Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): - GAÁL GYULA (SZDSZ): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KISS JÓZSEF (MSZP):
3102 De ahogy a következő generációváltás is bekövetkezik, akkor ezzel a problémával szembesülni fognak, hogy megint probléma van azo knál, akik földtulajdonukból élnek, az öregségükről való gondoskodással. Az új rendszernek valamilyen módon ezt is kezelnie kell és változtatni kell. A másik, amit ezzel kapcsolatban mondani lehetett, hogy a kormány rossz úton indult el, Torgyán képviselő úr ezt mondta, és közben itt is elhangzott olyan, hogy csak olyan reformban szabad gondolkodni, amelyik javítja a nyugdíjasok helyzetét és számos pozitív feltételnek egyszerre megfelel. Ilyen elméleti mintát persze föl lehet állítani. Ha nagyon triviális a karok lenni talán erről a helyről, mert most már tvközvetítés úgy sincs, akkor azt mondaná az ember, hogy egyszerre maradni érintetlennek, meg mást is csinálni, persze azt egy időben nagyon nehéz. Úgy tűnik azonban, mint hogyha nem azért indul, úgymond, a kormány rossz úton, mert lenne egy jó út, amit ki lehet választani. Nem. Itt mindegyik útnak megvannak a maga ellentmondásai, megvannak a maga zökkenői, meg kell találni azt, amelyik a legkevesebb korrekcióval és a legkisebb kárral vezethet el egy új ren dszer felépítéséhez. Nincs igazán jó út, hiszen akkor azt azonnal letennénk ide egymás mellett, és nem lenne olyan képviselő, azt hiszem, se kormányzati, se ellenzéki oldalon, aki ne ezt az egyedül üdvözítő, jó utat választaná, amelyik megteremtené mindazo kat a feltételeket, amiket egy igazi optimális nyugdíjrendszerrel kapcsolatban mi megfogalmazhatnánk. A következő kérdés az - és erről a vita itt nagyon régóta zajlik , hogy rendszerspecifikuse a nyugdíjrendszer. Mint hogyha néhányan azt gondolnák, hogy az. Az igaz ugyan, hogy az úgynevezett volt szocialista országokban nem volt olyan nyugdíjrendszer, amelyik tőkefedezeti elven működött volna, mert ezt az anakronizmust azért nem vállalta föl senki. Ott minden egyes nyugdíjrendszer felosztókirovó rendszer ű volt. Ugyanakkor az is igaz, hogy az akkor is kapitalista országok közül számos nyugdíjrendszer felosztókirovó rendszerű. Innentől kezdve nincs igazi ideológiai oka annak, hogy valami választást tegyünk. Nem ideológiai alapokon kell választani, nem azé rt kell rendszert váltani a nyugdíjrendszerben, mert a nyugdíjrendszer az elmúlt átkos akárhány évhez kötődően felosztókirovó rendszerű, erről szó sincs. Egyszerűen csak arról lehet szó, hogy praktikus gazdasági, társadalmi okai vannak annak, hogy valamil yen módon egy változás bekövetkezzék. Csak ezek lehetnek az igazi okok. Hiszen nem mondhatjuk azt, hogy az egy szociálliberális vagy liberálszociális, vagy kommunista, vagy akármilyen csökevény volt, a Bismarck által annak idején megalapozott német nyugdíj rendszer, amelyik egyértelműen a mai napig felosztókirovó rendszer volt, és amelyiknek a válságtünetei ugyanúgy megjelentek, függetlenül attól, hogy ott azért más a gazdaság teljesítőképessége, és másként jelentkezik a gazdasági válság is abban az országb an, mint ahogy nálunk is megjelentek az itteni rendszernek a válságjelenségei. Ugyanakkor még egy érdekes dolgot. Ha a váltásnak vannak praktikus okai, akkor lényeges különbség következette be az elmúlt két évben vagy három évben a praktikus okokban, amió ta az akkori kormánypártok ugyanúgy, mint az akkori ellenzék, azaz mi, szinte egy emberként támogatta egy kiegészítő és önkéntes nyugdíjpénztárrendszernek a megalakulását, amiben jelenleg már 6,5 milliárd forintnyi tőke halmozódott föl, mióta ezt bevezett ék, hiszen akkor egyértelmű volt, hogy a váltásnak az iránya csak ez, és valószínűleg akkor is praktikus okai voltak annak, hogy a kiegészítő nyugdíjpénztár intézményrendszerét, mondjuk, nem felosztókirovó rendszerben képzelték el. Innentől kezdve én felt ételezem, hogy azon az oldalon sincs elvi elutasítás egy nem felosztókirovó, hanem egy tőkefedezeti vagy várományfedezeti elvű biztosítással szemben, mert ez a korábbi példa ezt mutatja. S ezek után röviden arról szólnék, hogy mi volt ma itt az ajánlat, m ert ez mint hogyha egy idő után elsikkadt volna. Voltak itt félreértések, és voltak félremagyarázások. A félreértéseket meg lehet érteni, hiszen két dolgot egyszerre próbáltunk itt ebben a politikai vitanapban lebonyolítani. Az egyik az, hogy néhány alapel vről és alapkérdésről beszéljünk, aztán utána ilyen kétpercesekben szépen belementünk a részletekbe, éppen csak jelentkezni nem jelentkezett még senki ebbe a részben megalakuló vagy megalakítandó új nyugdíjpénztárba. És elképzelhető persze,
