Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
3926 olyan felmérést tud mutatni, hogy a Magyar Országgyűlésnek mitől romlik a tekin télye, és hogy ez tételesen kimutatható, hogy ez milyen elemekből áll, akkor is kétkedve fogadnám el, hogy csak egy vagy két dologra vezethető vissza. Tisztelt képviselő úr! Gondoltake arra, hogy a parlament tekintélyét mennyire csorbítja az, hogy a kormá nyzó pártok egymás között rendszeresen fontos törvényekben nem tudnak megállapodni, és itt, plenáris ülésen vitatkoznak olyan kérdésekről, mint a személyi jövedelemadó, az alkotmány kérdései, és sorolhatnám órákig azokat a törvényeket, ahol a két kormányzó párt nem tud egységes álláspontot kialakítani. Gondoltake akkor arra, amikor az Országgyűlés tekintélyének a zuhanásáról - és ezt idézőjelben mondom, mert ön használta ezt a szót - "zuhanásáról" beszél, hogy nem vonják be rendszeresen, még a törvény alapj án kötelezően bevonandó társadalmi szervezeteket, érdekvédelmi szervezeteket sem az előkészítésbe. Gondoltake arra, hogy hány törvényt kellett igen rövid időn belül módosítani, mert vagy kimaradt belőle valami, vagy időközben kiderült, hogy a törvény hasz nálhatatlan. Sorolhatnám még, azt is szeretném kiemelni e körben, hogy az Alkotmánybíróságnak igen sűrűn adnak munkát a kormányzó pártok által elfogadott törvények. Gyanítom, hogy ezek sokkal inkább közrejátszanak abban, hogy a Magyar Országgyűlés tekinté lyével probléma van. Tegnapi sajtóból kiolvashatóan igen sokan nézik a Magyar Televízióban a napirend előtti felszólalásokat, a kérdéseket és az azonnali kérdéseket. Még a szakma, tehát akiknek a tárgykörébe tartozó törvényeket tárgyal az Országgyűlés, az is nagyonnagyon nehezen tudja végigkövetni az Országgyűlésnek a törvényhozási munkáját. Részben azért, mert a bizottságoktól nem kap kellő tájékoztatást, részben azért, mert a törvények tárgyalása időben is elhúzódik. Melyek azok a kérdések, amit az állam polgár megért, amikor bekapcsolja a televíziót? Az első, a napirend előtti felszólalás, mert a napirend előtti felszólalásnak belátható időn belül van eleje, közepe, vége, reagálás, és megtudja, hogy mi egyegy ellenzéki képviselőcsoportnak és a kormánynak adott esetben a véleménye. Ugyanilyen a kérdés és az interpelláció műfaja, és ebbe a körbe kell sorolnom a vezérszónoki rendszert. Ugyanis a vezérszónoki rendszer az, amit - Koscsó képviselő úr ugyan tévesen hivatkozik arra, hogy ez a nagylelkű kormánykoa líció ajándéka volt - 1990 óta gyakoroltuk ezt a műfajt, a vezérszónoki rendszert, és egy szokásjogi alapon úgy alakult ki, hogy a társadalmat leginkább érintő kérdésekben és a nagyobb horderejű törvényekben, nem mindegyikben, nagyobb horderejű törvényekbe n a házbizottság megállapodása alapján - itt még az ellenzék nem tudta azt kezdeményezni, hogy valamit önállóan, vezérszónoki rendszerben tárgyaljunk - ezt a házbizottságon, a házbizottság egyetértésével teszi meg az Országgyűlés az ilyen szavazásokat. A v ezérszónoki rendszereknek pedig mérhetetlen nagy előnye van. Előnye az, hogy egyszer öt percben, tíz percben, húsz percben megismerhető egy törvényről egy képviselőcsoportnak, vagy a mögötte lévő pártnak a véleménye. Ezek áttekinthetőek és valóban az odafi gyelő emberek megértik belőle, hogy ki mit kíván, vagy milyen értékrendet vall, vagy milyen törvényt szeretne elfogadtatni. Ez három olyan műfaj, ami nemcsak az ellenzéknek, de a társadalom szempontjából, a magyar Országgyűlés munkáját figyelő emberek szem pontjából is, igenis nagyon nagy jelentősége van. Szeretném azt elmondani, hogy nagyon meglepett Koscsó úrnak ez a véleménye, hogy mintegy üldözni kellene a vezérszónoki rendszert, ami gesztus volt az önök részéről. Még egyszer elmondom, az önök frakcióvez etője és a Szabaddemokraták frakcióvezetője 1994 óta, akárhányszor szóba került ez a kérdés, egyetértőleg támogatta a vezérszónoki rendszer szabályozásának az elveit. 1994ben volt a legelső, október 13án, amikor a házbizottság foglalkozott ezzel a kérdés sel és részletesen, házbizottsági szinten szabályozta. Nem emelt vétót sem a Magyar Szocialista Párt, sem az SZDSZ képviselője ez ellen, majd pedig márciusban, és nem sorolom végig, hányszor került még sor arra, hogy pontosítsuk vagy szépítsük a vezérszóno ki rendszert. Ahelyett, hogy ez a Házszabályba kerülne bele, ahelyett azzal fenyegetőznek, hogy ennek a megszüntetése lenne indokolt, mert túlságosan sok időt kap az ellenzéki párt arra, hogy elmondja a véleményét. Ez valószínű, hogy azoknak a kormányzó pá rti képviselőknek, akiknek ezeknél a törvényelőterjesztéseknél a kritikákat kell végighallgatni, ezeknek a kormányzó párti képviselőknek fölösleges intézménye a magyar
