Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
3881 gyökere, ha nem megyünk nagyon vissza, csak a legutolsó, legfontosabb állomáshoz, az az 1948. december 10én elfogadott, illetve kihirdetésre került Emberi Jogok Egyetemes Nyilatko zatához vezethet vissza. Mi hozta, vagy milyen felismerés alapján jutottak az ENSZ megalakulását követően szinte rögtön - mert az ENSZ írta elő, hogy erről, az emberek egyetemes jogairól, emberi jogairól valamilyen deklarációt ki kell dolgozni , tehát mi vezetett ennek a deklarációnak az elfogadásához? Két felismerés. Az egyik felismerés az volt, hogy az államot korlátozni kell. Az állami túlhatalom a fasizmus és a bolsevizmus évtizedeiben, ebben a században olyan hihetetlen szenvedé st hozott az emberekre és az emberek millióira, az emberek boldogításának a jegyében és céljából kiindulva, ami a Hobbs által a Leviatánban elképzelteket messze felülmúlta. Ember nem tudta elképzelni azt a szenvedést, amit az állami túlhatalom, a totalitar iánus hatalom, a hatalomkoncentráció hozott az emberek boldogításának és jobb életének, lehető legjobb életének a megvalósítása céljából kiindulva, a lehető legteljesebb terrort, iszonyatos szenvedést hozott az emberekre. Ez a felismerés volt az - egyrészr ől , ami ennek a deklarációnak, ennek a nyilatkozatnak az elfogadásához vezetett. A másik az, hogy igenis vannak az embernek olyan jogai, amelyeket nem az államtól kap, nem a hatályos jogrendszertől kap, hanem emberi mivoltából fakadóan megilletik őt akko r is, ha egy adott állam vagy annak jogrendszere nem ismeri el, és valamilyen módon biztosítani kell az állammal szemben és a fennálló tételes jogrenddel szemben is ezeknek a jogoknak az érvényesülését, biztosítását, nemre, fajra, színre, felekezetre stb.re tekintet nélkül. Ez utóbbi felismerés jogfilozófiai felismerés volt, például a nyilatkozat egyik deklarálója két évtizeden keresztül előtte harcolt az úgynevezett természetjogi irányzat ellen, azt mondva, hogy a tételes pozitív jogokban már minden bizto sítva van azokból, amiket a klasszikus természetjogászok követeltek a polgári forradalmak idején. Tehát a jogok, az állam által alkotott jogok feletti jogokról nem beszélhetünk. Éppen a fasizmusnak és éppen a bolsevizmusnak a története bizonyította be, hog y igenis vannak olyan jogok, amelyek akkor is jogok és jogként kell hogy funkcionáljanak, kikényszeríthető jogként kell hogy funkcionáljanak, ha azt az állam nem ismeri el, vagy ugyan deklaratívan elismeri, de nem biztosítja kikényszeríthetőségét. Ennek a két gondolatnak a jegyében született ez a deklaráció, majd pedig ennek a deklarációnak az alapján a két 1966os New Yorki egyezmény, egyrészről a politikai jogoknak a szélesebb kibontása, másrészről pedig a kulturális, tudományos stb. gazdasági jogoknak a kibontása. Ez a három deklaráció, az 1948as és a két 1966os New Yorki deklarációk azok, amelyek tulajdonképpen az emberi jogok nemzetközi jogi alapját képezik. Emögött a felismerés mögött azonban, amit mondottam, amiből születtek ezek az egyezmények, természetesen még komoly filozófiai viták maradtak, illetve vannak. Például abban a vonatkozásban, hogy vajon elegendőe a jogok érvényesüléséhez az államot korlátozni, tiltani az állam beavatkozását. Az úgynevezett első generációs klasszikus szabadságjogo k esetében elegendő. Ahhoz, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága érvényesüljön, elegendő, ha megtiltom az államnak azt, hogy bármilyen módon korlátozza, akadályozza embereknek vagy kollektíváknak, közösségeknek a véleménynyilvánítási szabadságát, elegend ő, ha az állam elismeri, és nem kell hogy tegyen semmit, hanem elegendő, ha elismeri azt, hogy állampolgárok, testületek bárhol, bármilyen formában szabadon kinyilváníthassák (sic!) a véleményüket. Vajon a lakás szentségéhez, a levéltitokhoz fűződő, a mag ánélethez fűződő szabadságjoghoz elegendőe, ha az államot korlátozom és megtiltom neki a beavatkozást? Igen, elegendő. Az állam csak szigorúan meghatározott feltételek esetében sértheti meg például a lakáshoz való jogot, a levéltitokhoz való jogot stb. st b. De a többi klasszikus szabadságjog esetében is, mint például a szervezetalapítás joga, a sztrájkjog, az egyesülési jog, a demonstrációs jog, a tüntetési jognak az érvényesüléséhez elegendő,
