Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 22 (178. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GÁL ZOLTÁN, az alkotmány-előkészítő bizottság elnöke, a napirendi pont előadója:
3521 Az új alkotmány a szabályozási elvek alapján az állampolgár, állam, társadalom viszonyrendszerében tartalmaz majd előremutató elemeket azáltal, hogy rögzíti az állam szerepvállalását a gazdaságban, a szociális, kulturális, egészség ügyi intézményrendszer működtetésében és a közigazgatásban. Tisztelt Országgyűlés! Az új alkotmány szabályozási elvei konszenzussal születtek meg, de nem vita nélkül. Sok kérdésben megütköztek a vélemények és a bizottság tagjai hosszú tárgyalásokon győzték meg egymást a maguk igazáról, amíg egyegy tárgykörben kialakult a legalább öt párt által támogatott álláspont. Ezért is tartott az eddigi előkészítő munka a vártnál hosszabb ideig. Melyek voltak a legérdekesebb vitapontok? Elsőképpen talán az állam szoc iális jellegének meghatározását, ezzel összefüggésben a gazdasági, szociális, kulturális jogok szabályozását említeném. Az alapjogok közül különös jelentősége van a tulajdonhoz való joghoz. A tulajdonjog és garanciái, illetve a hozzá kapcsolódó vállalkozás joga a személyi autonómia általános alapkőt jelentik az államhatalommal szemben. Másfelől a tulajdonhoz való jog és a hozzá kapcsolódó vállalkozás joga a civil szférában az állampolgárok egymáshoz való viszonyaként a piacgazdaság alapvető feltétele. A tul ajdon azonban kötelez, a tulajdonnak társadalmi funkciói vannak. Ennek hátterében az a felismerés húzódik meg, hogy az állampolgár státusát a társadalomban - bármennyire is jelentősek azok , nem csupán a klasszikus alapjogokra vonatkozó rendelkezések hatá rozzák meg. Az emberek állampolgári létezése a szociális jogokkal válik teljessé. Ennek megfelelően az egyenjogúság mellé értékként lép elő az esélyek egyenlősége. Ennek az összefüggésnek ma kettős aktualitása van. Az egyik szerint a közelmúltban végbemen t és részben még ma is tartó privatizáció következtében az állampolgárok nagy tömegei tulajdon nélkül maradtak. Ennek valamiféle ellensúlyozása nélkül állampolgárként való létezésük is hátrányt szenvedne. A másik lényeges aktualitás. A szociális jogok érv ényesülésének az állam mai teherbíróképessége határt szab. A kényszerítő szorítás ellenére az alkotmánynak hosszú távra szólóan kell meghatározni az állam és a polgár, az állam és a társadalom egymáshoz való viszonyát. Itt morális szempontok, például az, h ogy a társadalom hogyan viszonyul a munkához, politikai meggondolások, hogy az alkotmány társadalmi feszültségeket indukále, vagy éppen ezek elkerülését, megoldását célozza éppúgy számításba jönnek, mint a történelmi tapasztalatok számbavétele. Nevezetese n, hogy az új alkotmány a magyar történeti alkotmánynak éppen azt az elemét viszie tovább, ami miatt a legkevésbé lehetünk büszkék, tehát, hogy a társadalom kettészakadása folytatódike, és az említett gondolatok körüli vitában úgy tűnik, egyelőre az az á lláspont kerekedett felül, amely a gazdasági, szociális, kulturális jogok zömét nem alanyi jogként, hanem államcél jelleggel, állami kötelezettségvállalásként kívánta szabályozni. (Taps.) Már korábban említettem, hogy megoszlottak a vélemények a társadalm i, gazdasági érdekegyeztetés alkotmányban való megjelenítése ügyében is. Nem jutott nyugvópontra a nemzetközi jog és a belső jog egymáshoz való viszonyát illetően az úgynevezett monista és duoista nézeteket vallók vitája. A többségi vélemény szerint a mode rn kor követelményeinek a monista megoldás felel meg, ez van inkább összhangban az Európai Unió jogi mechanizmusával is, de a döntési rendszer szabályai szerint a hatályos megoldás került a koncepcióba. Az egy, vagy kétkamarás Országgyűlés kérdésében nem volt sok vita. Éles véleménykülönbség mutatkozott viszont a köztársasági elnök megválasztásának módja tekintetében. Más, sok érv elhangzott amellett, hogy az államfő semleges funkciójához jobban illeszkedne a nép által való választás, ebben sem irányoz elő a jelenlegitől eltérő megoldást a koncepció. Nem vezetett sikerre a bírói függetlenség intézményes keretét megteremtő országos igazságszolgáltatási tanács felállítására irányuló törekvés sem. Az ügyészség kormány alá rendelése ugyancsak vitakérdés maradt. Nem jött létre megállapodás az alkotmánybírák úgynevezett többcsatornás jelölését, illetve választását illetően sem.
