Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ):
3106 Ezt a szerves fejlődést hiányolom ebből az elképzelésből. Ugyanis meg lehetne csinálni - ezen közben a pénzügyminisztériumi államtitkár úrra nézek , amikor arról van szó, hogy mi lenne ennek a tőkefedezetnek a fedezete. Kérem, az a pénz, amelyet államosítottak '46tól '50ig, az 500 milliárd, az ötven év alatt befizetett, mint hal lottuk Bogár Lászlótól, 14 évnyi nemzeti jövedelemnek megfelelő összeg, amely nem került be tőkeként a nyugdíjrendszerbe, az nem veszett el. Az megvan: gyárakban, intézményekben. Mondhatnám, megvolt. Mert ezeket önök szíveskedtek privatizálni. S ez a priva tizációs bevétel, ez lenne a fedezete az átmenetnek. Ha tehát a hozzá vezető út nehézségeiről beszélek.... és Kiss képviselőtársam azt kérte, hogy legyen valakinek ötlete, hogy ezt miként lehet könnyíteni. Nagyon egyszerűen. A mai nyugdíjasok nem kegydíjas ok, nem szociálisan támogatásra szorulók, nem szerencsétlenek, hanem tisztes, becsületes munkával, egy élet munkájával, a tőlük levont, ki nem fizetett munkabérből levont társadalombiztosítási járulék fejében jár nekik az a nyugdíj, amit egykor munkabérben nem kaptak meg, és jár nekik a nyugodt megélhetés. Az ő munkájuk ott van a gyárakban, az intézményekben, és ott van most a költségvetés zsebében mint privatizációs bevétel. Akkor ne tessék úgy csinálni, mintha az eltűnt volna, és nem lenne meg a nyugdíj t őkefedezete. Mintha ezt most kellene akkumulálni egy rendkívül vonzó pénzügyi rendszerben. Ha én lehetnék az a bankár, aki állami segédlettel, az állam elnyomó hatalmának erejével, a törvény erejénél fogva úgy szedhetném be havonta, fix befizetés formájába n az állampolgárok fizetésének 102030akárhány százalékát, hogy majd 2025 év múlva, attól függően, hogy milyen ügyesen gazdálkodtam vele, kezdem először visszafizetni.... De ha ügyetlen, akkor ... Senkit nem lehet a törvény erejével arra kényszeríteni, hogy jól gazdálkodjék. Ha ilyen helyzetben lennék, akkor én is azt mondanám, én Istenem, jó Istenem, adj nekem egy ilyen lehetőséget. Gondolom, jobban imádkoztak nálam azok a nagyrészt, sőt kizárólag külföldi tulajdonú biztosítótársaságok, amelyek erre a f él költségvetésnyi, hatalmas, évi fix bevételre számítanak. Mire számít ezzel szemben a költségvetés? Arra számít, hogy állampapírokba kényszeríti ezeket a befektetéseket, amelyek valóban beruházási tőkeként megjelenve élénkíteni fogják a gazdaságot. Ha vi szont erre számít - és nyilván erre számít, még az államtitkár úr is mást nem mondhat, minthogy ez a lényege az egész játéknak , akkor tessék megmondani nekem, mi a különbség eközött és a békekölcsön között. Az a különbség, hogy még Rákosi elvtárs sem mer te kötelezően elrendelni formálisan. Mi most kötelezően rendelnénk el. (A képviselő közben ütemesen dobol a pulpituson.) Tehát ha egyszer arról van szó, hogy át kell térni a tőkefedezeti rendszerre, senki nem vitatja. NyugatEurópában 1011 százalékban így működnek a társadalombiztosítók. De akkor tessék szíves lenni a tőkét hozzátenni, és ne tessék azt eljátszani, amit az elődeik, hogy az államosított pénzzel, a befizetésekkel felélték az ország múltját, ne tessék eljátszani, amit önök játszanak, hogy a ga zdasági megszorításokkal a jelenét, és miután ez sem elég, most a jövőjét próbálják felélni egy vélt gazdasági növekedés oltárán. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Tájékoztatásul közlöm, hog y a Magyar Demokrata Fórum időkerete is elfogyott. Szólásra következik Szolnoki Andrea képviselő asszony, Szabad Demokraták Szövetsége. Szólásra készül Torgyánné Cseh Mária képviselő asszony, de jelzik, hogy mégsem. Ezért Kelemen András képviselő úr készü l szólásra. (Dr. Kelemen András: Elfogyott az időkeret.) Elfogyott az időkeret. Akkor viszont már nincs ellenzéki képviselő jelentkezése. Megadom a szót Szolnoki Andrea képviselő asszonynak. DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ) :
