Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HORN GÁBOR, az SZDSZ
3847 hiszen ez fenntartja azt a versenyhelyzetet, amely ma az iskolák között a gyerekekért folyik és aminek igazi haszonélvezői azok a szülők, azok a családok, gyerekek, akik még iskolát tudnak választani, ha nem is, mondjuk egy kistelepülésen, ha nem is iskolák között, de programok között tudnak választani, ezt egy óriási szakmai előrelépésnek gondolom. Megmarad tehát a normatív finanszí rozási rendszer, de ehhez hozzáépülnek - és ez a hozzáépülés tulajdonképpen már a '96os költségvetéssel elkezdődött, de ez a törvény rögzíti ezeket a feltételeket , úgynevezett feladatarányos, kiegészítő normatívák, rendszerek. Öt ilyen normatíva van; ez ek közül három már ma is létezik, de az, hogy a törvénybe belekerült ezeknek a létezése, ez a továbbiban, a költségvetési vitában már nem kérdőjelezheti meg ezeknek a költségvetési feltöltését. A mértékekről persze, sokat fogunk még vitatkozni. Ez az öt ki egészítő normatíva, ugye ezek közül régebb óta, a '90es évek eleje óta létezik a nemzeti, etnikai, kisebbségi kiegészítő normatíva. Ugyanakkor ezen a területen is a törvénytervezet jelentős változtatásokat kíván eszközölni akkor, amikor azt mondja, hogy n em automatikusan járul a kiegészítő normatíva, hanem programhoz kapcsolódik és kötelezően erre kell a továbbiakban ezt fordítani. Tehát nem kerül be a nagykalapba ez a fajta kiegészítő normatíva, hanem célzottan kell, hogy eljusson a nemzeti etnikai kisebb ségi feladatok, oktatási feladatok megoldásához. A másik kettő '96ban életbe lépő új normatíva - ellenzéki képviselőtársaim erről rendszeresen meg szeretnek feledkezni , az egyik a kistelepülési kiegészítő normatíva, ami azt gondolom, hogy valóságos vála szokat ad a kistelepülés kisiskoláinak megtartására. Elképzelhető - és erről nyilván megint csak a költségvetésben fogunk vitatkozni , hogy nem elegendő az a pénz, ami ebben a kiegészítő normatívában jelenleg van. Mindenesetre a továbbiakban a törvény köt elez bennünket arra, hogy legyen ilyen kiegészítő normatíva. Vegyük tudomásul mindannyian, hogy a kisiskola önmagában drágább, mint a nagyiskola és a kistelepülésen nem nagyon tud nagyiskola működni. A harmadik ilyen kiegészítő normatí va - megint már ugye létezik , ez az úgynevezett bejáró normatíva, amely elsősorban azoknak az iskolavárosoknak jelent előrelépési lehetőséget, amelyek vonzáskörzetként, a szabad iskolaválasztásnak megfelelően lehetőséget biztosítanak széles körben egy ag glomerációban, egy város környezetében az iskola használatára. Ennek a terheit osztja meg a törvény tervezete és már a '96os költségvetés is az önkormányzat és az állam között. Két új normatívát szeretnék bevezetni a törvény tervezetébe, mindkettőt borzas ztó nagy jelentőségűnek gondolom. Az egyik a napközis normatíva. Ha valamikor, akkor ma biztos, hogy nem szabad fölszámolni a napköziket. Ugyanakkor az önkormányzatok, nehéz gazdasági helyzetükben joggal teszik fel maguk számára azt a kérdést, hogy az okta tási feladatokat akkor is ellátják, ha éppenséggel nem működik a napközi. Ennek megfelelően az államnak kötelessége odaállni a napközis szolgáltatás mellé. Azt gondolom, hogy a törvény életbelépésével talán az önkormányzatok is meghallják ezt az üzenetet, meg kell, hogy hallják, és megtartják, legalábbis az alsó tagozat környezetében a napköziket, ami egy nehéz társadalmi, szociális helyzetben elkerülhetetlenül szükséges feltételrendszer. És végül, de nem utolsósorban eme normatívák, kiegészítő normatívák s orában hadd említsem meg a hátrányos helyzetű diákok után járó normatívát, amely egy feladathoz adja a kompenzációt. Nem általában minősíti a hátrányos helyzetet, hanem a hátrányos helyzetű gyerekek után próbálunk meg a törvény tervezetében utána lépni, en nek próbáljuk meg a törvényi garanciáit megtalálni. Az új finanszírozási modellben nyilván - én magam is úgy gondolom , módosításra szorul az állam és az önkormányzatok közötti arányok megosztása. Az eredeti elképzelés szerint egy előző évi 7030%os oszt ozkodásról volt szó állam és önkormányzatok között. A Pénzügyminisztérium a viták során joggal vetette fel, hogy nem lehet tudni az előző év pontos adatait, tehát ez nem lehet vetítési bázis, és így született meg ez a bizonyos 75%. Én magam is úgy gondolom , hogy ez a 75% kevés. Tehát az SZDSZ - reményeink szerint nem egyedül, mint ahogy azt hallottuk, nem egyedül ,
