Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 22 (178. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
3525 olyan gazdag repertoárja állt rendelkezésükre, amely a politikai döntéseikhez, szakmai döntéseikhez megfelelő muníciót jelentett és megfelelő háttéranyagot biztosít ott. Ezt követően tisztelt képviselőtársaim - miután a kormány képviseletében és nevében kaptam szót - arról szeretnék szólni, hogy a kormány megítélése szerint a kialakult koncepció tartalmát illetően mely pontok azok, amelyek esetlegesen megváltoztatásra vagy átgondolásra szorulnak. Nyilvánvalóan szólnom kell - és jó szívvel teszem - az alkotmánykoncepció vitathatatlan előnyeiről. Vitathatatlan előnyeiről, amiről elnök úr is szólt előadásában, arról az alkotmányfilozófiai döntésről, amely az alapjogokkal , emberi jogokkal kapcsolatos - amelynek részleteire ez alkalommal nem kívánok visszatérni , arról a precizitásról, amely az alkotmányvédelem új fejezetbe foglalásával, az alkotmányvédelem intézményes és normatív eszközeinek kimunkálásával új fejezetet ny itott a magyar közjogi fejlődésben, hiszen ilyen összefoglaló módon, hogy alkotmányvédelem, a hatályos alkotmányban nem találunk rendelkezéseket. Mindenképpen üdvözölendő az az igény, amely a szigorúan vett normativitás érvényesítésével kapcsolatos az alko tmánykoncepcióban, ennek természetesen az igazi értékmérőjét majd a normaszöveg fogja elsősorban tükrözni és biztosítani. Ugyanakkor szólnom kell arról is, hogy melyek azok a kritikus pontok, amelyeket őszintén meg kell vitatnunk, hiszen az alkotmánykoncep ció és az alkotmány értékmérője, megítélésének mércéje - álláspontom szerint - az, hogy mennyire képes elősegíteni az ország jövőbeni fejlődését, ehhez a fejlődéshez mennyire képes stabil közjogi kereteket biztosítani. A kritikus pontokat sorra véve, magam is azzal kezdem, amivel elnök úr. Ez az állam és a társadalom kapcsolatára vonatkozó alkotmányos megállapítások tartalma. Még talán ehhez hagy tegyem hozzá azt, hogy a kritikusnak minősített, vagy további meggondolásra minősített témakörök, ezek két ténye zőből, két forrásból táplálkoznak az én gondolatrendszeremben. Az egyik az, amikor olyan döntések születtek, aminek a szakmai tartalma még további vitát igényel. A konfliktusok vagy a problematikus részek másik forrása az, amikor nem születtek meg a döntés ek és nagyon nehezen lehet tudni, hogy a koncepció elfogadása után mi lesz az a helyzet, mi lesz az a fórum, amikor a döntések már a normaszöveg megalkotásához is szükséges döntések még utólag pótolhatók lennének. Tehát elsőként a társadalom és az állam ka pcsolatáról szólva nyilvánvaló, hogy a normativitás előtérbe helyezése nem nélkülözheti azt, vagy nem mellőzheti azt, hogy bizonyos identifikációs megállapítások az alkotmányban ne szerepeljenek. Még akkor is, ha az alkotmánynak mentesnek kell lenni minden ideológiai beütéstől, minden ideológiai hatástól, ugyanakkor általános értékeket nyilvánvalóan deklarálnia kell. Ezek nem elméleti, ideológiai viták, hiszen az, hogy mi az állam feladata a társadalomban, mit kell megoldania az államnak a társadalomban, ez t ennél pontosabban kellene körülhatárolni az alkotmányban, és az is természetes, hogy e tekintetben, miután különböző államfilozófiai megközelítések jellemzik az alkotmányozás résztvevőit is, ebben a körben természetesen, hogy különböző álláspontok és kül önböző vélemények alakultak ki. A másik problémakör, amiről szeretnék szólni, ez a kormányzati rendszerrel kapcsolatos alkotmányos részek, illetőleg a kormányformához tartozó különböző elemek: az Országgyűlés, a kormány, a köztársasági elnök viszonyának el emzése az alkotmánykoncepció alapján. Természetes - és ez teljes egészében egyezik közjogi hagyományainkkal - a parlamentáris jellegű kormányzati forma, ami ugyanakkor a jelenlegi koncepcióban - álláspontom szerint - némi eltolódást jelent a korábbi hatály os alkotmányos erőviszonyokhoz, berendezkedéshez képest, és ha ezt konkrétumaiban megvizsgáljuk akár a köztársasági elnök jogkörénél, akár a kormánnyal kapcsolatos megállapításoknál, vagy kormányra vonatkozó rendelkezéseknél, akkor úgy tűnik számomra, hogy erőteljesen nő az Országgyűlés dominanciája a kormánnyal szemben és - azt hiszem, hogy valamennyien egyetértenek azzal, hogy - ez nem a jelenlegi kormány problémája. Ez minden leendő magyar kormány problémája is lesz abban az esetben, ha a kormány nem mar ad erős, ha a kormány politikai felelősségén alapuló önálló döntési lehetőségei az alkotmány alapján nem rajzolódnak ki világosan.
