Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
3063 gazdaságitársadalmi kihatással bírnak, melyek hátt érbe szorulása vagy perifériára kerülése a társadalom egészére katasztrofális következménnyel járna. Mire utalok közelebbről? Ma Magyarországon 2 700 000 nyugdíjas van, és 4 millió állampolgár képezi a lakosság aktív, keresőfoglalkozást űző részét. Miután az önálló társadalombiztosítási rendszerek, mint amilyenek az OTI, a MABI - és még sorolhatnék másokat - voltak, a háború után tönkrementek, illetve államosításra kerültek, s miután az Antallkormányzat alatt kialakított Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat már csak vagyon híján is fényévnyi messzeségben van attól, hogy önellátó nyugdíjrendszer bázisát képezze, miként az elmúlt évtizedekben, ma is az a gyakorlati helyzet, hogy a mindenkori nyugellátás alapját és fedezetét az aktív népesség produktuma utáni járul ék képezi. Ezt tudjuk. Valójában a nyugdíjak összességét régóta nem tudja fedezni, ezért a nyugdíjrendszer a nyugdíjjárulékok mellett rendszeres költségvetési támogatásban is részesül. Azt hiszem, nem nehéz belátni, még ha rendkívül leegyszerűsített is ez a közelítés, hogyha ma élne és koránál fogva a jelenlegi aktív népességet növelné az a sokak szerint 5 millió meg nem született állampolgár, akiket a demográfiai viszonyaink miatt szót emelők oly sokszor szóba hoznak, vagyis ha 4 millió helyett 9 millió em ber produktuma utáni járulék állna rendelkezésünkre, akkor egyfelől ma az egyes aktív embert, de a magyar gazdaság egészét is egyrészt sokkal kisebb összegű járulékfizetés terhelné, másfelől a nyugdíjasok nyugdíjellátásának biztosítása sokkal bőkezűbben, m agasabb színvonalon valósulhatna meg. A XX. század végén mégiscsak be kell látnunk, hiába van törvényben előírt általános, kötelező biztosítási rendszer, egy társadalom igazi biztosítása megfelelő számú aktív népesség létezésében rejlik. Mint ahogy százado kon át, most is a gyermekvállalás, a gyermekáldás az igazi biztosítéka az ember jövőjének. A keresztény értékek szóhasználatát, most a mindenki számára való közérthetőség érdekében há trahagyva, kimondom: egy nemzet, egy társadalom elöregedése létezésünk, jövőnk húsbavérbe vágó kérdésévé válik. Mert igen tisztelt képviselőtársaim, a mai 2 700 000 nyugdíjast még megnyugtathatjuk, hogy ma még, ha nehezen is, ha keserves, és egyes érdekek et hátrányosan érintő nyugdíjreformmal összekötött intézkedések árán is, tudnunk kell biztosítani a nyugdíjas társadalom méltányos nyugellátását - amire, én is hadd tegyem hozzá zárójelben: megpróbáltatással terhelt munkás életmódjával ez a nyugdíjas társa dalom messzemenően rászolgált - , de az önök, a 40 évesek nyugdíja alapjainak megteremtése tekintetében már nem vagyok ennyire nyugodt. (12.10) Ha nem lesz elegendő utód, ha nem lesz elegendő nagyságú aktív lakosság, akkor ki fogja azt a járulékot megterme lni és biztosítani, amiből a mi nyugdíjunkat majd biztosítani lehet. Tisztelt Ház! A gyermekvállalást érintő szociálpolitikai kérdések az előbbiek okából szorosan összefüggnek demográfiai viszonyaink alakulásának következményével, és ez, még egyszer mondom , nem egyszerűen ideológiai, nem egyszerűen erkölcsi, hanem egyben gazdasági, hosszabb távon - túlzás nélkül állítható - létkérdés. Ezért is küzdöttünk oly keményen a Bokroscsomag gyermekvállalási hajlandóságot csökkentő intézkedései ellen, jóllehet - ha a lelkiismeret tükrébe nézünk - a gyermekvállalás kérdése nemcsak a Bokroscsomag, nemcsak a szociálpolitika kérdése. Politikai szinten kétségtelenül elsődlegesen az, de látnunk kell az egész nyugati civilizációban és a magyar társadalomban is eluralkodott értékvesztés romboló hatását. Szem elől vesztettük értékeinket és ezért - legalábbis ezen a területen - társadalmunk létalapjainak vészes lesoványodásával, következményeiben pedig a társadalom nagy részének testilelki és egyben anyagi elnyomorodásával ke ll keserves árat fizetni. Felszólalásomat azzal a gondolattal zárom, hogy ha problémáinkat le akarjuk küzdeni, ha a nemzet és a társadalom részére valóban nyugodt jövőt kívánunk biztosítani, akkor a nemzeti sorskérdéseket - így például az olyan súlyú ügyet , mint a demográfiai viszonyunk alakulása vagy az ennek alakulásától elszakíthatatlan nyugdíjreform problematikáját - nem szabad pártcsatározások
