Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ):
3084 indokolható, tehát az, hogy a költségvetés itt a forrást közadókból biztosíthassa. Végül - vagy talán nem is egészen végül - szólni szeretnék egy olyan gondolatról, a melyről ... ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Harminc másodperce van összesen, képviselő úr. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP) : Ha ennyi van összesen, akkor tényleg végül fogok szólni. Nevezetesen hogy a vagyonjuttatás kérdéséről még egyetlen képviselőtársam sem beszélt. M árpedig ez egy elvarratlan szál. Van érvényes döntés. Van ezzel ellentétes kormányzati álláspont, és valahol itt a lyukak betömésénél, azt gondolom, ezzel a kérdéssel behatóan kell foglalkozni. Tehát ma itt sok minden részlet felmerült, és talán még a hátr alevő időben fel fog merülni, nem hiszem, hogy lezárható parlamenti szinten is ez a vita. Ezért azzal zárom most a mondanivalómat, hogy a következő parlamenti nyugdíjvitáig köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps mindkét oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Surján László felszólalását. Egyben bejelentem, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt felhasználta a teljes időkeretét. Most soron következik Sarkadiné dr. Lukovics Éva, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Őt követi majd Mádi László, a Fides z részéről. Megadom a szót Lukovics Éva képviselő asszonynak. DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ) : Köszönöm, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! A jelenlegi nyugdíjrendszerről szeretnék beszélni és annak tükrében mindazokról a várható kilátásokról, amelyekre akkor számíthatunk, ha minden megy tovább a régiben. Ezek a kilátások - egyszerűen és röviden - rosszak. Sajnos nem rémképek, mert tények és adatok mondják ezt nekünk. Először is mi a helyzet most nyugdíjügyekben? Mindenki elégedetlen vele. Nyugd íjas és munkavállaló, munkáltató és járulékfizető egyaránt. Magas a járulék, amelyért alacsony szintű nyugdíj jár. Már önmagában ez egy képtelenség. Sőt, a magas járulék nem fedezi még ezeket a rendkívül alacsony nyugdíjakat sem. A nyugdí jalapban csakúgy, mint az egészségbiztosításiban is éves szinten benne van mintegy 20 milliárdos hiány - állandóan benne van , amelyet ki más vagy mi más pótolhatna az alapokban, mint mi magunk, adófizető állampolgárok. Az állandó hiánynak természetesen f ontos oka az is, hogy sokan, túlságosan sokan nem szeretik vagy nem tudják megfizetni a járulékot. A két alap - az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási - göngyölített hiánya már a 220230 milliárdra rúg. Ennek a hiánynak a túlnyomó többsége az elmúl t háromnégy évben gyűlt ekkorára. Sajátos ellentmondás, hogy pont ezektől az évektől vannak felelős kezelői az alapoknak: a biztosítási önkormányzatok. Azt, hogy miként is állhatott elő ez az áldatlan helyzet, számtalan körülmény idézte elő. Érdemes ezekr ől is néhány szót ejteni, mert a változtatás indokai elsősorban ebben a körben keresendők. Ez a kintlevőséghiány mára egész egyszerűen kezelhetetlenné vált. Több százezres, hozzávetőlegesen 400 ezer az adósi kör, amelyben a legnagyobb adósok az állami tul ajdonú cégek. Egészen elképesztően hangzik, de a tbalapokba jelentős összeget a közintézmények sem fizettek be, amelyek megkapták a költségvetéstől a tbnek járó pénzt, de azt nem fizették be oda, ahová kellett volna. Ez utóbbi dolog szerencsére ma már ne m fordulhat elő, hiszen a kincstár felállítása legalább ezt a gondot orvosolni tudta. Az adósok jelentős köre továbbá csak fantomadósoknak tekinthető - hiszen nincsenek. Megszűnt szervezetektől pénzt látni egyenlő a lehetetlenséggel. De kinek van ma mersze ezeket egyszerűen leírni? Hiszen ez biztatás a jövőbeni nemfizetők számára. Csak tessenek bátran nem fizetni, majd egyszer az önök adósságát is elfelejtjük.
