Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 22 (178. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF):
3515 Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Dobos Krisztina fra kcióvezetőhelyettes asszony, Magyar Demokrata Fórum, "Lesze ősszel évnyitó?" címmel. (Közbeszólás balról: Lesz.) Megadom a szót. DR. DOBOS KRISZTINA (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nagyon örülök, hogy képviselőtársaim ilyen egyértelmű vá laszt adtak a még fel nem tett kérdésre, mégis azt hiszem, hogy rendbontó módon - bár a Házszabállyal megegyezően - meg kell szólalni napirend előtt. Elsősorban a felsőoktatási intézmények és különösen a tudományegyetemek érdekében. Az elmúlt hetekben a kö zvélemény értesülhetett arról, hogy a tudományegyetemek rendkívül nehézséggel küszködnek, és az eddigi évek gyakorlatával ellentétesen most már nem az a kérdés, hogy decemberben ki tudjáke fizetni a fűtési számlát, vagy a villanyvilágítást, vagy a telefon számlát, hanem az a kérdés, hogy szeptemberben meg tudjáke nyitni a tanévet. Ez a gazdasági kényszer ma már odáig jutott el, hogy szó nincs egyetemi autonómiáról. Szó nincs arról, hogy az egyetemeken, a tudományos műhelyekben, a tudomány területével és az oktatás színvonalával foglalkoznának, hanem arról van szó, hogy kit kell ismét majd elbocsátani, hogyan lehet működtetni az egyetemet, hogyan lehet a hallgatókat valamilyen színvonalon - nem magas színvonalon , hanem valamilyen színvonalon képezni. Ennek egyik jellemző példája az, ami az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel történt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem nem egy egyetem a magyar felsőoktatásban, hanem a legnagyobb tudományegyetem, de nemcsak az ő példája int minket, hanem akár a szegedi, vagy akár a Kossuth Lajos Tudományegyetem is. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen egy vizsgálóbizottság vizsgálta meg a gazdasági helyzetet, és egypár olyan megállapítást tett, ami alapvetően arra ösztökélte a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportját, hogy elmondja , nagyon nagy a felelősségünk abban, hogy itt valódi egyetemről, vagy valódi autonómiáról legyen szó. A megállapítás egyik mondata, idézem: "A normatív finanszírozás bevezetésének szándéka arra kényszeríti az egyetemeket és főiskolákat, hogy a hallgatói lé tszámot növeljék." Tisztelettel kérdezem a parlamenti képviselőket: nem kormányprogram készteti arra az egyetemeket és főiskolákat, hogy végre elszabaduljunk az Albánia utáni szintről? Hogy végre Magyarországon is annyi felsőoktatásban lévő hallgató legyen , mint az Európai Unió számos országában. Nem arról van szó, hogy azt szeretnénk, hogy többen járjanak egyetemre és főiskolára? Arról van szó, hogy itt most kártékony volt az egyetem, mert fölvett hallgatót, és ezért megrójuk? Vagy a másik megállapítás. Ku riózumnak számító, kishallgatói tanszékeket össze kell vonni, esetleg meg kell szüntetni. Össze kívánják vonni, mondjuk a kínai tanszéket a japánnal, vagy az indiaival? Vagy akár - azt mondhatnám , hogy az arab tanszékkel? Mi folyik itt a tudomány terület én? Szeretném megkérdezni miniszter úr helyett államtitkár urat, hogy valóban úgy gondolja, hogy most jutottunk el odáig, hogy tönkretegyük azokat a tudományos műhelyeket, amelyek nagyon nagy nehézséggel, amelyek nagyon sok munkával kiépültek. Könnyű ma az t mondani, hogy semmi probléma, hiszen a felsőoktatási törvényt beterjesztette a kormány és ez meg fogja oldani a felsőoktatás helyzetét. Egyetlenegy számítás nem szerepel a felsőoktatási törvényben. Az a törvény, amelyik hemzseg a helyesírási hibáktól és a befejezetlen mondatoktól, az a törvény nem tekinthető olyan törvénynek, amelyik valóban megoldja a felsőoktatás helyzetét. Én szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a '70es években azért nem voltak autonómok az egyetemek, mert a politika alapvetően meghatározta működésüket, fejlesztésüket. Ma a gazdaság örve alatt jelenik meg az autonómia megszüntetése, ma gazdasági kényszerként jelenik meg az a furcsa helyzet, hogy az egyetemi tanácsülésen nemcsak az egyetemi tanács tagjai vesznek részt - mint az E LTEnek az ülésén , hanem a miniszter által meghívott oktatók vagy pedig külső gazdasági cégek. Hol tartunk a demokráciában? Hová jutott a felsőoktatás?
