Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 14 (175. szám) - A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BARÁTH ETELE, az MSZP
3198 Az egyik, ami a szakmagyakorlás feltételének, önigazgat ásának felépítése, egy közjogi jellegű funkció, s el tudja választani az általános, szabad szándékokon alapuló érdekképviseleti, érdekérvényesítési funkcióktól, amire Tamássy István kollégám is utalt. Hadd tegyek itt egy kis kitérőt: már amikor a gazdasági kamarákról szóló törvény megszületett, akkor is többen fölvetették, hogy nagy szükség volna az érdekképviseletekről szóló és általában az érdekérvényesítésről szóló törvényre, hiszen pontos különbséget tenni a kettő között, a felelősségek határait meghatá rozni akkor tudjuk csak, ha a másik oldalát is majd törvényi keretek közé tudjuk szorítani, vagy legalábbis törvényi feltételeket tudunk a cselekvésnek adni. Ennél a törvénynél szeretném kiemelni azt is, hogy hála istennek, megint egy olyan törvényről tárg yalunk, ami abszolút politikamentes feltételekben kell hogy megszülessék, tehát ideális esete ennek egy többpárti konszenzus. Örülök ezért Lányi kollégám előző hozzászólásának. Megint egy olyan törvényről tárgyalunk, ami tulajdonképpen a cselekvést, az egy üttműködést készteti, hiszen ezeknek a kamaráknak a létrejötte, ennek a szerveződésnek a létrejötte megteremti nemcsak az ő oldalukról, hanem a másik oldala, vagy együttműködés irányába és az önkormányzatok felé, a magánszféra felé, az állam felé is a part neri viszonyt, tehát létrehoz egy lehetséges együttműködést rendezett formában. Mindenféleképpen megint csak pozitívan kell hangsúlyozni, hogy az utóbbi időben - Tamássy úr ezt is elmondta, államtitkár asszony is utalt rá - a törvényfolyamatnak szerves gon dolata volt a decentralizáció. Itt is egy olyan kamarai rendszerről van szó, amely területi kamarákra épül föl, mint kamara vagy kamarák, amelyeknek helyi szervezetei léteznek, saját jogon, saját akaratból létrehozva, tehát mindenféleképpen a lehető legjob ban alkalmazkodik az alulról fölfelé építkezés elvéhez, az önmagunk által történő önmeghatározás irányába. Én azt hiszem, hogy ezek a viszonyok és ez a szemléletmód, ami ezeket a törvényeket áthatja, mindenféleképpen említésre méltó. Szeretnék azért egyké t dolgot kiemelni, mert a törvényről konkrétan aránylag kevés szó esik egy ilyen általános fölvezetőben; kiemelni, hogy nagyon lényeges eleme ennek pontosan a polgár védelme, a minőség védelme, az alkotás védelme, a minőség mindenféle szempontból történő k örüljárhatósága, és ebből adódóan az a folyamat, ami tulajdonképpen a tevékenységet most már természetes mederbe terelheti. Szeretném kiemelni a törvénynek nagyon fontos elemeként a jogosultság kérdését. Hiszen akkor tudunk megfelelő minőséget alkotni, hog yha azok végzik a feladatot, akik ahhoz a dologhoz értenek, akik erre jogosultak. Egy nagyon érdekes evolúciós folyamatnak voltunk tanúi az elmúlt időszakban: az 1960as években, a '70es években gyakorlatilag mindenki, akinek közép, felsőfokú végzettsége volt, tervezési jogosultsággal rendelkezhetett. Ez annak a nagyon nagy építési folyamatnak volt köszönhető, amit akkor nem tudtak ellátni tulajdonképpen a felsőfokú végzettséggel rendelkezők. A '80as években már megjelent olyan rendelet, amelyik tulajdon képpen az alacsonyabb végzettségűeket olyan kategóriába sorolta, amely a szabványosítás keretein belül a típustervek adaptációját jelentette. A '80as éveknek a vége felé már tulajdonképpen ehhez a mai kamarai törvényben megfogalmazott jogosultsági rendsze rhez közeledtek a jogosultsági feltételek, kivételeket lehetett akkoriban alkalmazni. 1990ben a KÖHÉM hozta tulajdonképpen azt a rendeletet, amelyik attól kezdve már gyakorlatilag a felsőfokú végzettek és gyakorlattal rendelkező felsőfokú végzettek kezébe tette az irányítás lehetőségét. Miközben ezt elmondom, el kell mondani azt, hogy természetesen nem szorulnak ki azok sem, akik eddig már nagyobb gyakorlatot szereztek és nem egyetemi diplomával rendelkeznek, hanem főiskolai vagy technikusi végzettséggel, hiszen pontosan a kamarai törvény kapcsán fölerősödő műszaki ellenőrzési, minőségellenőrzési folyamatban, illetve magának az alkotó folyamatnak
