Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter:
3073 biztosan így van, s ha ez igaz, akkor érdemes belevágni egy olyan ambiciózus tervbe, amely az ország gazdasága számára évente nagyságrendekkel növekvő, tartós, legalább 2025 évre lekötött lakossági megtakarításokat tud gerjeszteni. Ezt csak egy tőkefedezeti nyugdíjelem képe s biztosítani. Érdemes - és ezt most mint pénzügyminiszter is mondom - akkor is meglépni ezt, ha ezzel átmenetileg költségvetési többlethiányt vállalunk - és gondolom, nem kis dolog ezt hallani egy pénzügyminisztertől... (Szórványos derültség.) Az egyeztet ések során a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat rendszeresen elmondja, hogy ha minden pozitív tényező bejön - amivel mi is számolunk , akkor egy magasabb szintű nyugdíjrendszerhez is van forrás. Bár efelől vannak bizonyos kételyeim, de fogadjuk el, hogy van forrás. Ebben az esetben azonban nem teljesül az az első számú követelmény, amelyet hozzászólásomban már említettem: az igen magas járulékteher csökkenése. Magyarországon ugyanis az élőmunkaköltségekhez képest 58 százalék a társadalombiztosítási terhelés; tehát 100 forint bérre 58 forint teher jut. A fejlett Európában 3040 százalék között van ez a tipikus járulékteher; s csak megemlítem, hogy KeletÁzsia országaiban ez 1020 százalék, Japánban közel 20 százalék ez az arány. Mi úgy számolunk ma - ez itt min t kérdés, mint felvetés is elhangzott , hogy egy olyan 510 százalékpont közötti csökkenés az, amely még biztosítja a ma nyugdíjban lévők és nyugdíjba menők nyugdíjához szükséges hátteret és ugyanakkor a gazdasági növekedés szempontjából egyfajta lendület et adhat. A mai magas járulékteher csökkenti a magyar termékek versenyképességét a nemzetközi piacokon, beszűkíti a vállalkozások mozgásterét - tehát borzasztóan káros. Ebből következően mindenkivel egyetértek, aki a járulék csökkentésének igényét veti föl . Mi az, ami ma az egyik legnagyobb probléma a gazdaságunkban és a társadalomban? Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy a feketegazdaság az, amiből nem jön állami bevétel, és emiatt van a tisztes adófizetőknek magas adóterhe és járulékfizetési kö telezettsége. Igen figyelemreméltó adatok vannak arról, hogy a vállalkozások gyakran minimumbéren foglalkoztatnak magas kvalifikációjú szakembereket - idézőjelben minimumbéren , illetve maguk a vállalkozók is minimális adózott jövedelmekből tartják fent n éha sokmilliós gépkocsijaikat. Mi segíthet ezen? Többek között egy olyan nyugdíjprogram, amelyben a befizetések szorosan kötődnek a kifizetésekhez, és az élőmunka terhelése elfogadható szintre mérséklődik. Mindezt a jelenlegi járulék- és nyugdíjrendszer ne m képes egyidejűleg teljesíteni. A piacgazdasági viszonyokhoz való felzárkózás egyben azt is igényli, hogy ne valamennyi elosztási rendszer garantálja a szociális funkciót, hanem a szelektív szociálpolitika legyen az, amely ezt egy helyre centralizálja. Sz ét kell tehát választani a szolidaritási és az egyéni érdekeltséget, valamint a szociális funkciót. Rendet kell tehát ezen a téren csinálni. Ennek megfelelően az alapnyugdíj a szolidaritási, a tőkefedezeti nyugdíjelem az egyéni érdekeltséget, a szociális f unkciót pedig a szelektív szociálpolitikai rendszer kell érvényesítse, és akkor minden funkciónak megvan a maga eszközrendszere. Mit tud még a tőkefedezeti pillér? Azt, hogy a járulékfizető egyéni számláján gyűlik a megtakarítás, így folyamatos információj a van a biztosítottnak arról, hogy mennyi pénze van, amikor nyugdíjba megy, mire számíthat. Ráadásul meghatározott korlátok között, egyéni döntés szerint örökölhető a befizetett összeg; azok között a korlátok között, amelyekről egyébként itt már szó volt. Ez, úgy gondolom, igen vonzó; végre az úgynevezett nagy kasszában nem tűnnek el egy élet során befizetett súlyos összegek, mert ez bánt sokakat. Nyilvánvaló, hogy vállalni kell egy bizonyos szintig a szolidaritást; ezt teljesíti az új nyugdíjrendszer első, úgynevezett alapnyugdíja. Természetesen megértem azokat, akik a nyugdíjrendszer biztonságát féltik, vagyis félnek attól, hogy az új, vegyes finanszírozású rendszerben keletkező tartós megtakarítások esetleg elúsznak. Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy mint a világon mindenütt, a tartós megtakarítások tőkepiacon történő felhasználásának biztonságát meg lehet teremteni. (13.00)
