Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ):
3877 Az első lépésben megalakított tábla gyakorlatilag a Legfelsőbb Bíróság fellebbezési hatáskörét venné át, és e megoldási javaslat mellett mind a cégbíráskodás, mind pedig a munkaügyi bíráskodás továbbra is jól beilleszthető lenne ebbe a rendszerbe. Az e kérdéssel kapcsolatos szakmai viták természetesen még nem dőltek el, hiszen az alkotmánykoncepció is csak nagyon eshetőlegesen tart almazza ezt a lehetőséget. A részletkérdéseket természetesen nem is ennek az új alkotmánynak kell majd tartalmaznia, de feltétlenül indokolt egy olyan alkotmányi megfogalmazás, amely a négyszintű rendszer kiépítését lehetővé teszi, és a közeli jövőben, vár hatóan a bírósági szervezeti törvény módosításakor ezt már figyelembe lehetne venni. A másik téma, amiről szeretnék szólni, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács témája, amelynél nem a megfogalmazás, nem az elnevezés, hanem maga az intézmény lenne - azt hiszem - a lényegesebb. Az Igazságügyi Minisztérium által 1995 márciusában elkészített szabályozási koncepció még tartalmazta, de az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslat már sajnálatos módon mellőzi e fontos és meggyőződésünk szerint előre muta tó jogintézmény felállításának igényét. Az elmúlt években, például 1992ben a bírósági szervezeti törvény módosításakor folyó vita során, de a bírósági szervezet évenkénti költségvetési vitái során is vagy a megyei bírósági vezetők kinevezése kapcsán gyakr an került vitába a végrehajtó hatalom és a bírói hatalom, ha nem is közvetlenül és nyíltan. A két hatalmi ág elválasztása, ugyanakkor megfelelő együttműködésük feltételeinek megteremtése nagyon fontos alkotmányossági garanciális kérdés, ezért - véleményünk szerint - a problémakörre megnyugtató, intézményi megoldásokat kell találni. Ilyen viták természetesen más országokban is felmerültek már, és az európai példákat figyelembe véve úgy tűnik, hogy a latin országokban, Franciaországban, Spanyolországban, Olas zországban, Portugáliában megfelelő megoldásnak bizonyult egy országos hatáskörű, több szakmai területet magába foglaló, választott testület létrehozása, amelynek természetesen több lehetséges elnevezése ismert. Talán a legszabatosabb magyar megfogalmazás lehet az Országos Igazságszolgáltatási Tanács. Erre vonatkozóan az SZDSZ 1992ben, a bírósági szervezeti törvény akkori módosításakor szövegszerű módosítást javasolt. Konkrétan egy ilyen intézmény felállítását, amelyet a szakmai körök is támogattak, de saj nos az Országgyűlés akkori többsége ezt elvetette. Az elmúlt évek - véleményünk szerint - egyértelműen bizonyították, hogy szükség lenne erre a tanácsra, a mindenkori végrehajtó hatalom és a bírói hatalom megfelelő együttműködése érdekében. Az említett lat in országokban, az új intézmény létrehozása mögött a bírák személyes függetlensége erősítésének a szükségessége állt. Szerették volna feloldani azt a belső konfliktust, amely egyfelől a minden befolyástól mentes döntés erkölcsi parancsa, másfelől a bírói p ályán a szakmai, társadalmi és anyagi presztízs emelkedésével járó előrehaladás természetes emberi törekvése között feszül. A hagyományos megoldásokat választó országban, mint például Németország és Ausztria, az igazgatási, előléptetési, kinevezési kérdése kben e hatósági feladatokat az igazságügyminiszter látja el. Így a legjelentősebb adminisztratív igazgatási jogköröket nem a bírói hatalom, hanem a végrehajtó hatalom látja el, amely súlyos konfliktusok forrása lehet. A latin megoldás és a mi megoldásunk is szakítani kíván azzal a felfogással, hogy a bírói hatalom igazgatása a végrehajtó hatalom felségterülete legyen. E megalakítandó tanácsban a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom képviselői egyaránt helyet kaphatnának akként, hogy a testület le gtöbb tagját választják. Néhány tagja azonban hivatalból kerül a testületbe, például az igazságügyminiszter, a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy a köztársasági elnök. A tagok egy csoportját a bírói kar választaná, másik csoportját az Országgyűlés, és a harma dik csoportot alkothatná az ex officio tagok köre.
