Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 22 (178. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
3524 önkorlátozásának. Annak, hogy lemondtak a hatályos alkotmányban meghatározott alkotmányozási feltételekről, és olyan eljárási szabályokat alakítottak ki, amelyek az ellenzéki pártok számára a teljes, egyenjogú részvétel lehetőségét teremtették meg. Ezen alakult az eljárási rendje is a z alkotmányelőkészítő bizottságnak, amelynek előnyeit elnök úr ecsetelte. Kétségtelen, hogy ez az eljárási rend a politikai konszenzus megkeresésének kényszerét eredményezte, kialakításának kényszerét eredményezte, és ezeket létre is hozta az alkotmány el őkészítő munkája során. Ez mindenképpen pozitívuma a munkának. Ugyanakkor szólnom kell arról is, ami a helyzetnek természetes folyománya és következménye, hogy amikor erőteljes a kompromisszum keresés és a konszenzus kényszere, akkor nem biztos, hogy valam ennyi döntésben azok a szempontok érvényesülnek meghatározóan, amelyek egy koherens, egységes alkotmányszabályozást képesek létrehozni. Tehát lehet részkérdésekben jó kompromisszumokat kötni politikailag, de nem biztos, hogy szakmai megítélést illetően az egész, alkotmánykoncepció egyenletességét illetően az egymáshoz illeszkedő részek ugyanazt az egészet eredményezik, és ugyanazt a minőséget jelentik az egészre vonatkoztatva. Szólnom kell arról is, hogy az eljárási rendhez szervesen kapcsolódott az alkotm ánymódosítás moratóriuma is teljesen nyilvánvaló és egyértelmű. Ennek megfelelően 1994 novembere óta kormánykoalíció semmiféle alkotmánymódosító javaslatot nem terjesztett be a tisztelt Háznak. Ugyanakkor arról is őszintén kell szólnom - és ez egybekapcsol ódik munkánk perspektívájával, a lehetséges eredménnyel , hogy ez az alkotmánymódosítási moratórium, ez az önként vállalt kényszer ugyanakkor, ha az alkotmány elfogadásának esélyei nem válnak egyértelműen világossá, akkor megakadályozhatják a kormányt abb an, hogy a kormányprogramban megjelölt jogalkotási teendőinek maradéktalanul eleget tegyen, és nem egy olyan eset fordult már elő tisztelt képviselőtársaim, amikor a kormánykoalíción számon kérték azt, hogy miért nem terjesztette be a jogalkotási törvényt, miért nem terjesztette be a miniszteri felelősségről szóló törvényt. Azért nem tehettük, mert ezek szükségképpen érintették volna az alkotmány egyik vagy másik pontját. Tehát tisztelettel arra hívom fel a figyelmet, hogy természetesen fontos a vitára szán t megfelelő időmennyiség. Nagyon fontos, hogy az Országgyűlés érdemi vitát folytasson. Fontos, hogy ennek a vitának a kisugárzása hasson a társadalomra is, és világossá váljanak az álláspontok. Azonban a vitának természetes korlátai kell, hogy legyenek, hi szen az álláspontokban nem hiszem, hogy újabb és újabb elemek kerülnének elő akár negyven, akár hatvan órát biztosít az Országgyűlés a vita lefolytatására, hiszen tulajdonképpen amiről vitatkozik, azokról jószerint 1990 óta vitatkozik a politika is és vita tkozik a szakma is. Röviden szeretnék még szólni tisztelt képviselőtársaim arról, hogy a kormány viszonya miképpen alakult az alkotmányozáshoz. Én remélem, hogy önök is osztják azt a véleményt, hogy a kormány maximálisan, lehetőségeihez képest és pozíciójá hoz képest, amely kialakult az alkotmányozás menetében,- maximálisan támogatta az alkotmányozás folyamatát az alkotmányelőkészítő bizottság munkáját azzal is, hogy már 1995 márciusára rendelkezésére tudtuk bocsátani a bizottságnak azt az alkotmánykoncepci ót, amely szakmailag pozitív megítélést kapott elnök úr által is említett módon a belföldi és a külföldi szakmai körökben egyaránt. (9.50) Pozitívuma az előkészítés folyamatának mindenképpen, hogy megmozdult a magyar tudományos közélet - már amelyik az alk otmányozáshoz közel áll. Jó elképzelésnek bizonyult az, hogy a kormány felkérte a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetét arra, hogy koordinálja és kérje fel a szakma képviselőit, hogy készítsenek előkészítő tanulmányokat. Nincs ma Magy arországon olyan tudományos műhely, olyan kiemelkedő személyisége akár a közjogtudománynak, akár a közjogtudományhoz kapcsolódó más tudományágaknak, aki ne kapott volna intézményesen lehetőséget arra, hogy kifejtse véleményét, elmondja álláspontját. Ez meg könnyítette az alkotmányelőkészítő bizottság munkáját is, hiszen az értékes szakvélemények
