Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
3062 szociális ellátórendszert és nyugdíjrendszert tönkretesznek, akkor már teljesen fölösleges stabilizálni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr . Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Salamon László független képviselő úrnak. Utána az írásban előre jelentkezett felszólalók következnek, köztük első helyen Béki Gabriella képviselő asszony, továbbá a kétperces hozzászólók. Tessék. DR. SALAM ON LÁSZLÓ (független) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Bevezetőben magam is szeretnék emlékeztetni arra, hogy a nyugdíjrendszer reformjának kérdése - és ennek keretében a nyugdíjkorhatár emelésének ügye - már az Antall, illetve a Borosskormányzat id ején is felmerült. Az akkori elképzelések szerint a nők nyugdíjkorhatárát fokozatosan a férfiakéhoz igazítottuk volna, majd az ezredforduló után, ugyancsak fokozatosan további nyugdíjkorhatár emelésére került volna sor. Az ekkor elfogadott törvényjavaslat e reform kezdő lépéseként már rendelkezést tartalmazott a nők nyugdíjkorhatárának emelésére, amit az érintettek által önként választhatóvá tettünk. Akkor a most kormányon levő pártok, az akkori ellenzék, ez ellen a javaslat ellen éles támadásokat indított ak és szociális érzéketlenséggel vádolták meg az Antall, illetve Borosskormányzatot. Most ugyanezek a pártok, kormányra jutva, sokkal keményebb nyugdíjkorhatáremelési intézkedéseket fontolgatnak és akarnak a mai ellenzékkel és az országgal elfogadtatni. A politikai tisztesség mindenképpen megkívánná, hogy a mostani kemény intézkedéseket tervező kormánykoalíció elismerné a korábbi kormányzat ez irányú kritikájának igaztalan, álságos voltát, de minimálisan legalább annyit, hogy korábban tévedtek. Hiteltele nné válik ugyanis az a kormánypolitika, mely szemrebbenés nélkül változtatja meg az ellenzéki korában hangoztatott nézeteit. És ez egyébként fordítva is igaz: hiteltelen az az ellenzéki politika is, mely könnyedén megfeledkezik arról a politikáról, melyet kormányzati felelősség mellett magáénak vallott. A nyugdíjrendszer működésével kapcsolatban az elmúlt hat év során érzékelt gondokat és nehézségeket látva nem tagadhatjuk: ezek a nehézségek, ezek a problémák rendkívül nagyok, olyanok, melyek hosszabb távon a nyugdíjrendszer működésének ellehetetlenülésével fenyegetnek. Ezért látnunk kell, anélkül, hogy önmagában még a felmerült konkrét intézkedésekkel egyetértenénk vagy azokat támogatnánk, hogy egy kormány sincs könnyű helyzetben, és ha kellemetlen, népszer űtlen intézkedéseket mérlegel, azt nem jókedvéből teszi. A nehézségek kényszere arra szorít minket, hogy nyitottan gondoljunk végig minden lehetséges intézkedést, mely a nyugdíjrendszer eredményes, hatékony átalakítását, egy jól működő új nyugdíjrendszer k ialakítását szolgálja. Ugyanakkor nem lehet kétséges: a nyugdíjreform nem járhat olyan úton, mely a nyugdíjasok életviszonyainak további romlását eredményezi, vagy amelyik nincs tekintettel a nyugdíjközeli lakosság tényleges viszonyaira és méltányos érdeke ire. Tisztelt Ház! A továbbiakban nyugdíjrendszerünk ellehetetlenülését fenyegető objektív bajok és nehézségek közül eggyel szeretnék kiemelten foglalkozni, a demográfiai viszonyaink kedvezőtlen alakulásának kérdésével. Úgy vélem és őszintén remélem, hogy ez a vita alkalmas annak érzékeltetésére, hogy azok a politikai erők, amelyek már régóta vészharangot kongatnak népességi mozgalmi viszonyaink kedvezőtlen alakulása miatt, nagyon is reális, feszítő gondokra igyekeztek a társadalom figyelmét felhívni. Remé lem, hogy e vita is érzékelteti azt, hogy amikor a keresztény értékek jegyében a gyermekvállalás, a család fontosságáról szólunk, ha aggódunk az abortuszok számának alakulása miatt, akkor nem egyszerűen ideológiai vitát indukálunk. E problémakör tükrében a ligha vitatható, hogy azok az értékek, melyeket mi itt nem kevesen, természetesen alapvetően filozófiai, erkölcsi jelentőségűnek ítélünk, e jelentőségén messze túlhaladóan olyan kézzelfogható, gyakorlati,
