Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 28 (180. szám) - Az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi ellátási normatívákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
3819 Az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi ellátási normatívákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (G. Nagy né dr. Maczó Ágnes) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi ellátási normatívákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Az előterjesztést T/2423as számon, a bizottságok ajánlá sait T/2423/3. és 67. számon kapták kézhez. Emlékeztetem Önöket, hogy múlt heti ülésünkön a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoki felszólalására nem került sor. Dr. Torgyán József frakcióvezető úr jelezte, hogy csütörtökön délután kívá nja elmondani vezérszónoki felszólalását. Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adok szót, a következő sorrendben: Szentkuti Károly, Selmeczi Gabriella, Lukovics Éva. Szólítom, aki az ülésteremben van az kijön, a pulpitushoz. Győriványi Sándor ú r, Független Kisgazdapárt, ő itttartózkodik az ülésteremben, Béki Gabriella szintén jelen van. Tehát megadom a szót Győriványi Sándor úrnak, a Független Kisgazdapárt részéről. Szólásra készül Béki Gabriella, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselője. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Bokroscsomag megjelenése óta megszokhattuk, hogy a szociálpolitika, de különösen az egészségügyi ellátás területén az egyik elképesztő és nem kellően megalapozott lépés köv eti a másikat. Megszokhattuk, hogy nem a szükségletek, hanem a vélt pénzügyi feltételek szabják meg a lakosság egészségügyi ellátását, annak színvonalát. Azt azonban nehezen szokom meg, hogy mindezeket a lépéseket tudományos és tapasztalatilag egyaránt vég iggondolt, a nemzetközi tendenciákkal összhangban lévő, az egészségügyi ellátórendszer fejlődését szolgáló tevékenységnek tüntetik fel. Erről az igyekezetről jó képet kapunk, ha figyelmesen elolvassuk a törvényjavaslat indoklását. Az ott közölt kép a követ kezőkben foglalható össze. A korszerű diagnosztikai és terápiás eszközök megjelenése és tömeges elterjedése lehetővé tette a kórházi ápolási idő jelentős rövidülését. A magyar egészségügy szakmai fejlődését azonban nem követte megfelelően az ellátórendszer átalakulása. Az egészségügy világszerte bekövetkezett költségrobbanása a fejlett országokban is kiváltotta a központi szabályozás fokozódását. (20.10) Teljesen logikus tehát, hogy a nemzetközi gyakorlattal összhangban a hazai központi szabályozás is megte gye a magáét, kialakítsa a megfelelő ellátási kapacitások országosan egységes normatíváit. Annál is inkább lépnie kell a központi szabályozásnak, mivel a kórházak - tehát az ellátórendszer - konokul ellenállnak, s nem hajlandók a kapacitások szűkítésére. E zzel szemben a valóság kissé másképp fest. Valójában - különösen az elmúlt években - hazánkban is csökkent a kórházi ápolási idő, de korántsem a korszerű eszközök megjelenése, az ellátás színvonalának növekedése, hanem az egyes akutabb gazdasági problémák következtében. Csak egyetlen példa: a statisztikai adatok szerint 1990ben a szülészeteken az átlagos ápolási idő mintegy hét nap volt. Ma már ez az érték öt nap körül van, de nem a színvonalnövekedés következtében, hanem azért, mert a szülő nőket igyekez nek minél előbb hazaküldeni, függetlenül attól, hogy orvosilag indokolt lennee esetleg a további benntartásuk. Ugyanez mutatkozik szinte minden szakterületen. Ez így kétségkívül csökkenti a költségeket, de egyben növeli a kórházi ágyak kihasználhatatlansá gát. A népjóléti miniszter és a társadalombiztosítás, az Egészségbiztosítási Önkormányzat elnöke az egészségügyi szolgáltatások finanszírozásának racionalizálása érdekében 1995. január 4én megállapodást írt alá arról, hogy az
