Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 21 (177. szám) - Az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi ellátási normatívákról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS GYULA JÓZSEF, az MDF
3420 érvényesül. Egy olyan rendszer, bonyo lult rendszer, mint az ember, meg a még bonyolultabb rendszer, egy ország egészségügye két módon irányítható: vezérléssel és szabályozással. A reform gondolata a szabályozás, az önmagára visszacsatlakozó folyamatok önszabályozása volt, ahol a finanszírozás i eszközökön, a teljesítményfinanszírozáson keresztül meg kellett volna várni, amíg ennek hatásai valóban eldöntik, hogy a beteg tényleges szükségletei szerint az egyes régiók, megyék, városok valódi megbetegedési adatai szerint mire van ott szükség. Ez la ssan megy. Különösen azért, mert a finanszírozásban nagy eltéréseket adott az előző kormányzat a kórházaknak, jelezve, hogy évente, 45 év alatt megszűnnek a különbségek, tehát mindenki azonos feltételekkel kell hogy versenyezzék, és a verseny döntse el, h ogy ki marad meg és ki nem. Ehelyett a vezérlés - hogy is mondjam - tervgazdasági reflexei tértek vissza, s azt mondták, hogy nincs idő megvárni, amíg a társadalom szerves módon, a piac szerves módon megvalósítja a szükségletek szerinti elosztást, hanem no sza, essünk neki, találjuk ki, és gyorsan, azonnal hajtsuk végre! Nyilván közrejátszott, hogy a béremelésre szükség volt, nyilván közrejátszott, hogy a felére csökkent reálértéken, felére csökkent egészségügyi finanszírozásból már tovább nem volt fenntarth ató a rendszer, de kérem, akkor is: hát egy olyan országban, ahol nincs statisztika a megbetegedésekről, nincs területi megosztási egészségügyi térkép, nem tudjuk, hogy hol, milyen valós szükségletek lennének. Nincs, mert a Világbank erre a célra adott pén zét másfél év óta a Népjóléti Minisztérium nem tudta elkölteni, el sem kezdték a népesség egészségi állapotát vizsgáló felméréseket. Akkor milyen alapon lehet tervezni, és akárhány kreált mutatót milyen alapon lehet egy képletbe foglalva elrendelni, hogy m i legyen az egyes területeken a szükségleteket kielégítő egészségügyi ellátás. Hogy milyen eredménnyel, azt néhány személyes tapasztalatom alapján hadd mondjam el. Személyes, és ezért elfogult vagyok. Évekig a Korányi Kórház Baleseti Belosztályán dolgoztam - az "öngyilkos osztályon", népszerűbb, közismertebb nevén. Az ott folyó munka egy nagyon komoly szakmai bázist, emberi és technikai bázist hozott létre. Az öngyilkosok száma csökken ugyan, hála a Jóistennek, az elmúlt 5 év alatt fokozatosan, de az ipari balesetek, egyéb mérgezések száma nő, s várhatóan nőni fog az importált és nem kellően ellenőrzött veszélyes ipari technológiák és a mezőgazdasági növényvédelemben használt egyre veszélyesebb anyagok következtében. Tehát ez az osztály hősies munkával havi 600 beteget lát el 100 ágyán. Ebből a képletből 28 ágy maradna, ami azt jelenti, hogy másfél napos ápolási idő egy olyan osztályon, ahol egy gombamérgezett 68 hetet, egy foszforsavésztermérgezett 45 hetet tölt el, de egy altatószermérgezett sem igazán nyitogatja a pilláit másfél nap alatt, arra is 45 nap kell legalább, és utána még igencsak két markos fiúnak kell hazakísérnie, hogyha akkor már ki kell bocsátani. Ilyen eredmények születtek ebből a képletből. Egy országos feladatot ellátó intézet egy vár osi kórház egyik osztályaként kerül besorolásra, mert szervezetileg odatartozik, ez jut neki. Vagy a választókörzetemben, ahol ugyan Csintalan képviselőtársamat választották meg előttem, most a betegek, az ott lakók mégis nekem írják - már 1000 fölött - a leveleket, hogy megszüntetik az idegosztályt a Gyáli úti Markusovszky Kórházban, az idegosztályt, ahol elsősorban az agyi keringési betegeket kezelik, agyvérzetteket, agytrombózisosokat stb. stb., tehát egy népbetegségnek az ott lévő bázisa szűnne meg és a lakulna át utókezelővé vagy ápolási otthonná, aminek a működése, illetve működtetése a Balassa Kórház esetében tapasztaltak szerint egyáltalán nem megoldott. Ez az ágyszámcsökkentés Budapesten 3700 ágyat jelentene. Demszky Gábor főpolgármester úr igen büsz kén mondta, hogy 400 szociális ágyat, ápolási meg szociális otthoni ágyat tudnak ebben az évben létrehozni, ellentétben a vidékkel, tehát vidéken még rosszabb az arány. Az a 3700 ágy jelentős részben szociális okból ott tartott betegeket látott el, és enne k kiváltására mindössze 400 ágy lesz. Megcsinálni egyfelől az ellátás ilyen mértékű szűkítését, másfelől nem gondoskodni arról, hogy az eddig valamiért - nem egészségügyi indokból - ott lévő betegeknek legyen hova hazamenni, egy olyan minisztériumnak, amel yiknek a neve nem Egészségügyi, hanem Népjóléti Minisztérium, és két része van, a szociális és az egészségügyi ellátásért felelős rész, nem lehet, nem lehet megtenni, hogy ne vegyem észre, hogyha az egészségügyiben csökkentek, akkor ehhez a szociális ellát ásban bővítenem kellene. Erről nem tudom, hogy a minisztérium megosztása, két minisztériummá
