Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ):
3107 Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képvi selőtársaim! Nem maradt sok, egy kicsivel több mint három perc arra, hogy a rokkantnyugdíjasokról és a rokkantsági nyugdíjak reformjáról beszéljek önöknek. Két és félmillió magyar nyugdíjas között több százezer azok száma, akik nem a nyugdíjkorhatár elérés ével vagy a ledolgozott évek számával jutottak nyugdíjhoz, hanem egészségi állapotuk megromlása következtében kapnak rokkantsági nyugdíjat. Magyarországon a rokkantnyugdíjasok száma évről évre dinamikusan növekszik. A korhatár alatti rokkantnyugdíjasok szá ma 1992ben 307 ezer fő volt. 1995ben már 358 ezren voltak. Ennek megfelelően a rokkantsági nyugdíjakra kifizetett összegek is dinamikusan emelkedtek. Míg 1992ben 33 milliárd 258 ezer forintot költött az egészségbiztosító rokkantsági nyugdíjakra, 1995be n már szinte megduplázódott: 64 milliárd 234 millió forint volt. A rokkantnyugdíjasok életkora is érdekesen alakul. Kis számban vannak a 2529 éves korúak, de azért vannak. A legtöbb rokkantnyugdíjas éppen a nyugdíjas évek előtti évekre esik, 50 és 59 év k özöttiek közé tartozik. Ha a rokkantnyugdíjasok országon belüli elosztását nézzük, azt figyelhetjük meg, hogy a Dunántúlon, főleg a nyugati határvidéken igen kevesen kérik rokkantosításukat, és kevesen is kapnak rokkantsági nyugdíjat. A keleti országrészbe n, SzabolcsSzatmárBereg megyében vagy Pest megyében sokkal több a rokkantnyugdíjas. Míg 1976ban csak 79 ezren voltak új igénylők, 1995ben megduplázódott a számuk: 123 479 új igény jelentkezett. Ebből a 123 479 új igényből az orvosi bizottságok, mármint az Országos Orvosszakértői Intézet orvosszakmai bizottságai, a nyugdíjkérelmek felét elutasították. Ha azt vizsgáljuk, hogy az új rokkantak milyen betegségek miatt kerülnek rokkantosításra, akkor első helyen a keringési és érrendszeri betegségek szerepeln ek, míg második helyen az elmezavarok, harmadik helyen a csontváz, izom és kötőszövet betegségei, míg negyedik helyen a daganatos betegségek. Megjegyzem, ezek a betegségcsoportok nem térnek el az országos mortalitási és morbiditási mutatóktól. Komoly kapcs olat mutatkozik ugyanakkor az új rokkantak száma, aránya és a munkanélküliségi ráta között. Ahogy a munkanélküliek száma emelkedett, úgy nőtt az új rokkantnyugdíjasok száma is. Ismert fogalom a látens betegség fogalma, amely annyit jelent: amíg a dolgozó m unkaviszonyban van, nem törődik betegségével vagy betegségeivel, de amikor a munkanélküliség fenyegeti, a meglevő betegségekre aktivizálódik. Általában véve elmondható, hogy a rokkantsági nyugdíj az elmúlt években kiéleződött munkaerőpiaci és szociális fes zültségek között az egyik legkedvezőbb feltételű biztosítássá vált. A rokkantsági ellátások szabályrendszerének módosítása több évet vehet igénybe. Kapcsolódhat a nagy nyugdíjrendszer átalakulásához, de önállóan kis lépésekben is realizálható. Az elképzelé sek szerint három forma kerülne kialakításra. Az első az ideiglenes rokkantsági járadék. A második az állandó rokkantsági járadék. A harmadik a rokkantsági nyugdíj. Ideiglenes rokkantsági járadék járna annak, akinek munkavégzőképessége 67 százalékos mérték ben csökkent és az egészségi állapot alapján belátható időn belül, maximum öt éven belül, teljesen rehabilitálható. A járadék folyósításának feltétele a kötelező rehabilitációs eljárás. A második forma az állandó rokkantsági járadék, amely a munkavégzőképe sség 67 százalékos csökkenését jelentené, és a rehabilitációs folyamat eredményeképpen várható esetleg a rehabilitáció, de a teljes munkába állás ettől sem valószínűsíthető. A harmadik végezetül a rokkantsági nyugdíj, amely 100 százalékos munkaképességcsö kkenéssel járna, és az egészségi állapot visszafordíthatatlanságát jelenti. (Az elnök pohara megkocogtatásával figyelmezteti a képviselőt az idő leteltére.)
