Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
3932 frakcióvezetőhelyettesek számának a megnövekedésével megnőtt a megszólalóknak a száma, ez önmagában számomra egyébként nem ellenszenves, tehát én nem tartom ezt olyan nagy bajnak, nagyobb bajnak tartok két dolgot. Egyrészről azt, hogy a reagálásoknak az özönével tulajdonképpen a vitatkozás intézményévé vált, a monológszerű, figyelemfelhívó jellegű, azonnali reagálást nem kívánó, vagy legalábbis lehetővé nem tevő intézményből. Ez nem azt jelentette, hogy a napirend előtti hozzászólást elmondják és aztá n vége van. Természetesen elmondják és annak tovagyűrűző hatása kell hogy legyen sajtóban, másnapi vitákban és a többiben, de nem ott rögtön és azonnal, nem azzal a jelleggel, hogy a más funkcióját, a parlament más funkciójának és feladatainak az ellátását veszélyeztesse. Tehát igenis nagyon korlátozott funkcióval, de fontos funkcióval gondoltuk végig annak idején közösen ezt a Házszabályba beépített új intézményt. A kifejtő beszéd, a politikai monológ a figyelemfelhívásnak az intézménye volt, országos jel entőségű, halaszthatatlan, rendkívüli és napirenden nem szereplő ügyben. Mind a négy funkcióját megsértette a gyakorlat során. Megsértette, vagy ha úgy mondanám, nem is az hogy megsértette, hanem a gyakorlat során a gyakorlati igénybevétel során mind a nég y korlátozó intézményt áthágta a gyakorlat. Többnyire nem országos jelentőségű, nem halaszthatatlan, nem rendkívüli, és nagyon sok esetben még az is előfordult többször az elmúlt napokban is, hogy napirenden szereplő ügy kapcsán, például az alkotmányról az alkotmányi vita már folyt, a külpolitikai elvek és a külügyi célokról való szólás is vagy megszólás is előfordult napirend előtt hozzászólás formájában. Ebből mi következik? Az következik, hogyha egy jogintézmény vagy egy szervezet vagy bármi az eredetil eg szánt funkciójához képest másképp kezd reagálni, akkor a demokrácia sérelme nélkül meg kell próbálni eredeti funkciójára visszaállítani. Azt gondolom, hogy a módosító indítványok ezt szolgálják, mert a módosító javaslat 12. §a egyrészről megőrzi azokat a korlátozó jelzőket, amelyek a jogintézménynek az eredeti funkcióját hivatottak biztosítani - tehát hogy napirenden nem szereplő országos jelentőségű, halaszthatatlan és rendkívüli ügyben , ezt megőrzi, ebben semmilyen változás nincs. Kitágítja a megszó laló alanyi kört, a kialakult gyakorlathoz képest is kitágítja, mert nemcsak a frakcióvezetők vagy helyettesek, hanem bármely a képviselőcsoportból megnevezett képviselő hozzászólhat, marad az ötperces hozzászólás lehetősége. A szűkítés csak egyetlen egy dologban van, hogy észrevételt csak a kormány képviselője személyesen érintett és a képviselő vezetője tehet. Ez az egyetlen szűkítés az eredeti funkcióhoz képest, illetve hogyha lesz ilyen módosító javaslat, akkor az, hogy ez nem minden tárgyalási napon, hanem csak egy tárgyalási napon legyen igénybe vehető. Úgyhogy azt gondolom, hogy a demokrácia féltése az a többségkisebbség közös ügye, mert a többségből lehet kisebbség és a kisebbségből lehet többség. Nagyon jó az, ha valaki megéli mind a két politika i helyzetet, nagyobb lesz benne az empátia és a tolerancia. Ezt sokszor kiérzem elsősorban Kutrucz Katalin képviselőtársam szavaiból bizottsági és más üléseken is, sokkal nagyobb empátiát, toleranciát érzek például akkor, amikor arról van szó, hogy mégiscs ak többségi kormányzás van. A többségi kormányzáshoz jogok kellenek. Hatalom kell, erő kell. A demokrácia nemcsak a többségkisebbség, hanem az arányosságnak az elve is. Tehát ebből következik, hogyha egy jogintézmény úgy alakul át, mint ahogy átalakult pé ldául nemcsak az előbb elmondottak vonatkozásában, hanem a megszólalási lehetőségek vonatkozásában is, tehát ha úgy alakul át, mint például a napirend előtti hozzászólás, hogy a véletlen, helyesebben nem is a véletlen, hanem a választói akaratok úgy hozták , hogy 5:2 a megoszlás a többség és a kisebbség, elsősorban a kisebbség és a többség között, nem 3:3, ahogy az induló parlamentben volt az elmúlt ciklusban. Amikor tehát például a vezérszónoki rendszerben három vezérszónoklat hangozhatott el, plusz még az előterjesztő, a kormánypártok részéről, és három hangozhatott el az ellenzék részéről. Most megfordult a helyzet, kettő hangozhat el a kormánypártok részéről, mert így alakult. Nem azért, mert mi vagy bármelyik képviselőtársam így akarta, hanem a választó k akaratából egyrészről, másrészről a kormányalakítás, koalícióalakítás szándékából következően két párt van a kormánypártok oldalán, és öt párt van a nem kormánypártok oldalán. Ez az arányosság elvét igenis fölborítja. Felborítja a
