Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP):
3646 Az elhangzottakhoz csak annyit kívánok hozzáfűzni, hogy a most meginduló parlamenti és társadalmi vita alkalmas lehet arra is, hogy eloszlassunk egy téveszmét. Egy olyan téveszmét, amit az elmúlt évtizedekben meglehetősen eredményesen sulykoltak be a magya r társadalom, a felnövekvő nemzedékek tudatába. Arra az állításra gondolok, hogy nekünk, a magyar államnak, nincsenek demokratikus hagyományai. Természetesen a modern népképviseleti demokrácia a három nagy, az angol, az amerikai és a francia forradalomból ered, de mint működő rendszer, múlt századi amerikai mintákra nagyban építve NyugatEurópában is csak e században alakult ki. Alapjai azonban Magyarországon is a rendi alkotmányosságban rejlenek. Abban a sokfelé sajnos még ma sem általános elvben, hogy a k ezeket és a fejeket nem levágni, hanem megszámolni kell. Erről még jó sok évvel ezelőtt Bihari Mihály képviselőtársunk egyetemén volt módom beszélgetni a hallgatókkal, s mondhatom, hogy nagyobb volt akkor a közönség, mert akkor a feszültség, a társadalmi f eszültség, a tét nagyobb volt. Most azonban abban a tekintetben helyénvaló hangsúlyoznunk és tanítanunk azt, hogy igenis vannak reprezentatív képviseleti alkotmányos hagyományaink és jó lenne, hogyha a művelődési tárca ezt a következő hetekben, hónapokban és a jövőben érvényesítené is a tantervekben, a tananyagokban. Tehát fontosnak tartom azt, hogy a társadalom ismerje fel és segítsünk neki felismerni azt, hogy igenis vannak ilyen hagyományaink, és csupán a reánk idegen szuronyok által kényszerített abszol utista rendszerek kényszerszünete volt az, ami megszakította azt a folyamatosságot, ami igenis visszamegy valóban a történelmietlenség vágya nélkül az Aranybulláig. Magyarországon az alkotmányosság és a demokrácia 198990. években történő helyreállítása az nem valami új volt, hanem egy erőszakkal megszakított hagyomány folytatása és megfelelő modern keretek közötti kiteljesítése. A továbbiakban engedje meg a tisztelt Ház, hogy az alkotmány általános rendelkezéseinek néhány nemzetközi külpolitikai vonatkozás áról szóljak. Sok szó esett már arról, mennyire időszerű a jelen pillanat egy új alkotmány elkészítésére. Én egyetértek azokkal a véleményekkel, hogy sok szól az időszerűség mellett. De csak abban az esetben, ha nem kizárólag a jelen viszonyokból, közte ma i nemzetközi állásunkból indulunk ki, hanem azokból a célokból, amelyeket a politikai erők közösen vallanak. Amelyek nemzetünk fennmaradását és jobb jövőjét meggyőződésem szerint egyedül biztosíthatják, vagyis az euroatlanti integrációba történő közeli bek apcsolódásunktól. Tudom, hogy a magyar társadalom egésze ma nincs kellően tisztában e cél fontosságával, s még kevésbé van tisztában azokkal a veszélyekkel, amelyek az integrációból történő kimaradásuk esetén nemcsak fenyegetnének, de meg merem kockáztatni , minden bizonnyal sújtanának is bennünket. Elhangzanak olyan javaslatok, hogy tartsunk népszavazást az ország semlegességéről. Arról, hogy ez a semlegességi tétel kerüljön be az alkotmányba is, és sok más vonatkozásban merült fel egy előzetes vagy közbens ő vagy több népszavazás javaslata. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy hivatkozzam egy friss élményemre, bár meggyőződésem régi, csak egy új érvet kaptam ennek alátámasztására, egyik kiváló kortársunk, Lubbers, volt holland miniszterelnök tíz nappal ezel őtt Prágában az új atlanti kezdeményezés kongresszusán a következőkre hívta fel a figyelmet: Ennek a példaszerű holland demokráciának a filozofikus elmélyültségi államférfija elmondta, hogy miniszterelnöksége kezdetén, 15 évvel ezelőtt egymillió honfitársa tiltakozott, amikor a növekvő szovjet fenyegetés elhárítására cirkáló rakéták elhelyezését határozta el az akkori holland kormány, de ő, ez a vitán felül álló demokrata, ennek a demokráciának a miniszterelnöke, ellenállt a népszavazásra irányuló nyomásnak , mert tudta, hogy kormányának döntése olyan információkon alapul, amelyek nem állnak a tiltakozók rendelkezésére, sőt azok el sem hinnék, vagy el sem hiszik azokat a tényeket, amelyek miatt a döntésre szükség van. Én a népfelség megnyilvánulásának mindene kelőtt a rendszeres szabad választásokat tartom. S a döntéseket a felkészült, az információkat ismerő népképviselők kezében akarom hagyni, máskülönben és kivált a mai gazdasági és gondolkodásbeli viszonyaink közepette, ki vagyunk téve a demagógia térnyerés ének és a hamis próféták csábításainak.
