Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
3584 törekvéssel, a piacgazdaság nem kívánatos jelen ségeiből fakadó szociális egyenlőtlenségek kiküszöbölésével. Ez pedig mind az állam szociális kötelezettségét támasztja alá. Úgyhogy természetesen nem várom el azt az alkotmánytól, hogy pártok programjaiba foglalt üzeneteket vagy célkitűzéseket foglaljon m agában, hiszen ez az alkotmány minden pártra kötelező kell hogy legyen, és bizonyos értelemben a pártok fölötti jogi norma kell hogy legyen. Viszont az előbb elmondott érvek alapján én úgy gondolom, hogy az államnak a szociális jogok garantálására való köt elezettségét egyértelműen kifejezésre kell juttatni az alkotmányban, és ezt az biztosítja, hogyha nemcsak a gazdasági és szociális jogokat fogalmazza meg - főleg nem egyszerűen állami kötelezettségként, ahogy jelenleg szerepel , hanem emberi jogokként, am elyeknek a garantálására az állam köteles. Az állam megnevezésével kapcsolatos jelzős szerkezetek után néhány szót szeretnék szólni a főhatalom birtoklásáról, és ezzel összefüggésben a "néprészvétel" elvéről. A főhatalom birtoklása a modern társadalmakban osztott. Egyetlenegy szervezet sem birtokolja kizárólagosan - sem a parlament, sem a kormány, sem az igazságszolgáltatás szervei, sem a köztársasági elnök, vagy a király, ahol van , hanem mindezek együtt birtokolják a szuverenitási jogosítványokat. Nem kí vánok tudományos vitát folytatni most itt a szuverenitás tartalmáról és arról, hogy a "szuverenitás" fogalom egyáltalán - akár a belső, akár a külső "szuverenitás" fogalom - vajon élő, hatalomszerkezeti fogalom és jogi fogalome ma. De azt talán közösen és egyformán belátjuk, hogy a hatalommegosztás elve a főhatalmi jogosítványokat, a szuverenitási jogosítványokat telepíti, egyiket ide, a másikat oda, a harmadikat amoda, úgy, hogy egyik se birtokolhassa és sajátíthassa ki kizárólagosan a főhatalmat. Hanem a főhatalomnak bizonyos jogosítványait, például a törvényhozó és a képviseleti jogosítványokat a parlament és az önkormányzatok, a kormányzási jogosítványokat a kormány, az ítélkezési jogosítványokat a bíróságok és az igazságszolgáltató szervek gyakorolják. A modern demokráciák felépítésében elfogadott, több száz éve elfogadott elv ugyanakkor az is, hogy közvetlenül a főhatalmi jogosítványokat gyakorolni, birtokolni a társadalom nem tudja. Ebből következik és ebből következően mindenhol a parlamenti, illetve a közvetett demokrácia rendszere épült ki a maga bonyolult mechanizmusával. Hiszen a közvetett demokrácia keretében is a főhatalom forrása a nép. Viszont nem közvetlenül, hanem részben parlamenten és önkormányzatokon keresztül, részben a közakarat formálá sában résztvevő pártokon keresztül, részben a saját érdekképviseleti szervezeteiken keresztül gyakorolja közvetett módon a főhatami jogosítványokat. Ez az élet, ez a hatalom, a modern hatalom megszervezésének a szükségszerűsége. Emellett azonban nem lehet természetesen eliminálni vagy nagyon szűk körrel beszorítani a közvetlen hatalomgyakorlásnak az eszközét. Nem elég deklaráció formájában kimondani azt, hogy a nép a hatalom forrása, és a nép gyakorolhat közvetlenül is bizonyos hatalmi jogosítványokat, hane m ezt garantálni kell. Erre többféle mód van. Azt gondolom, hogy legalább kettőt, egyrészről a népszavazást, másrészről a népi iniciatívát az alkotmányban nevesítetten meg kell jelölni, és önálló törvényben kell a részleteket szabályozni. Úgy gondolom teh át, hogy a jelenlegi koncepcióval szemben szélesebben kell meghatározni a közvetlen részvétel lehetőségét, tágítani kell a kört. Nem elegendő annak a garantálása, hogy meghozott törvények elfogadásáról vagy hatályon kívül helyezéséről dönthet referendum, n épszavazás formájában a nép, hanem biztosítani kell azt a jogot is - az alkotmányból levezethetően , hogy önálló törvénykezdeményezéssel, népi iniciatívával befolyásolhassa a parlamentnek az akaratát; akár kötelezhesse, vagy legalábbis véleményét kinyilvá níthassa a parlament felé a társadalom, illetve a választópolgárok összessége. Úgyhogy a népszavazás és a népi kezdeményezés jogait és eszközformáit bővebben, egyértelműbben és pontosabban kell az alkotmányban meghatározni. (9.50)
