Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
3628 igazságszolgáltatás, ne feledkezzünk el arról, hogy velük ellentétben az alapjogi fejezet a jelenlegi alkotmány talán legélőbb, legerősebb fejezetét képezi. Figyeljünk arra, hogy a hatályos alkotmány tartalmilag nem kommunista alkotmány, amivel gyökerestül szakítani kéne, hanem az egykori ellenzéki kerekasztaltárgyalásoknak és az első szabadon választott parlament által 1990 nyarán eszközölt változtatásoknak az eredménye. Tehát ez az alkotmány maga is a rendszerváltás terméke. Annak ellenére is alkotmány, hogy bevezetője az átmenetiségre utal. Ezért figyelnünk kell a jogfolytonosságra, és a forradalmi újraalkotás helyett a kiegészítés és továbbfejlesztés szándékával kell közelítenün k hozzá. Nemcsak sok energia takarítható meg így, hanem fölösleges politikai és jogi izgalmak is megelőzhetők, ha a már leülepedett kérdések nem kavarodnak fel újra, nem kell például újra vitatkozni azon, hogy mi az államtitok, vagy mit jelent az oktatás f elügyelete. Az szabadságjogok lényeges tartalmára kihatással nem bíró, pusztán jogdogmatikai vagy jogesztétikai megoldásoktól vezérelt módosításokat tehát mindenképpen kerüljük el. A jogesztétikai kielégülésnél ugyanis többet ér a jogintézmények stabilitás ába vetett hit erősítése, ezt pedig nem szolgálja az, ha árgus szemekkel kell figyelni, hogy egy már gyakorolt szabadság vajon újra a már megszokott tartalommal kerüle az új alkotmányba. Tisztelt Ház! Hogy egy kissé konkrétabb legyek, hadd szemléltessem a z eddig elmondottakat egy példával. A lelkiismereti és vallásszabadság, amely már említésre került ma, azon jogok közé tartozik, amelyeknek az elvgyűjtemény megpróbálta felvázolni a tartalmát. Ha ezt összevetjük a hatályos alkotmány rendelkezéseivel, rájöv ünk, hogy hiányzik belőle a lelkiismereti vagy vallási meggyőződés kinyilvánításának mellőzéséhez fűződő jog, pedig ez az úgynevezett negatív szabadság nem kevesebbet jelent, mint annak a garanciáját, hogy akarata ellenére ne tarthassák nyilván az ember va llási meggyőződését, például a hatóságok vagy az iskola. Az is kiderül, hogy a vallásgyakorlás szabadsága a szertartási cselekményekre szűkül, holott annak számos szertartásokon kívüli egyéb formája is létezik, és erre helyesen is utal a hatályos alkotmány . Nem csoda, tisztelt Ház, hogy több olyan észrevétel is érkezett, amely arra hívja föl a figyelmet, hogy a szabályozási elvek ezen a területen visszalépést jelentenek a lelkiismereti és vallásszabadság jelenlegi védelmi szintjéhez képest. Én utánanéztem a z ügynek és elolvastam az alkotmányelőkészítő bizottság vonatkozó jegyzőkönyvét, és nem találkoztam szűkítési szándékkal, tehát valószínűleg csak figyelmetlenségről van szó. Ez a figyelmetlenség azonban elkerülhető lenne véleményem szerint, ha az átírási vagy újrafogalmazási módszer helyett a jelenlegi alkotmányszövegből indulna ki az ember, és úgy tennénk föl a kérdést, hogy akare változtatni a hatályos szövegen a törvényalkotó, és ha igen, akkor hol. Ha már ezt a témát a lelkiismereti és vallásszabadság ot említettem, hadd jegyezzem meg, hogy egy dologgal valóban kiegészíthető lenne ezen a területen az alkotmány szövege, és ez irányban is számos javaslat érkezett. Nevezetesen azzal, hogy a vallásszabadság garanciái között az állam és az egyház elválasztás ának elve mellett az egyházak egyenjogúságának elvét is rögzítenénk. Ugyanis ezzel semmi újat nem tennénk, ezt már tartalmazza a vallásügyi törvény, és a személyek jogegyenlőségének elvéből levezetve - alkotmányos elvként - az Alkotmánybíróság is alkalmazz a. Mégis, szimbolikusan nagy jelentőségű lépés lenne a kisebb felekezetek fájdalmas történelmi tapasztalatai, a megaláztatások és a gyakorlat során még most is tetten érhető diszkrimináció miatt. Ráadásul, egy hosszú időre visszanyúló polgári törekvést erő sítene meg alkotmányosan a Ház, gondoljunk csak az 1848as követelésekre, amelyek között a felekezeti jogegyenlőség is szerepelt. Sőt, szimbolizálná azt is, hogy egyfajta kisebbségvédelem - amely nem terjed túl az egyenjogúság biztosításán - a vallási kise bbségekre is kiterjed. Ezek, szemben a nemzeti kisebbségekkel, sosem kértek pozitív megkülönböztetést, pusztán csak annyit, hogy hátrányosan ne diszkriminálják őket. És azt is meg kell említeni, hogy bár kisebbségi jogvédelem címén ma elsősorban a nemzeti kisebbségek ügyével foglalkozunk, és ez a problémák ismeretében így van rendjén, nem lenne helyes teljesen megfeledkezni arról, hogy a kisebbségvédelem eredetileg vallási területen jelent meg. A