Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
3882 ha az államot tiltom, megtiltom neki azt, hogy ezeket korlátoz za vagy beavatkozza, az államnak tűrnie kell, tudomásul kell vennie, hogy az állampolgárok egyesületekben egyesülhetnek, szervezeteket alapíthatnak, pártokat hozhatnak létre, véleményüket szabadon kinyilváníthatják, sajtótermékeket hozhatnak létre, alapíth atnak, újságot alapíthatnak stb. stb. Megszületett azonban a társadalom fejlődésével az emberi jogoknak a második, illetve a harmadik generációs köre, azok a jogok, amelyek esetében kiderült, hogy nem elegendő az államot passzivitásra késztetni, sőt, ha az államot arra késztetem, hogy ne avatkozzon be a társadalmi feltételek alakításába, hanem tartózkodjon úgy, mint a klasszikus szabadságjogok esetében ezeknek a jogoknak az érvényesülése esetén is, akkor ez az állami be nem avatkozás, a társadalmi egyenlőtl enségeknek a növekedéséhez, a társadalmi feszültségek növekedéséhez, társadalmi rétegek leszakadásához vezethet, olyan állapotok alakulhatnak ki, amikor is tömegek önhibájukon kívül emberhez méltatlan gazdasági, szociális helyzetbe jutnak, olyan társadalmi helyzetekbe juthatnak, aminek következtében az iskolákba, főleg a magasabb iskolákba való bejutás számukra szinte lehetetlenné válik. Olyan társadalmi hátrányokkal indulnak az életbe, aminek következtében semmilyen esélyük nincs arra, hogy saját képessége iket kibontakoztatva, tehetségük kibontakoztatásával hozzájáruljanak a társadalom és az emberiség boldogulásához. Ezekben az esetekben nem elegendő az állam tartózkodása, nem elegendő az állam passzívitása, hanem kifejezetten kötelezni kell az államot arra , hogy valamit tegyenek. Ez pedig a lényegileg a '60as, '70es éveknek a felismerése, az úgynevezett második és harmadik generációs emberi jogok elismerésének az időszaka, amikor is rájöttek arra, hogy a szociális biztonságot, a gazdasági biztonságot, a m unkába bekapcsolódásnak a lehetőségét, a társadalom által felhalmozott kulturális javakhoz hozzájutásban valamennyire, ha nem is lehet az esélyegyenlőséget megvalósítani, de valamennyire az esélyegyenlőtlenséget legalábbis csökkenteni kell, és ezeknek a jo goknak az érvényesülése érdekében az államnak bizonyos feltételeket meg kell teremtenie, pozitív diszkriminációt kell alkalmaznia, például az oktatási esély egyenlőtlenségek csökkentése érdekében ösztöndíjakat kell biztosítania, fenn kell tartania olyan is kolákat, amelyeket esetleg drágábban tart fenn, mint más iskolákat, azért, hogy megakadályozza bizonyos társadalmi rétegekből jövő gyermekek számára azt a végletes leszakadást az oktatási rendszerbe, ami azután társadalmi leszakadáshoz vezet, és ezt a társ adalmi leszakadást tovább örökíti a saját gyerekére, az pedig tovább örökíti az ő saját gyerekére. Tehát megszülettek azok a második, harmadik generációs emberi jogok, amelyek esetében már nem elegendő az állam tartózkodása, az állam be nem avatkozásra köt elezése, hanem igenis az államot kötelezni kell bizonyos feladatok ellátására, intézmények fenntartására, szolgáltatások biztosítására. Itt fordult egy nagyot tulajdonképpen a klasszikus emberi jogi gondolkodás, mert a korábbi elgondoláshoz képest, hogy az állam szerepe csak annyi a szabadságjogok biztosításában, hogy a társadalom korlátozza, passzivitásra kényszeríti őt, ezekhez képest a második, harmadik generációs emberi jogok esetében ez már nem elegendő. Nézzük meg ezt a két nagy jogcsoportot egyrészrő l abból a szempontból, hogy mi az azonos és mi a különböző bennük. Azonos bennük az, hogy mind a kétféle jogcsoport, tehát a klasszikus, első generációs szabadságjogok és a második, harmadik generációs szociális, gazdasági, kulturális, oktatási jogok egyar ánt jogok. Jogok, amelyeket ha lefordítjuk, akkor az állampolgárok számára kikényszeríthető igényt jelentenek. Őket megillető igények, amelyeket kikényszeríthetnek, tehát mind a kettő jog. Az embert, a polgárt, illetve a második és a harmadik generációs jo gcsoportok esetében, kollektívákat megillető kollektívajogok. (11.40) Azonos mind a két jogcsoport tekintetében az is, hogy mindkettő kötelezettséget ró az államra. Mindkettő esetében az államnak jogszabályban szigorúan előírt kötelezettségei vannak. Ez a két dolog azonos. Tehát egyrészről, hogy jogok, valódi jogok mind a két jogcsoportba tartozó, egyes emberi jogok egyrészről, másrészről pedig az államot kötelezik valamire. A különbségek közöttük
