Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 28 (180. szám) - Az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi ellátási normatívákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
3820 egészségügyi intézményeken be lül a kapacitáskihasználásnak megfelelően milyen módon kerüljenek meghatározásra az alapkapacitások, illetve az ennek megfelelően kötött szerződések az egészségbiztosítás és az intézmények között. A törvényjavaslat büszkén számol be arról, hogy a munka ere dményeképpen mintegy 8700 kórházi ágy szűnt meg. Úgy látszik, ennek alapján születtek olyan elképzelések, hogy ezt a folyamatot talán lehetne folytatni. Tűzzük ki célul 1996ra tízezer további kórházi ágy megszüntetését, akkor talán valóban korszerű összet ételű és legfőképp sokkal olcsóbban működtethető ellátórendszerünk lesz. De hogyan lehet megindokolni azt a tényt, hogy az alapkapacitások meghatározása után éppen tízezer kórházi ágy megszűnése a szükséges? Ez nem gond a törvénytervezet kidolgozói számára , megfelelő áltudományos alapossággal kidolgoztak egy olyan matematikai képletet, amely igazolja ennek szükségességét. Ezt a matematikai összefüggést, melyet a törvényjavaslat második számú melléklete mutat be, egyszerűen csak szemfényvesztésnek lehet teki nteni, ugyanis azon túlmenően, hogy nyomon követhetetlen a végeredményként kiszámított érték, különösen a demográfiai, illetőleg egészségügyiszociális faktorok meghatározása csak hasraütés jellegű lehet. Az itt kialakított pontszám olyan tényezőket ad öss ze, amelyek együvé tartozása logikailag vitatható. Így például nehezen látható be, hogy milyen összefüggés van a kórházi ágyak és a magasabb végzettségű lakosok száma között. Miután a törvénytervezet olvasója ekkora matematikai felkészültségtől teljesen el kábult, nyugodtan lehet közölni azokat az értékeket, amelyek a kívánt eredményt biztosítják. A végeredményt ugyancsak a törvényjavaslat indoklása fogalmazza meg, mintegy tízezer egészségügyi dolgozó kerül utcára. A jövőben azonban - fényes! , a felszabadu lt összegekből az ellátás színvonala emelkedhet, legalábbis ez történt a kidolgozók szerint minden, a struktúraváltáson túljutott országban. Ugyanakkor a leépítésekből származó pénzösszeg megoldja az egészségügyben maradó dolgozók bérhelyzetét. Minden irón ia nélkül kétségtelen, hogy az 1995. évi leépítéseket követően is maradtak még a kórházi ellátásban tartalékok. Kétségtelen, hogy lehet és kell bizonyos kapacitásokat megszüntetni, hiszen valóban van olyan szak, ahol tizenhat ágyra tizenhat orvos jut, ami nyilvánvalóan indokolatlan. De a tartalékok feltárásának, a struktúra ésszerű módosításának semmi esetre sem az a módja, hogy egy kényelmes íróasztal mellől kitaláljuk a hogyant. Ha a javaslat szerint a leépítésre kerülő kapacitások olyan egyértelműen nem kellenek, mint ahogyan ezt állítják, akkor már az előző évi alapkapacitás meghatározása során ki kellett derülnie, hogy hol vannak ezek és tételesen a normatívák helyett lehetett volna a szükséges intézkedéseket megtenni. A meghatározott normatívák a törvé nytervezet alapján a fenntartók számára nem lehetnek vitatottak. A végrehajtást, azaz azt, hogy valóban hogyan és hol kell az előírt kapacitáscsökkentést megvalósítani, a javaslat elegánsan az érintettekre bízza. Némi burkolt fenyegetéssel: ha nem tudtok j avaslatot tenni, akkor majd tesz az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, és utána hiába tiltakoztok, hiszen a normatívákat maximum öt százalékkal engedi csak túllépni a törvényjavaslat. A jogszabálytervezetben előírt egyeztető fórumok rendszere egyértelmű en nem az objektivitást, a kapacitások alapos elemzését szolgálja, és bőséges teret ad a különböző indokolatlan torzulások létrejöttéhez, hisz maga a javaslat sugallja a 6. § (5) bekezdés c) pontjában, hogy a legcélszerűbb megoldás egyegy kórház teljes be zárása. Az adott intézmény fenntartójának esetleges tiltakozását ilyen döntés esetén a megkönnyebbült többség úgyis leszavazza. A jogorvoslat lehetőségét a törvényjavaslat kizárja. Míg a korábbi elképzelések szerint a megszüntetésre vagy igen alapos csökke ntésre ítélt létesítmény a fenntartás indokaival bírósághoz fordulhatott volna, ezt a végleges törvénytervezet már nem teszi lehetővé. A kellően antidemokratikus végrehajtási gyakorlat egy további eleme a megyei tisztifőorvosok szerepének és hatáskörének m értéktelen eltúlzása, hiszen úgy az ajánlatok kidolgozásában, mint a szakmai megfelelőség vonatkozásában döntő szavuk van. A javaslat ugyan tartalmazza, hogy a
