Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ):
3085 Sok tehát az adós és sok az adósság. Amiből a tapasztalatok szerint vajmi keveset lehet behajtani. Az ez évre tervezett 54 milliárdos cél egyenlő a veszett fejsze nyelének keresgélésével. Néha viszont a lehetetlenre is vállalkozni kell. Hátha sikerül. Többen értetlenül szemléljük, miért fordulhat elő, hogy ilyen elképesztő mennyiségű pénz nem folyik be az alapok kasszájába? Viszont ha utánanéz az ember, milyen a nyilvántartási és ellenőrző rendszer, az elszörnyedésen túl már nemigen csodálkozik. Emberek kézzel nyálaznak kartonokat, mint tudjuk, legalább 400 ezret. Akták állnak hegyszám. De azt sem lehet tudni, hogy X, Y egy adott évben mennyi járulékot fizetett be pontosan, vagy mennyit nem fizetett be, vagy mennyit nem fizettek be utána. Ma meg kell mondani: hiába lettek gazdái és kezelői a tbalapoknak az önkormányzatok. A nyugdíjbaj és az egészségbizt osítási baj baj maradt. Mert nem elég, hogy gazdája legyen valaminek, ha a felelősségi kérdések nincsenek tisztán megoldva és elhatárolva. Ez az elhatárolás aztán kellően bonyolult feladvány, mert ki tud és ki mer arra ma jogszerű, alkotmányos és az érdeke ltek számára is méltányos és elfogadható választ adni, hogyan legyen - és kell hogy legyen - állami felelősség a nyugdíjak garantálására olyan körülmények között, amikor a járulékokból befolyó pénzt az államtól elkülönült szervezet kezeli. Illúzió azt hinn i, hogy ahová sok pénz, nagyonnagyon sok pénz befolyik, az nem válik valamiféle hatalmi és erőcentrummá. Gondoljanak csak bele, a két alap az állami költségvetés csaknem felének megfelelő összeggel gazdálkodik. Közel ezermilliárd forinttal! Közhelyszerűen visszatérőek a hírek, amelyek arról szólnak: sok a feszültség a biztosítási önkormányzatok és az állam között. Leegyszerűsítve a képet, mindkét fél gyanakodva és szemrehányóan tekintget egymásra. Az önkormányzatok - minden jogi alappal - számon kérik az á llamtól, hogy nem teljesítette kötelezettségeit. (14.00) Például elmaradt a megfelelő vagyonjuttatás, nagyok az állami vállalatok járuléktartozásai, az állam viszont nincs meggyőződve arról, hogy az önkormányzatok minden elvárhatót megtettek költségeik csö kkentésére és valóban a jó gazda módjára történő gazdálkodás irányába haladnak. Magam is a szociális és egészségügyi bizottság tagjaként gyakran vagyok tanúja az állam és a biztosítási önkormányzatok képviselői nem éppen bizalomteljes párbeszédeinek. Nincs ez így jól, de mitől is lenne az? Hiszen az elvarratlan szálak nap mint nap felszínre jönnek, megoldani pedig a felelősségi kérdéseket egy ilyenfajta felállásban jogi eszközökkel majdnem képtelenség. Hiszen az önkormányzatok minden egyes újabb tisztázó lé pést saját önállóságuk csorbítási szándékaként élik meg. Az önkormányzatok felálltak, működnek, és ma nem ismerek olyan realitást, amely ne számolna velük. Az állam viszont nem teheti félre saját felelősségét például a nyugdíjkifizetések garantálására, ame ly viszont az önkormányzatok további felelősségnövelése ellen ható tételként értékelhető. Mint már említettem, bonyolult a feladvány, de már arról is szó volt, hogy időnként a lehetetlent is meg kell próbálni. Ennyit a szervezeti okokról, nézzük a tartalmi akat. (Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el) Mi az, mi is az a felosztókirovó nyugdíjrendszer - ugye, milyen szörnyen hangzik? , amilyen ez a miénk is? Korántsem szakmai megfogalmazásban annyit jelent, hogy az adott évben befolyó járulék- és egyéb bevételek képezik az adott évben kifizetendő nyugdíjak fedezetét. A nyugdíjakat a szolgálati idő és a kereset alapján állapítják meg, vagyis amit egy évben beszedünk, azt még abban az évben ki is osztjuk. Ez a rendszer mindenképpen a gazdaság adott és aktuális általános állapotát kifejező rendszer, hiszen ha csökken a gazdasági teljesítmény, veszélybe kerül a nyugdíjalap biztonsága a garantált és már megállapított, megszerzett jogként működő nyugdíjigények folyamatos fi zetési kényszere miatt. Tartalékok nincsenek, viszont állandó és növekvő a hiány. A csökkenő gazdasági teljesítmény a járulékfizetők csökkenését eredményezi, de nem elég így önmagában ez a gond. A volt
