfokú oktatást, középfokú oktatást, nevelési tanácsadást stb. kell ellátnia, ez a feladata, amennyiben nem vállalja el, akkor a megyének kell ellátnia. A megjelenő törvényt ervezetben ez megfordításra kerül, azt mondja, hogy alapvetően középiskolát, szakközépiskolát, nevelési tanácsadót, pályaválasztást, logopédiát stb. a megyei önkormányzatnak vagy a fővárosi önkormányzatnak kell ellátnia, amennyiben a települési önkormányza t nem vállalja, illetve megyei szinten nincs lefedve a tevékenység. De azért itt megjelenik egy fordulat, ami lehet, hogy olyan jelzést jelent, hogy a városok ezektől a feladatoktól szabaduljanak meg, amiről már az előbb is beszé ltem. Nem tartom ezt szerencsésnek. Azt hiszem, jobb megfogalmazás az, ami a jelenlegi hatályos törvényben van.
