Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
3592 mondja ki a végső szót, hanem az egész lakosság. Mindenki másnak megvan a szerepe. Megvan a tudományos életnek, hiszen csak köszönni tudjuk azt a hatalmas segítséget, amit eddig kaptunk. Megvan a szerepe a társadalmi sze rvezeteknek, hiszen az egyes partikuláris érdekeket ők közvetítik, elmondják a véleményüket, és nagyon köszönjük azt a rengeteg javaslatot, amellyel hozzánk fordultak, de a döntést végül is az országnak kell kimondani, és az ország egyelőre képviselettel c sak az Országgyűlést ruházta fel, hogy ilyen döntést meghozzon. Éppen ezért én úgy gondolom, hogy ennek a folyamatnak a jelenlegi fázisában az Országgyűlésnek mindenképpen állást kell foglalnia arról, hogy milyen szöveget gondol a lakosság elé terjeszteni. Az azonban nagyon fontos, hogy a végső szót a lakosság mondja ki, és nagyon fontos, hogy a lakosságot hogyan győzzük meg arról, hogy esetleges tévedések, esetleges felszínes benyomások, esetleges nem túl szerencsés, demagóg ízű megnyilatkozások ellenére m i az, ami valójában, ez a közös, ami a megfelelő szakmai színvonalon a világ normáinak a figyelembevételével elkészült. Ebben a folyamatban, természetesen, óriási a szerepe a médiumoknak is, hiszen a médiumok óriási segítséget nyújthatnak ahhoz, hogy valób an az jelenjék meg a lakosság előtt, ami itt elhangzik, valóban a lényege jelenjék meg a lakosság előtt, és nem esetleg periférikus kérdések vegyék el az ország lakosságának a figyelmét attól a munkától, ami itt folyik. De a legnagyobb csapdák, azt hiszem, bennünk vannak. Isépy Tamás tegnap erről nagyon plasztikusan beszélt. Én tartok attól, hogy a magyar történelemben, a magyar gondolkodásban, a gondolkodásoknak a közös árnyéka nagyon sok mindent elrontott. Benne van a gondolkodásunkban a késedelmeskedés, Ady így fogalmazott, hogy "akik mindig elkésnek", az a patópáli magatartás, amelyről Petőfi elnézően annyit mond, "...ez nem az ő hibája; Ő magyarnak születék, S hazájában ősi jelszó: Ej, ráérünk arra még!" De benne van a másik veszély is az eddigi kudarca inkban. Az, hogy a lényeg meg nem látása miatt a periférikus, egyéni vagy részérdekek, pártérdekek, pártpolitikai csatározások, egy esetleges választásra való felkészülésnek a mostani kampányelemei elronthatják azt a közös munkát, amit itt most végeznünk k ell. Azt hiszem, történelmi példát is mondhatok erre. Tegnap Bihari Mihály és Szabad György plasztikusan elemezte a magyar alkotmány fejlődéstörténetét. Én egy olyan eseményről szeretnék egy pár szót említeni, amelyet éppen a megelőző felszólalás nagyon ak tuálissá tett. Az 1840. évi V. törvénycikk választmányt állított fel arra, hogy Magyarország számára korszerű büntető törvénykönyvet létesítsen, hozzon létre. Ebben a választmányban a liberálisok és a konzervatívok megfelelő arányban képviselték magukat. T öbbek között az akkori liberális ellenzék vezére Deák Ferenc, azután Eötvös József, Pulszky, Klauzál és a többiek - és a másik oldalról is - Dessewffy vezetésével ott voltak a konzervatívok vezető szellemiségei. Óriási lehetőség állt Magyarország előtt, és ez a büntetőtörvénykönyv bizonyos értelemben a magyar alkotmányfejlődésnek is fontos elemét jelentette volna, ezért is térek itt ki rá. Hiszen a mostani alkotmánykoncepció is részletesen tartalmazza az igazságszolgáltatással kapcsolatos jogokat, és ennek keretében olyan alapjogokat amelyek akkor, 184043 környékén Magyarországon forradalmian újnak számítottak. Az akkori konzervatív gondolkodás számára elviselhetetlen modernnek. Ilyen jogok voltak a törvény előtti egyenlőség, ilyen jogok voltak az ártatlan ság vélelmének a biztosítása, egyáltalában az akkori modern gondolkodási rendszer. Óriási lehetőségünk volt akkor, hogy ez a hatalmas szellemi kapacitás, amelyik akkor együtt állt, egy valóban modern törvényt hozzon létre. Sajnos, ez a törvény meghiúsult. Hadd idézzek - most nem szándékoztam, de az előző felszólalás miatt kénytelen vagyok - egy kitűnő könyvből, amelyik ezzel a törvénytervezettel foglalkozik. A halálbüntetés eltörléséről beszéltek akkor Deák Ferencék. Eltörlésének hívei viszont a halálbüntet ést olyan jogtalanságnak minősítették, amely ellentétes a kereszténységgel, amelynek alkalmazására az állam nincs felhatalmazva, és amelynek megszüntetése mellett egyre újabb okokat szülnek az emberiség igényei. Eredetét, a tortúrával együtt, az istenségne k bemutatott emberáldozatra, ideológiailag a vallási vakbuzgóságra vezették vissza, amely - miután a fanatizmust és a kínvallatást mindinkább háttérbe
